A Muzsikás együttesnek ítélték oda az idei WOMEX-díjat - a népzene/világzene műfajának legjelentősebb nemzetközi kitüntetését november 2-án, Sevillában nemzetközi sajtótájékoztatóval egybekötött ünnepi hangverseny keretében vehetik át. Az elismerés jelentőségét növeli, hogy a díj kilenc éves történetében ők az első európai együttes. Hamar Dániellel, a harmincöt éve indult zenekar „szóvivőjével” beszélgettünk.

Fotó: Kocsis Zoltán

Kollégáim mind nagyszerű emberek és kiváló kutatók, megtiszteltetés velük együtt dolgozni. Itt nem zenész, hanem geofizikus-űrkutató vagyok. Az egyetemen úgynevezett alapkutatást végzünk, amire később az alkalmazott és ipari kutatások, fejlesztések épülhetnek. Az egyik ilyen alkalmazott kutatási területünk az űridőjárás, ami igazából a magnetoszféra és ionoszféra, ez a nagyjából 100 kilométer magasságban kezdődő, a Földdel együtt mozgó közeg állapotának, mozgásának, az abban lezajló változásoknak és jelenségeknek a vizsgálatát jelenti. Ha a földi mágneses tér és ez a sűrű plazma nem venne minket körül, akkor a Nap közelsége miatt nem lenne élet ezen a bolygón. A napkitörések, az egyenetlen napszél és a mágneses viharok következtében ez a közeg folyamatosan változik, ezt figyeljük és elemezzük. A vizsgálatok során olyan matematikai eljárásokat is használunk, amiben például a Muzsikás hegedűse, egyben kiváló matematikus, Sipos Mihály korábban rengeteget segített nekünk. Amúgy sok kiemelkedő fizikus, matematikus volt egyben jó zenész is: a zene megkönnyíti a probléma-megoldást.

Természetesen ismerik és támogatják. Kutatócsoportunk nemrég Tihanyban szervezett egy nemzetközi konferenciát, ahová mindenki eljött, aki ezen a tudomány-területen a világon számít. S ha már itt voltak, megkértem a Muzsikás-fiúkat, jöjjenek le és zenéljünk nekik. Mondanom sem kell, nagy sikert arattunk.

Magyarországon sokszor még a szűk szakma sem ismeri népzenénk rangját a világban és azt sem, hogy mi merrefelé koncertezünk. A média meg valóban alig foglalkozik ezekkel az eredményekkel. Most viszont, úgy tűnik, sikerült átlépni az ingerküszöböt. Ennek azért is örülünk, mert ez a díj, a Muzsikás sikere, egyben rávilágít a magyar népzene sikerére is. Reméljük, sokan felismerik, hogy milyen nemzetközi lehetőségeket rejt ez a zene. A világ vár minket és a többi együttest, énekest. Ügyes menedzsmenttel, komoly marketingmunkával mindenhova el lehet juttatni a magyar népzenét.

Persze, hogy szerencse is kellett hozzá. Az amerikai turnét épp az első szabad országgyűlési választás két fordulója között kezdtük meg, így alig hogy megérkeztünk New Yorkba, mindjárt behívtak az egyik leghallgatottabb rádió esti hírműsorába. Mindenképp szerettek volna ugyanis megszólaltatni valakit, aki abból a volt kommunista országból érkezett, ahol elsőként és épp akkor zajlott a rendszerváltás. A stúdióba persze vittük magunkkal a hangszereinket, és az interjú után mindjárt zenéltünk is egyet. S két hónappal később a turné kaliforniai állomásán még mindig ezt a műsort emlegették. Ez a körút nyitotta meg számunkra Amerikát, és sokadjára idén novemberben ismét oda készülünk.

Mi már a nyolcvanas évek elejétől rendszeresen turnéztunk Európában, de az igazi nagy áttörés 1993-ban történt. Ekkor adtuk az első önálló koncertünket a Queen Elisabeth Hallban, Londonban, s háromszáz ember az utcán állva egyszerűen nem hitte el, hogy nincs már jegy. Az angol főváros meghódítása azért is volt örömteli, mert Európa talán legfontosabb zenei központja: aki ott ismert lesz, azt mindenhová hívják. Fura mód még a közeli Bécs híres hangversenytermeibe is annak a koncertnek a híre révén jutottunk el. Londonban később teltház előtt léphettünk fel a Barbican központban és a Royal Festival Hallban is. De legalább ekkora örömöt és megtiszteltetést okozott, amikor 1999-ben idehaza a Zeneakadémián, a világ egyik legpatinásabb és leggyönyörűbb koncerthelyszínén, a komolyzene szentélyében először zenélhettünk. Továbbá elsőként játszhattunk népzenét New Yorkban a Carnegie Hall-ban, valamint olyan világhírű komolyzenei eseményeken, mint az Aix-en-Provance-i operafesztivál, a Hong Kong-i művészeti fesztivál vagy idén a BBC Proms Fesztivál. Utóbbi 114 éve létezik, most először szólalt meg az eseménysorozatban népzene, s az ötezer fős Royal Albert Hallban az angolszász világon kívüli népzenét egyedül mi képviselhettük.

Mi akkor jövünk ki újabb nagylemezzel, ha úgy érezzük, van mondanivalónk. Inkább évekig érleljük az anyagot. Jónéhány eddigi albumunkra mondhatjuk, hogy identitáslemez. Kik vagyunk, honnan jövünk, merre tartunk. Ilyen volt a Hazaféle, a Szól a kakas már vagy a Bartók-album. Mindegyik elkészítésénél az a szándék is vezetett, hogy önmagukra ismerjünk, erőt, hitet merítsünk belőle, s közben tovább erősítsük ezt az értékes örökséget, a magyar népzenét. Még az idén megjelenik egy DVD-nk Allegro Barbaro címmel, amit Jandó Jenő zongoraművésszel és Petrás Mária moldvai énekesnővel készítettünk. Ezzel régi álmunk teljesül. Érdekessége a kiadványnak, hogy a Muzsikás archív felvételeiből is válogattunk rá különleges interjúkat, falusi zenészekkel való közös muzsikálást, ritkaságszámba menő felvételeket, filmrészleteket, titkos koncertfelvételeket. A nagy eseményre, a WOMEX díjátadásra pedig készítünk egy maxi-CD-t a készülő új lemezünkből.

---------------------

Kapcsolódó anyagok:

Zenefilm - Tizedik nap >>

Muzsikás: Szól a kakas már >> - 303 magyar lemez, 2008

Muzsikás: Nem arról hajnallik... >> - 303 magyar lemez, 2008

Muzsikás-tanórák >> - cikk, 2006. március

Muzsikás - Bartók, Kodály és a népzene >> - cikk, 2003. december

Muzsikás - Összekötni a komoly- és népzenét >> - cikk, 2003. április

Elementáris erővel (A Muzsikás Bartók albumáról) >> - cikk, 1999. január