Előadóművészként, népművelőként és íróként elévülhetetlen érdemei vannak a blues magyarországi népszerűsítésében. Zenekara, a Hobo Blues Band három évtizede folyamatosan a színpadon van, ami hazai viszonylatban egyedülálló jelenség. Ráadásul Földes László az elmúlt évtizedekben színházi vonalon is rendkívül aktív volt, időről időre összeállított példaképei (József Attila, Jim Morrison, Vladimir Viszockij, Francois Villon) verseiből egy estre valót, majd könyveket és saját darabokat is írt (Lombardozzi, I Love You Budapest, Csattanuga csucsu, Csavargók tízparancsolata). Szeptember 27-én nagyszabású jubileumi koncertet tart a Budapest Sportarénában, s erre az alkalomra jelenik meg újraértelmezett albuma és könyve, a Bolondvadászat.

A Vadászat számomra inkább színpadi mű vagy film, mint lemez. Annak idején a Budapest Sportcsarnokban egyetlen előadást tarthattunk belőle, az akkori igazgató, Schmidt Pál utána egyszerűen nem adta oda a díszletet, így többé nem adhattuk elő. Filmet sem készíthettünk belőle soha, bár erre voltak később kísérletek. A huszadik évfordulón minimális pénzből a beregszásziakkal, Vidnyánszky Attila rendezésében ismét bemutattuk, most pedig ugyanő a debreceni Csokonai Színházban viszi színre, lényegesen jobb anyagi körülmények között. Ehhez készítettük el a régi-új zenei anyagot, a Bolondvadászatot.

Azért is adtam neki új címet, hogy még véletlenül se keverjék össze az eredetivel. S bár a huszonöt évvel ezelőtti Vadászat sajnos továbbra is aktualitás, nem teljesen úgy, ahogy a keletkezése idején. Ezért az egészet a mai korhoz igazítottam. Jó néhány számot (A vészbanyák dala, Az áldozatok áriája, A tigris és a medve utolsó találkozása) lehagytam róla, több olyat viszont rátettem, amit nem akkor írtam, de ide tartozik (A gyáva bohóc, Vadászok kivonulása), vagy más írt, de fontosnak éreztem (Viszockij: Farkashajsza, Adjatok a kutyáknak húst!). Vannak benne teljesen új dalok (Halál a medvére, Védj meg a gonosztól). S természetesen visszakerültek az annak idején letiltott Petőfi- és Faludy-versek, szövegrészletek, illetve a Kextől a Zöld-sárga. A mostani zenekarom adja a kíséretet, illetve hívtunk vonósokat, jazzmuzsikusokat. Vendégénekesek is vannak, Szűcs Nelly Beregszászról és Kiss Tibor a Quimbyből, de  Szarka Tamás (Ghymes) is hegedül egy dalban. Néha nem árt bizonyos műveket újraértelmezni. Mégha a Vadászat a hazai rocktörténelemben valóban elismert, előkelő helyet vívott ki magának.

A Cartaphilus nemrég adta ki az 1989-es Hobo Sapiens című könyvem, s bár folyamatosan győzködtek, nem akartam azt folytatni. A Bolondvadászat könyv változata amolyan művészeti projekt, amiben sok mindent összegyűjtöttem. Nem csak saját írásokat, dalszövegeket, de például Sebők Jánostól is olvasható benne egy tanulmány az István, a király és a Vadászat összehasonlítása a hatalom tükrében címmel. Vagy beletettem Alfred de Vigny francia költő A farkas halála című, 1838-as elbeszélő költeményét. Gyerekkoromban többször elvittek vadászatra, pedig gyűlöltem a vadak mészárlását, és tizenegy évesen ebből a versből kaptam a megerősítést, hogy van, aki ezt ugyanígy gondolja.

Nem, azt kifejezetten a harminc év összefoglalásának szántam, amelyhez persze az utolsó két nagylemez, a Senkifalva és a Bolondvadászat is hozzátartozik. Nem feltétlen best of Hobo Blues Bandre számítsanak az érdeklődők, nem kizárólag a közönségsiker alapján szerkesztődik a program, hanem sok olyan dalt is szeretnénk eljátszani, amelyeket az elmúlt három évtizedből fontosak tartok, mégha kevésbé ismerik is őket. Esetleg nem annyira fényesek, de kellően mélyek. Ez a koncert számomra tisztelgés azok előtt, akik részt vettek ebben a nehéz, de gyönyörűséges munkában az elmúlt harminc évben. Pont egy mondat végén. Azért már mégiscsak elmúltam hatvanhárom éves…

Nem, a 2009-es naptáram már tele van. Akkor lesz pályafutásom negyvenedik évfordulója, hisz 1969-ben alakítottam az első, kizárólag Rolling Stones-dalokat játszó, mindössze négy koncertet megélő zenekaromat, a Lepkék és virágokat, akkor szerepeltem először filmekben, akkoriban jelentek meg az első novelláim. S hát tele vagyok tervekkel. Nem a múltat akarom nosztalgikus formában állandóan rekonstruálni, hanem új műveket létrehozni. Talán azért sem voltam sosem alkotói válságban, mert abban bíztam és kintről is jöttek megerősítések, hogy amit csinálok, fontosabb nálam. Bármilyen mélyen voltam, ha eljátszottam egy jó Doors-dalt, előadtam egy József Attila-verset, az mindig megemelt engem. Sokszor maradtam magamra a bandámban, ilyenkor mások verseiben és dalaiban jobban ki tudtam fejezni azt, amit érzek. Ez mentett meg, ezért nem fásultam bele. Ha elég alázatos vagy, akkor onnan is jönnek jelek, ahonnan nem várod. Jó pár éve játszottam Moszkvában Viszockijt meg József Attilát, oroszoknak, magyarul, s a végén odajött hozzám egy aranyfogú szovjet bácsi, s azt mondta: ő ugyan pravoszláv görög-keleti, de úgy érezte magát ott, mint a katolikus templomban lenne, ahol nem ért egy árva szót sem, de közben a lelke megtelik.

----------------------

Kapcsolódó anyagok:

Kopaszkutyából nem lesz szalonna >> - cikk, 2011. október

Apák rock and rollja (HBB 30) >> - kritika, 2009. január

Hobo: Bolondvadászat >> - interjú, 2008. szeptember

Hobo: Vadászat >> - 303 magyar lemeze, 2008

Hobo idegen tollai >> - kritika, 2004. július

Hobo: Blues, színház, költészet >> - interjú, 2002. december

Hobo: Meggazdagodni már nem fogunk (A HBB 20 évéről) >> - interjú, 1998. április

Hobo: Adjatok a kutyáknak húst! >> - interjú, 1998. január

Hobo: A vadászat túlélői >> - interjú, 1997. január

A 66-os út végén (Hobo Amerika-könyvéről) >> - cikk, 1996. január

Hobo: Kerouac nyomában a 66-os úton >> - interjú, 1995. november

Hobo: A blues nem nyafogás >> - interjú, 1993. június

Bázakerettye és József Attila >> - cikk, 1992. május

Révedezések szeánsz után (Hobo Morrison-estjéről) >> - cikk, 1992. december

Hobo: Úton lenni boldogság, megérkezni a halál >> - interjú, 1991. október

Hobo: Magyarország messzire van >> - interjú, 1991. október