Táncművésznek készült, majd néptáncot tanult, aztán a fővárosba kerülve kiderült róla, generációja egyik legtehetségesebb népdalénekesnője. Főállásban a Magyar Állami Népi Együttes énekes szólistája, de a Szalonna és bandájának, a Szájról szájra produkciónak és a nemzetközi hírű Nikola Parov Quartettnek is tagja. Herczku Ágnes neve alatt eddig három remek szólóalbum jelent meg, de újabbat csak későbbre tervez.

Nem szeretem a lemezt, mint olyat. Pillanatnyi hangulatot tükröz, amin én már régen túlléptem. Sosem szerettem visszahallgatni magam, mert azt a dalt ma már biztos, hogy másként énekelném. Néha egyenesen ideges leszek tőle, hogy mennyivel jobban és másként is meg lehetett volna csinálni. De hát ez nyilván egész életemben így lesz, hiszen mindig történik az emberrel valami, amitől egyes dalok más árnyalatot kapnak, jönnek rá érzelmek, érzések, tapasztalatok. A dalokat időről időre másként élem meg.

Első szólólemezen szerkesztője, Kelemen László szintén régóta mondogatja, hogy készítsek új anyagot, mert ha nem jelentetek meg időnként új lemezt, akkor elfelejtenek az emberek. De engem az üzleti megfontolások nem érdekelnek. Hogy csak azért piacra dobjak egy újabb CD-t, hogy jelen legyek.

Az előadások. Ott a zenész és a közönség egyszerre éli meg ugyanazt. Nem válnak el se térben, se időben egymástól. De ha valaki évek múlva felteszi egy régi lemezem, ugyanazt fogja hallani, mint most. Persze nekem is vannak kedvenc albumaim, amiket a mai napig szívesen meghallgatok, pont azért a hangulatért, amit annak idején kaptam tőlük. De nem győzőm hangsúlyozni, az mindig ugyanaz marad. Én meg a változatosságot és az élő előadást szeretem.

Tavaly volt egy saját estem a Várszínházban, amelyen rajtam kívül hat zenész és hat táncos vett részt, s főként az első, Arany és kék szavakkal című szólólemezem anyagát adtuk elő, Horváth Zsófia koreográfiájával. Sajnos az éneklés miatt abba kellett hagynom a táncot, de mindig úgy éreztem, hogy az egyik felem hiányzik. Ez az est volt az első lépés afelé, amit valamikor a közeljövőben szeretnék megvalósítani: egyfajta színházi műsort, élő zenére, mozgással, tánccal, de nem csak kifejezetten népzenére. Másik tervem egy tavaly megjelent albumomhoz kötődik: Bartók népdalfeldolgozások találhatók rajta, Kelemen László szerkesztésében, két zongorista, Kincses Margit és Djerdj Tímea közreműködésével. Arra gondoltam, ebből is lehetne egész estés műsort összeállítani. Az ötlet megtetszett Silló Sándor rendezőnek is, várhatóan ősszel kezdünk el dolgozni rajta.

Igen, a nagymamám rajong a zenéért, táncért, édesanyám aktív néptáncos volt. Sátoraljaújhelyen nőttem fel, Sárospatakon jártam gimnáziumba, és egy évet táncoltam is abban a Bodrog Néptáncegyüttesben, ahol annak idején anyukám ropta. Én még abban a boldog időben nőttem fel, amikor hétfőnként nem volt tévéadás, s ilyenkor nálunk mindig diavetítés vagy lemezhallgatás folyt. Nagymamám és édesanyám ilyenkor Dévai Nagy Kamilla-, Halász Judit- vagy Kaláka-albumokat tett fel. Csak később jöttem rá, hogy ezek közt a dalok között mennyi népdalfeldolgozás van. A másik nagy lökést az István, a király hozta, amikor a nagy nyilvánosság először hallhatta Sebestyén Mártát énekelni, s az ő hangja és előadásmódja számomra is reveláció volt.

Igen, olyannyira, hogy gyerekkoromban táncosnak készültem. Évekig jazzbalettoztam, s azt terveztem, hogy elmegyek Pécsre, a Táncművészeti Szakközépiskolába. Nálunk, a családban azonban nem volt divat a renitenskedés. Előbb le kellett tenni egy diplomát az asztalra, ami biztosította a kenyérkeresetet, és csak utána jöhettek az álmok... Így a sárospataki gimnáziumba kerültem, majd Miskolcon elvégeztem a tanárszakot. De mindenkinek jobb, hogy végül nem lett belőlem történelemtanár.

Csak az utóbbi tíz-tizenkét évben. Bár gyerekkorom óta nyilvánvaló volt, hogy jó hangom van, sosem jártam énektanárhoz, és 1997-ben a Honvéd Táncszínházhoz is még mint táncos csatlakoztam. Hamar kiderült, hogy az a tudás, amit korábban ezen a területen összeszedtem, az ott kevés. Nagyon kemény iskola volt számomra, gyakorlatilag ott tanultam meg mindent. Miután kiderült, hogy az énekléshez is van tehetségem, Novák Ferenc és Rossa László támogatásával, illetve Agócs Gergely szakmai segítségével egyre gyakrabban próbálhattam ki magamat népdalénekesként. 1998-ban pedig a Hegedős zenekar meghívott énekelni az akkor készülő lemezükre, és ennek közel tíz éves együttműködés lett a folytatása.

2002-ben, az Arany és kék szavakkal című lemezem kapcsán merült fel először, hogy döntenem kellene. De jól éreztem magam a Honvédban, és nagyon akartam még táncolni, így folytattam. Aztán egyre gyakoribb lett a súrlódás a két tevékenységem között, s amikor 2003-ban Kelemen László, a Hagyományok Háza főigazgatója felajánlotta, hogy legyek a Magyar Állami Népi Együttes szólistája, végül eldöntöttem.

Ez teljesen tudatos. Az elmúlt tíz évben sok zenésszel dolgozhattam együtt, volt, aki a pop felől (például Bornai Tibor), volt, aki a jazzből (Vasvári Pál). Az ezredforduló környékén fel is merült bennem, hogy merre tovább, de aztán végiggondoltam, hogy nálam ezeken a területeken tucatszám vannak jobb énekesek, ráadásul a legbizsergetőbb érzést mindig a népzene adta, ezért úgy döntöttem, maradok a gyökereknél és legfeljebb időnként teszek apróbb kirándulást másfelé. S ehhez azóta is tartom magam.

------------------------------------

Kapcsolódó anyagok:

Herczku Ágnes tüzet visz >> - interjú, 2011. június

Herczku Ágnes: Maradok a gyökereknél >> - interjú, 2008. július

Herczku Ágnes: Arany és kék szavakkal >> - 303 magyar lemez, 2008