A hazai underground/alternatív rockszíntér egyik nagy „öregje”, az idén huszonöt éves Kampec Dolores január 22-én a Művészetek Palotájában ad különleges koncertet. Az eseményt amúgy nem az évforduló ihlette, a zenekar egyelőre nem tervez különösebb emlékezést, inkább a várhatóan ősszel megjelenő új lemezre fókuszál. Hajnóczy Csabát mégis sikerült rábírni némi visszatekintésre.

Fotó: JBSz

Valóban lassan indult, Kenderesi Gabival évekig kerestük a megfelelő társakat. Más időszak volt az, mint a mai, akkoriban a „tagságnál” nem annyira a zenészi kvalitások vagy a konkrét zenei elképzelések számítottak, mint inkább a szemlélet és az életmód. Baráti körként működtünk, időnként akár folyamatosan együtt mozgó házibuliként. Ez nemcsak ránk, hanem sok más hasonszőrű underground zenekarra igaz volt.

Én inkább azt mondanám, diverzifikálódott. S fura mód a Kampec Dolores pályája igazán akkor kezdődött el. Közvetlenül a rendszerváltás előtt gyökeresen megváltoztak a lemezkiadás felvételei. Akkor még mást jelentettek az albummegjelenések s azzal, hogy a Hungaroton elvesztette évtizedes monopolhelyzetét, számunkra is megnyílt a publikáció lehetősége. Bár korábban készítettünk egy demokazettát Made In Budapest címmel, a bemutatkozó, Kampec Dolores című nagylemezük 1988-ban jelent meg, először Hollandiában (ott is vettük fel), majd a Ring kiadó idehaza is kihozta. A másodikat az angol Recommended Records adta ki és nálunk mi terjesztettük, majd miután beindult a Bahia kiadó, onnantól - egészen a 2003-as megszűnésig - ők gondozták az albumainkat. A legutóbbit, a Földanya Égapát pedig az A38 hajó jelentette meg.

A szabadabb zenélés már régóta foglalkoztatott bennünket, az akkori tagcserék pedig még gyorsították is ezt a folyamatot. Több jazzmuzsikus került akkor a csapatba, többek között a szaxofonos Ágoston Béla, akinek új formációjával, a Zubollyal adunk most épp közös koncertet a Művészetek Palotájában. A Zúgó valóban irányváltást hozott, lazábbak lettek a zenei formák, miközben számos rockos elem, illetve megoldás kikerült a képből. Nem dalokat játszottunk akkoriban, hanem darabokat, ráadásul - néhány mondat kivételével - kitalált, absztrakt nyelven. Emlékszem, a szigetes lemezbemutató koncertre több ezren eljöttek az akkor még szabadtéri Bahia-színpad elé, s miután nem azt kapták, amire számítottak, a tömeg nagy része látványosan el is ment. Viszont az akkori lemezbemutató országos turnén sokkal pozitívabban fogadták az anyagot.

A Zúgó fontos tapasztalat volt számunkra. Addig úgy gondoltuk, amit csinálni szeretnénk, annak szinte kizárólag a Kampec Dolores lehet a megvalósulási terepe. S túl sok mindent akartunk belegyömöszölni a zenekarba. Ekkor viszont kiderült, hogy a más irányú érdeklődésünket inkább máshol, más formában érdemes kiélnünk. Így a következő, a Bivaly hátán című lemezünktől megint egy egységesebb, a régi énünkhöz közelebb álló, de azért az improvizációtól sem elszakadt zenei világ érvényesült. Gabival egy ideig Kiss Erzsivel dolgoztunk, majd megszületett a Kenderesi Trió, én meg több, a Kampechez képest kevésbé intenzív, de fontos projektben vettem részt. Grencsó Istvánnal duóztam évekig, Gabival együtt részt vettem az amerikai-cseh-magyar Danubiansban, a Budbudas tagja lettem, az eFU-ban Szokolay Dongó Balázzsal és Kondor Péter Párizzsal elektronikus moldvai zenét játszottam/játszom, illetve a saját szerzői estjeimre koncentráltam. S ezek hatására a Kampec Dolores zenei világa is letisztult. Egyértelműbb lett, hogy mi tartozik oda és mi nem.

Megtiszteltetés számunkra a Művészetek Palotájában játszani, ezért elég speciális programot tervezünk, vendégzenészekkel, táncosokkal, fényjátékkal. Bár a szűk egy óra gerincét a legutóbbi, Földanya Égapa című lemezünk anyaga adja, néhány régi számot is előadunk. Vendégként meghívtuk a francia MacZde Carpathe zenekar gitárosát, Mael Saletes-et, akivel többször játszottunk a közelmúltban. A koncert egyben le is zár egy korszakot: a basszusgitáros Vajdovich Árpád és a dobos Ölveczky Tamás utoljára játszik velünk. December óta próbálunk két új muzsikussal, s bár ez a tagcsere egyfelől késlelteti a készülő új lemez munkálatait, másfelől új lendületet és energiát ad hozzá.

Mindig is sokáig szerettük érlelni a dolgokat, meg a körülmények is így hozták. Az elképzések szerint szeptemberben a Szigetközben, vízi jelenetekkel forgattunk volna, de hirtelen beköszöntött a hideg, mi meg ott álltunk egy stábbal és egy elgondolással - helyszín nélkül. Végül a Szürgündejnem című dalunkra egy táncfantázia született, a koncerten is fellépő táncos Dézsi Kata koreográfiájára. Kerékgyártó Yvonne, a Színházművészeti Egyetem hallgatója nem csupán megrendezte a klipet, hanem életre hívott egy nagyszerű stábot, nyolc táncossal, tűzzsonglőrökkel, a kiváló operatőr Blauman Edittel, technikai emberekkel. A klipben is nagy szerepet kapott LaLuz képi világa, aki gyönyörű diaképek segítésével speciális és erős atmoszférákat tud teremteni. Aki megnézi a klipet a Youtube-on vagy január 22-én eljön a Művészetek Palotájába, az megtapasztalhatja.

---------------------

Kapcsolódó anyagok:

Időtlenek és tántoríthatatlanok (Kampec Dolores) >> - cikk, 2012. január

Zenefilm - első nap >>

Egy Kiss Erzsi Zene: Egy Kiss Erzsi Zene >> - 303 magyar lemez, 2008

Hajnóczy-retrospektív >> - cikk, 2008. január