A tavalyi, nagysikerű Metszetek-turné után újabb jazzlemezt adott ki a nagyközönség által főként musical, filmzene, és dalszerzőként ismert Dés László. Az Utcazene anyagát élőben elsőként március 19-én hallhatták az érdeklődők a győri Richter teremben, és két hónap alatt további tizenegy városban - közte április 1-én Budapesten, a Madách Színházban - mutatták/mutatják be. Ami garantált: elsőre mindenkinek szokatlan lesz.

Fotó: Fábry Péter

• A lemezt hallgatva az ember könnyen elbizonytalanodik: ezt most komolyan vegye vagy sem. Később persze leesik a számok humoros, ironikus volta. De nem félsz, hogy sokan félreértik?

Benne van a pakliban. Ez a lemez egy kísérlet, ha úgy tetszik, játék. Magam is hezitáltam, vajon érthető lesz a szándék, de a muzsikustársaim számára ez nem volt kérdés. Hiszen a játékosság, a humor a zenében is lételem. A felvételek nagy részét egy tavaly nyári londoni fellépéssorozat inspirálta. A Magyar Magic keretében a Covent Garden piactéren felállított színpadon négy napon keresztül játszottunk az ott elhaladó, sétáló embereknek. Kicsit izgultunk is előtte, hogy miként reagálnak majd, de azt kell mondanom, remekül sült el: ott tudtuk tartani a közönséget, sőt, a négy nap alatt valóságos törzsközönségünk alakult, többször visszajöttek, és mi is remekül éreztük magunkat. Ez az élmény határozza meg a lemezen szereplő szerzemények felének a stílusát és hangulatát. Koncerten nyilván meglepetést fog okozni, hogy itt finoman minden idézőjelbe van téve, de az alapvető jazzes lüktetés, a játékmód, a témák, és az improvizációk iróniája talán helyrebillenti ezt a furcsa megközelítést. Ez a stílus ugyan olyan magas színvonalú játékmódot követel a muzsikusoktól, mint a lemezen található többi darab, balladák, és nagyobb ívű kompozíciók.

• Az előző albumhoz képest még egy dolog feltűnő: sokkalta többet szaxofonozol rajta.

A Metszetek esetében magam is a keverésnél csodálkoztam rá, hogy keveset szaxofonozom a saját lemezemen. Egyszerre vettük fel a filmzenét és a CD-t. Ez egyfelől jó volt, mert utóbbit már valódi tét nélkül játszhattuk. Elővettük a filmben szereplő valamelyik egyperces motívumot, és megpróbáltuk jazzdarabként értelmezni. Ha nem sikerült, megnéztük másik irányból, ha pedig az egésszel nem lettünk volna elégedettek, akkor legfeljebb a fiókban marad. Másfelől viszont éppen azért, mert egy filmzenei motívumokból, témákból kibontott anyagról volt szó, sokkal inkább zeneszerzői attitűddel közelítettem hozzá. Ültem benn a stúdióban, irányítottam a felvételeket, és élveztem, ahogy a muzsikustársaim játszottak. Egyszóval úgy viselkedtem, mint egy zeneszerző és/vagy egy zenei rendező. Ezúttal viszont kifejezetten hangsúlyt fektettem arra, hogy a szaxofonjátékom domináns legyen minden darabban.

• A lemezen egyetlen nem saját szerzemény van rajta. Ki is lóg a többi közül.

Épp ezért választottam. Amikor Snétberger Ferenccel duóban játszottunk, nagyon megkedveltem ezt a szerzeményét. Virtuóz, modern, bebopos ízű szám, és kellett a sok középtempójú vagy lassú darab mellé. Persze ezúttal más felfogásban, más hangszereléssel, és más szerkezettel játsszuk el, mint két és fél éve a Double Invention című duólemezünkön.

• Az Utcazenén ugyanaz a szeptett szerepel, mint a Metszeteken. Tavaly is velük turnéztál, idén is ezt teszed. Mégis mindenhol - lemez, plakát - a te neve dominál.

Én már inkább projektekben, zenei szándékban gondolkodom, mint együttesekben. Még ha a Metszetek-turné zenekarrá is avatta ezt a Fekete Kovács Kornél, Juhász Gábor, Balázs Elemér, Balázs József, Glaser Péter, Dés András és jómagam alkotta szeptettet. Hiszen könnyen előfordulhat, hogy egy új zenei inspiráció legközelebb más hangszer összeállítást kíván. Szabadon akarom hagyni nekik és magamnak is a lehetőséget, hogy bármikor bármerre léphessünk.

• A nagyközönség főként musical, filmzene, és dalszerzőként ismer. Vidéki koncertjeiden rendre 4-500 ember előtt léptek fel, akik egy része vélhetően inkább a Dzsungel könyvéből vagy az új Koltai-filmből hallgatna részleteket. Nem okoz ez időnként zavart?

Nem. Bennem is van a koncertek előtt ilyen jellegű izgalom, de eddig kifejezetten jól fogadták. Még Kapolcson, vagy Kecskemét főterén is, ahol pedig több ezer ember - részben rengeteg kisgyerekkel érkező szülő - zsúfolódott össze a színpad előtt. Szerintem kifejezetten jó, hogy azok, akik engem máshonnan ismernek, szeretnek, itt találkozhatnak egy olyan zenei világgal, amibe egyébként talán eszükbe sem jutna belehallgatni.

• Nem lenne érdemes néhány filmslágert jazzváltozatban is előadni?

Felmerült már. Az 50. születésnapomra kaptam egy fantasztikus ajándékot, egy CD-t, amin a muzsikustársaim, barátaim a régi dalaimat adják elő standardként. Az egyiket Szakcsi Lakatos Béla dolgozta fel szólóban, egy másikat Fekete Kovács Kornél és csapata, egy harmadikat a Balázs Elemér Group, Babos Gyuszi, Bontovics Kati és így tovább. A felvételek többsége egyszerűen fantasztikus. De nagyon személyes ez a CD. Más formában esetleg lehetne készíteni hasonlót. Bár nehéz hozzányúlni valamihez, amit egyszer már megcsináltam. Jobban szeretem, ha mások értelmezik újra.

-------------

Kapcsolódó anyagok:

Dés László: Kezdetben bosszantott a jazz >> - interjú, 2009. június

Dés László: Utcazene >> - interjú, 2005. április

Dés László: Hagyni kell érni >> - interjú, 2004. március

Dés László: Fekve hangszer, állva szobor >> - interjú, 2000. január

Dés László: Kerülni a görcsös helyzeteket >> - interjú, 1996. május

Dés László: Védem a saját hangom >> - interjú, 1995. december

A Trio Stendhal esete a sajtóval >> - cikk, 1992. szeptember