Bár idén huszonöt éve annak, hogy első szóló albuma megjelent, Zorán nem szándékozik ünnepelni. Tavasszal kicsit elege lett önmagából, újabb turnét a közeljövőben nem tervez, talán jövő tavasszal, az újraépült Budapest Sportcsarnokban lép fel. Legújabb, sorrendben huszadik nagylemeze is leghamarabb egy év múlva várható. A mostani pihenőidő  alatt viszont kiadója, a Universal újra megjelentette 1991-es nagysikerű lemezét, Az élet dolgait.

• Ez már, ha jól tudom, valójában a harmadik kiadás.

Igen. Eredetileg a Rákóczi Kiadónál jött ki, amely abban a változó világban az elsők között jelentett alternatívát a monopóliumát vesztett Hungarotonnak szemben. Az élet dolgai szerintem egyike a legjobb lemezeimnek, róla számos dalt - A szerelemnek múlnia kell, Boldog idő, Volt egy tánc, Eső előtt, eső után - a mai napig is játszom a koncertjeimen. Bár az anyag aranylemez lett, mivel a Rákóczi Kiadó elég hamar megszűnt, utánnyomása szóba se jöhetett. Az emberek azonban továbbra is keresték, ezért a kilencvenes évek közepén a kecskeméti Aréna Kiadó újra kiadta CD-n, ha jól emlékszem, 2-3 ezer példányban. Érdekessége, hogy mivel az eredeti LP-borító filmjét kapták meg tőlünk, a CD borítón is A és B oldalra osztva olvashatók a számok címei. Azóta eltelt jó néhány év, és mivel változatlanul sokan keresik, magamnak is csak egyetlen példányom van belőle, a jelenlegi kiadómmal úgy döntöttük, érdemes talán újra megjelentetni.

• Gondolom, digitálisan kicsit átfésültétek.

Amennyire lehetett, igen. Valamivel jobban szól mindenesetre, mint az eredeti. Ezen kívül egyébként már csak egyetlen olyan lemezem - az Édes évek (1985, újrahangszerelt metrós dalok) - maradt, ami jelenleg nem kapható a piacon.

• Újrakiadásoknál szokás az eredeti anyag mellé lemaradt dalokat, alternatív verziókat, koncertváltozatokat, esetleg multimédiás részt tenni. Ilyesmire nem is gondoltatok?

Erre se ideje, se elképzelése nem volt senkinek. Egyébként is kevés olyan dalom van, ami ne jött volna ki koncertváltozatban. Multimédiás melléklete talán a következő lemezemnek lesz, bár számomra ez nem tűnik túl izgalmasnak: egyszer-kétszer megnézi az ember, de később elveszti a varázsát. Miközben a zenét - jobb esetben - bármennyiszer fel lehet újra tenni.

• Mondhatjuk akkor, hogy ez amolyan jelenlét-album?

Fogalmazhatunk így is. Jól jött ez a kis leállás, így mindenféle erőlködés nélkül újra megjelenhetett. Nem szoktam visszahallgatni saját lemezeimet, de most kénytelen voltam, és kimondottan furcsa volt. Sok mindenre abszolút nem emlékeztem, nem csak zenei részletekre, de komplett dalokra sem, hisz azokat azóta sem játszottam a koncertjeimen. Szakmailag is érdekelt, hol tartottam akkor. Bár nem vagyok tökéletesen elégedett vele, ez az anyag ma is nyugodt szívvel vállalható.

• Az első szólóalbumod éppen negyed százada, 1977-ben jelent meg. Ez sem inspirált valami újra?

Nyilván meg lehetett volna lovagolni a jubileumot. De hagyjuk már az évfordulókat!

• Azért jövőre nyilván készülsz valamire.

Egyelőre még csak ötletek szintjén. Tavasszal többször mondogattam, az utóbbi időben kicsit telítődtem magammal, szerettem volna lazítani. Úgy tűnik, fél év elég volt a feltöltődésre. Gondolkodom rajta, hogy ha az új Budapest Sportcsarnok valóban elkészül tavaszra, és olyan lesz, amilyennek képzelem, akkor érdemes lenne ott valami nagyobb szabású koncertet tartani. Illusztris vendégekkel, áthangszerelt dalokkal, esetleg újabb nótákkal. Ha pedig ebből a koncertből lesz valami, akkor azt nyilván megelőzi vagy követi egy országos turné is.

• Új lemez?

Legfeljebb jövő ősszel.

• Ugyanazokkal a társakkal, mint korábban? Új szerzőtársak nem is várhatók?

Az elmúlt huszonöt évben elég sok szerzővel dolgoztam már, csak az utóbbi években szűkült le ez a kör Presser Picire. Ennek egyetlen oka van: minden lemez esetében az dönt, hogy adott pillanatban a sok közül melyik a legjobb 10-12 nóta. Ilyenkor teljesen mindegy, ki írta, a sajátjaimat is kíméletlenül kiszórom, ha úgy érzem, nem ütik meg a kívánt mércét. Egész kis gyűjteményem van fiókban heverő számokból, egyszer poénból talán külön kiadom saját fel nem vett dalaimat. Gerendás Péter mindig potenciális szerző, Dés Lászlóval is többször tanakodtunk, de valami mindig közbejött, és hát régebben Szörényi Levente és Bódy János is írt már nekem több dalt. Nincs ebben tehát semmi eleve elhatározás, ad-hoc működik a dolog, a kör nyitott, mégha az utóbbi lemezeimen ez nem is látszik.

• Kortársaiddal ellentétben te nem csak néhány pesti nagykoncertben gondolkodsz, hanem rendszeresen országos turnét szervezel. Mi az, ami így, hatvan körül még mindig hajt?

Lehetne nagy szavakat használni, hogy a zene az ember életét jelenti. Ha nincs színpad, egy idő után egyszerűen hiányzik. Mindig azt mondtam, addig maradok a színpadon, amíg a viszony kétoldalú - nekem is van kedvem játszani, és a közönség is kíváncsi rám. A dolog pikantériája, hogy az utóbbi időben egyre több kedvem van játszani, annyira jó a csapat. Bár különböző generációkhoz tartozunk, és többféle zenei világban mozgunk, nagyon jól érezzük magunkat együtt. A turnézás, mint létforma kifejezetten vonz. Egyáltalán nem fárasztó, nem nagy ez az ország, ha meg messzebbre megyünk, ott is alszunk, ami külön jó, mert többet lehetünk együtt. Tavasszal inkább abba sokalltam be, hogy az elmúlt években nagyon sűrűn követték egymást a turnék és a lemezek. Olyan teljesítményi kényszer uralkodott el rajtunk, hogy annak véget kellett vetni. Most viszont ismét ott tartok, hogy gyerünk. Amíg nem kezdek félni a színpadtól, amíg még megvan a közönséggel a kölcsönös vonzalom, addig egyáltalán nem az a fontos, hogy az ember hány éves.

---------------------------

Kapcsolódó anyagok:

Zorán összegezhet >> - cikk, 2008. február

Zorán: Amíg kölcsönön a vonzalom >> - interjú, 2002. október

Zorán - Sosem bújtam bőrruhába >> - interjú, 1998. május