Egy konok, ambiciózus francia producer, Fernando Ladeiro-Marqeuz jó néhány évvel ezelőtt a fejébe vette, bebizonyítja Európának, a francia zene nem feltétlen Piaffal, Aznavourral vagy Montand-nal egyenlő. Létrehozta az EuroConnections hálózatot, melybe Dublin, Lisszabon, Prága és Berlin mellett bő egy éve Budapest is beletartozik, és melynek keretében - a Francia Intézet támogatásával - havonta újabb és újabb francia zenekar látogat el hozzánk. A sorozat keretében legközelebb március 17-én az Autour de Lucie lép fel a Trafóban

Fotó: Domaniczky Tivadar

- Nem valami központi, felsőbb utasításra létrehozott hálózat ez, hanem a mi (Garto Loco Productions) egyéni elkötelezettségünk, az én személyes meggyőződésem eredménye az EuroConnection - magyarázza a negyvenközeli Fernando Ladiero-Marquez, aki egyben a legnagyobb francia rockfesztivál, a Printemps de Bourges igazgatója is. - Produkciós munkámmal összefüggésben rengeteget utaztam Európában, és Csehországtól Spanyolországig, Dániától Olaszországig mindenhol azt láttam: számtalan tehetséges zenész dolgozik, akiket viszont legfeljebb csak saját hazájukban ismernek, ismernek el. Tulajdonképpen ez a jelenség ellen dacolva hoztuk létre a kilencvenes évek elején az első fesztiváljainkat Európában. Természetesen nem hisszük azt, hogy a popkultúra területén tapasztalható hatalmas angolszász fölényt ellensúlyozhatjuk, csak azt szeretnénk, ha a közönségnek lenne választási lehetősége, megismerhessen olyan zenekarokat is, amelyek egyébként a hagyományos zeneipari szerkezetbe nem férnek bele.  Igenis van igény ezekre a zenékre, tíz év tapasztalattal a hátunk mögött nagyjából azt is tudjuk, milyen ez a közönség, kikből áll, hogyan kell hozzájuk szólni, mit kell nekik nyújtani.

• Mégis, kikből áll?

Országonként változó a kép, de nagyon leegyszerűsítve, a bázist, a magot a 18 és 25 év közötti fiatalok alkotják. Fontos, hogy nem kizárólag főiskolások, egyetemisták, fiatal értemiségiek járnak ezekre a koncertekre. Bár az intellektuális beállítottság a többségre jellemző, a társaság társadalmilag és végzettségét tekintve eléggé vegyes összetételű.

• Milyen elvek szerint dolgoztok? Mire koncentráltok?

Az amerikaiak európai jelenlétének az alapja mindenekelőtt a pénz. A franciák ezt a fölényt egyetlen módon ellensúlyozhatják: a kulturális presztízsükkel. A francia zenéről persze a többségnek még ma is a sanzon, Edith Piaf, Gilbert Bécaud, Yves Montand világa ugrik be, idő, pénz és fáradtság, amíg a francia zene újabb generációját be lehet vezetni a köztudatba. Az elmúlt néhány évben azonban nagy változások voltak ezen a területen. Egyrészt a külföldi képviseletek, nagykövetségek, kulturális intézetek vezetői megértették, hogy a régi zenékkel nem lehet szólni a fiatalokhoz, nekik az új francia zenét kell bemutatni. Másrészt néhány éve nemzetközi szinten is nagy a sikere a francia elektronikus zenének, a Saint Germainnek, a Daft Punknak vagy Laurent Garnier-nek. Rengeteget köszönhetünk a nyolcvanas évek végén tevékenykedő Jack Lang kulturális miniszternek is, akinek többek között sikerült elfogadtatni a francia köztisztviselőkkel, hogy a pop, a rock a kultúra szerves része. Megszűnt a francia zenészek sanzon-komplexusa, illetve megindult egy új szemléletű állami támogatási rendszer, melynek következtében végre a saját zenéjüket játszhatják és élvezhetik, van módjuk turnézni otthon és külföldön, vannak fesztiválok, ahol fellépnek, egyszóval mögéjük állt az egész struktúra.

• Így jöhetett létre az EuroConnection is?

Igen, de hangsúlyozom, ez a mi személyes ügyünk, az állam csak erkölcsi és anyagi értelemben mellénk állt. A popzene nagyobb része persze önmagában rentábilis, nem szorul támogatásra, de vannak értékes, kereskedelmileg nehezen értékesíthető produkciók, melyek szubvenció nélkül nem maradnak életben. A társadalom intelligenciájáénak, kultúráltságának fokmérője is, hogy miként tudja a pénzeket csoportosítani, a műfajban egyensúlyt teremteni. Hadd meséljek el erről egy anekdotát, ami jól jelzi a közönség és a különböző művészeti ágak viszonyát. Nemrég Franciaországban felmérést készítettek arról, kell-e támogatnia továbbra is az államnak a kortárs táncot. Az emberek nyolcvan százaléka igennek válaszolt. Miközben az előadások rendre fél házzal mennek. Elvben támogatják, de nem mennek el rá. A rockzene viszont más. Ott van közönség. A klubok, a koncertek tele vannak. Mégsem megy magától.

• Because France is beautiful! (Mert Franciaország gyönyörű!) - sokak szerint a kilencvenes évek elején e a kanadai fesztivál indított el mindent.

Valóban szimbolikus jelentőségű fesztivál volt, tulajdonképpen ennek hatására hoztuk létre három különböző fesztivált Európában: 1993-ban Pozsonyban és Barcelonában, 1996-ban pedig Dublinban. (Közülük ma már csak a két utóbbi működik - a szerk.) Tavaly Lisszabonban újabb eseménysorozatot alapítottunk, a Cosmopolist, ahol tizennégy országból 35 művészt hoztunk el, köztük a legjobb magyar dj-lányt, a Tilos Rádióból ismert Radio Editet. Ugyanaz a koncepciója ennek a fesztiválnak is, mint az itteni tevékenységünknek: más országban ismert és befogadott művészeket elvigyünk olyan országokba, ahová egyébként nem ér el a hírük.

• Tavaly miért döntöttetek úgy, hogy Budapesten is megvetitek a lábatokat?

Budapest az EuroConnection történetében külön fejezet. Három éve még Prága volt a térségben a fő helyszín. Azt találtuk ki, hogy egy francia és egy cseh zenekar mellé minden hónapban más európai országból hívunk harmadik résztvevőt. Nem volt könnyű ezt keresztülvinni, hisz a cseh szervezőknek sokkal kifizetődőbb lett volna csak valamelyik neves cseh csapatot felléptetni, majd dől a nép, dől a lé, aztán szevasz. Ezt a bevételt azonban meg kellett osztani a külföldiekkel. Elég sok vitánk adódott ebből, de sikerült megállapodni. Prágában ez a sorozat elég jól megy, lassan tradícióvá válik, ezért gondoltunk arra, lépjünk tovább, ha már oda viszünk zenekarokat, a budapesti Francia Intézet segítségével hozzuk el ide is. Ma már Budapest sikeres kapcsolat, úgyhogy decembertől a nyakunkba vettük Berlint. És mostantól csütörtökön Berlinben koncertezik a csapat, pénteken Prágában, szombaton pedig Budapesten. Minden nap más közönség előtt.

• Jelenleg mindebből azért a francia zenészek profitálnak a legtöbbet a dologból...

Nem csak rajtunk múlik, hogy az általunk alapított fesztiválokon mindenhol francia csapatoké a főszerep, ebben komoly szerepet játszik a francia kultúrpolitika. Mindenek előtt pénzügyileg. Több állami szervezet és központi pénzalap támogatja a tevékenységünket, a kulturális minisztériumtól a külügyi tárcáig, a nagyobb kiadóktól és forgalmazóktól a francia jogvédő hivatalig. Utóbbinak törvényben előírt kötelezettsége, hogy bevétele egy részét ilyen célra kell fordítania. Ez a rendszer csak olyan országban tud működni, ahol a törvények, az adópolitika is támogatja ezt, érdekelté teszi a vállalatokat abban, hogy erre áldozzanak. Más országok is igyekeznek átvenni ezt a modellt, például Belgium, Németország és Spanyolország.

• A zenekarok mennyire partnerek mindebben? Érzik mindennek a misszió jellegét, ezért olcsóbban is eljönnek, vagy számukra ez csupán egy koncert a sok közül?

A zenészek abszolút partnerek, ők is tisztában vannak azzal, hogy hiába sztárok otthon, a határon túl senkik. Abban nincs különbség, hogy Londonban vagy Budapesten mennyi a gázsijuk, de az a franciaországi honoráriumuknál ez lényegesen kevesebb. Vannak olyanok is - Ekova, Autour de Lucie -, akik gyakorlatilag ingyen jönnek. Csak olyan zenekarokkal tudunk együttműködni, akik ezzel tisztában vannak. Az EuroConnection esetében egyébként mi fizetjük a zenekarok utazását és honoráriumát, a fogadó országnak csak a koncert feltételeit kell biztosítania, viszont övék a teljes jegybevétel. Ha megvannak rá a lehetőségeink, akkor ezeknek az országoknak a művészeit is igyekszünk bemutatni máshol Európában.

• Mennyire ismered a magyar zenei életet? Látsz-e itt valakit, aki szerinted Nyugat-Európában is érdekes lehet?

Az túlzás, hogy ismerem a teljes spektrumot, de vannak benyomásaim. Itt van például Yonderboi, aki, azt kell mondanom, abszolút világszínvonal. Sok reményt fűzök hozzá. Az Anima Sound Systemet sokat láttam, jónak tartom őket, akárcsak a Besh o droMot. Valamennyien importálható produkció. Dj Palotai, a nagy öreg meg már szinte mindennapos vendég Európa nyugati felén. De szerintem Magyarországon is a legfontosabb az lenne, hogy a politika, a kultúrpolitika igenis karolja fel ezeket a kezdeményezéseket, legyen akarat, pénz, támogatási rendszer ahhoz, hogy ez a művészeti ág is pezsgésnek indulhasson. A kiadóktól, a koncertszervezőktől, azoktól, akik anyagi alapon működnek, ezt az invenciót nem lehet elvárni, ők értelemszerűen csak a saját bevételükkel foglalkoznak. De az állam nem lehet semleges ebben a kérdésben.