A magányos Binder. Bő húsz éves pályafutása alatt több mint harminc nagylemezen szerepelt, általában zenekarvezetőként vagy domináns személyiségként. Zeneszerző, zongoraművész, több nemzetközi díj birtokosa, tizenhárom éve tanít a jazztanszakon. Nagy formátumú muzsikus, a hazai jazz- és kortárszenei élet markáns alakja, aki pályája során az új zenei irányzatok, az eltérő zenekultúrák és kompozíciós rendszerek szintézisén fáradozik. Binder Károly mégis amolyan magányos farkasként él és alkot.

• Manapság a szokotthoz képest kevesebbet lehet hallani felőled. Mivel foglalkozol?

Többet szerepelek külföldön, legutóbb Törökországban adtam két nagy sikerű koncertet, legközelebb Londonban lépek fel, Ankarába pedig visszahívtak mesterkurzust tartani, illetve az ankarai jazzfesztiválon fogok szólóban játszani. Az időm nagy részében azonban új zenékkel, zenei korszakokkal ismerkedem, és ezzel együtt változik, mélyül a zeneszerzői gondolkodásmódom, a zenével való kapcsolatom. Bartók alkotói pályája közepén nyilatkozta: biztosan tudja, mely oldalágakat, hajtásokat kell lenyesnie ahhoz, hogy a növény gyökere még mélyebbre hatoljon és az ágai az égig érjenek. Magam is tudom, melyek azok a zenék, irányzatok, stílusok, amelyeket el kell vetnem, és melyek azok, amikkel igazából foglalkoznom kell. Ha végigtekintünk a művészettörténeten, bármely stílust, irányzatot egy idő után a túlburjánzás, az ornamentizálás jellemez, azt pedig mindig a letisztulás, az egyszerűsödés, a megfoghatóbbá válás időszaka követi. Mindig is a zene széles birodalmából merítettem, ezt most sem vetem el, ha minőségről van szó, bármire nyitott vagyok, de úgy érzem, egy letisztulási folyamat közepén tartok.

• Tudnál esetleg konkrétumokat is mondani?

Például az összhangzattan mélyebb ismerete, vagy a különböző népzenék mélyrehatóbb tanulmányozása. Foglalkozom vezényléssel, partitúrákkal, olyan dolgokkal, amikkel korábban nem kerültem szoros kapcsolatba. Ez új dimenziókat, gondolkodásmódot, látásmódot, kommunikációt jelent a zenémben. Annak ellenére, hogy a jazz a legnyitottabb műfaj, improvizativ és befogadó, megvan a maga sajátos szótára, nyelvezete. Ezt a nyelvet szeretném igazából gazdagítani, mondjuk kétszeresére növelni a szókincsét, megújítani, és integrálni a műfajt - a komponált zenékkel egyenrangúvá tenni.

• Tavaly szeptember óta a Gonda János által 1965-ben alapított, 1990 óta főiskolai szintre emelt jazztanszak vezetője vagy. Mennyire nehéz az örökség, és mennyire kívánod megreformálni az intézményt?

Harminchat éve működik a tanszak, Gonda tanár úr áldásos és önfeláldozó munkájának köszönhetjük, hogy itt tartunk. Hogy ez a folyamat lassú volt-e vagy gyors, erről inkább nem beszélnék. Az iskola járta a maga kijelölt útját, 1990-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola - ma Egyetem - Budapesti Tanárképző Intézetének Jazztanszaka lett. Ami nagyon nagy dolog, mivel a világban kevés helyen oktatják főiskolai szinten a jazzt. A zeneoktatás legmagasabb fokán viszont nem nagyon akarnak tudomást venni a zene ilyen fajta megközelítéséről. Mindig felvetődik a kérdés, hogy miként tanítsák az improvizációt és a jazzt, ha igazából nem tudják, hogyan kell megközelíteni azt. Az igazi kihívás tehát az, hogy a műfaj oktatását a legmagasabb szinten kell megvalósítani. Ennek a folyamatnak talán az első lépése, hogy Debrecenben, az ottani Liszt Ferenc Konzervatóriumban - mely a debreceni tudományegyetem része - bevezetik az improvizáció oktatását. Öt éves beosztásban. Az első évben a barokk improvizációval foglalkoznának a növendékek, másodikban a bécsi klasszikával, a harmadikban a romantikával, a negyedikben a romantika utáni időszakkal, illetve a huszadik századi zeneszerzői és improvizatív technikákkal, az ötödik évben pedig a jazzel. Minden témakörre más és más tanárt kértek fel, a jazzt magam vállaltam, megírtam hozzá a kétéves tantervet.

• A jazztanszéket sokan támadják, elsősorban azért, mert szerintük ott nem muzsikusokat, inkább zenei szakmunkásokat képeznek, magyarán a növendékek szellemi képzésére kevés hangsúlyt helyeznek.

Ez így nem igaz. Amíg konzervatóriumi szinten működtünk, lehet, hogy érték ilyen kritikák az iskolát, de amióta integrálódtunk a felsőoktatásba, tantárgyi struktúránk alkalmazkodott a többi hasonló intézményhez, például filozófia, esztétika, pszichológia is helyet kap a speciális tantárgyak mellett. Mindig szükségünk van jó muzsikusokra, de ugyanakkora szükségünk van elméleti szakemberekre, tanárokra, pedagógusokra is. Kétségtelen, hogy az igazán nagy tehetségekből itt is, ott is kevés van. A jazzoktatásban a tanárok naprakész munkáját várom el. A tudásra, az emberségre, a szorgalomra, a kitartásra helyezem a hangsúlyt. A tanszakon a jövő kreatív, improvizatív muzsikusait kell nevelni és megfelelő pályára állítani. A technikai és zenei tudáson túl egyfajta világlátást, gondolkodásmódot átadni nekik. Szeretném azt is, hogy ne csak gyakorlati muzsikusokat képezzünk, hanem elméleti szakembereket, kritikusokat, jazztörténészeket is, akik nagyon hiányoztak, hiányoznak a hazai kulturális életből. Mennek tehát előre a dolgok, sajnos nem mindig olyan tempóban, mint ahogy azt szeretnénk. A jazztanszaknak például máig nincs saját épülete. Jelenleg az újpesti Ady Endre Művelődési Központban kaptunk helyet, amely nem alkalmas a főiskolai szintű oktatáshoz.

• Említtetted, hogy alkotói munkásságod újabb állomásához érkeztél. Gondolom ennek eredménye hamarosan lemezen is kézbe vehető.

Változnak, alakulnak a műveim, legalább nyolc-tíz új kompozícióm van, egyedül az idő kevés ahhoz, hogy velük foglalkozzam. A preparált zongorára írt lemezem második része már kész, igazából a nyolcvanas évek eleje óta állandóan jelenlévő, működő problémakör számomra: hogyan lehet a zongorából más hangzást kihozni, hogyan lehet a hangokat másként rendezni, és indirekt módon egzotikumot létrehozni.

• A saját anyagaid mellett mások munkáit is időről-időre megjelenteted. Honnan ez a késztetés, hisz ezek a CD-k rendkívül lassan és kis példányszámban fogynak.

Huszonnyolc lemezt adtam ki eddig, egyik sem üzleti vállalkozás. Ha valamelyik esetleg hasznot hozna, akkor abból újabb kiadványok születhetnek. Az egész tevékenységemet küldetésnek fogom fel, értéket szeretnék létrehozni, megmenteni, megőrizni, úgy, hogy másokon is segítek és felkarolom a fiatal tehetségeket. Így jöttek létre Kutas Zsolt, Blaho Attila, Lakatos Orsolya, Oláh Kálmán, Márkus Tibor, Szabó Dániel, Lakatos Ágnes lemezei.

• Ezek szerint további kiadványok is vannak a tarsolyodban?

Hát persze. Nagy János barátomnak például már kész Balassi-lemezanyaga, nekem tetszik, szívesen kiadnám. Szabó Daninek megjelentetném azt a szólóanyagát, amelyikkel megnyerte tavaly a Montreux-i jazz-zongoraversenyt. További terveim között szerepel Faragó Béla szerzői lemeze, ő tanárkollégám, tisztelem és becsülöm a munkásságát. Egy régi tanítványom, Lévay Péter pedig jelenleg fizikusként, egyetemi tanárként, elméleti kutatóként Ausztráliában dolgozik és hihetetlenül jó zenéket ír. Bartóki világ, de saját kompozíciók. Két évtized után találkoztunk újra, feljött hozzám, és ott, egy ültő helyében végigzongorázott egy nagylemeznyi anyagot.

• Pályádat mindig egyfajta magányosság jellemezte. A muzsikus, aki zömében szólókoncerteket ad, esetleg duóban játszik, de zenekarral sosem.

Nem tudnék ma eltartani egy zenekart, megélhetést biztosítani a számukra. De valami csoda folytán decemberben mégis megtartom a Retropolis című albumom élő bemutatóját, mely nem kis apparátust mozgósít. Természetesen a zongora az életem meghatározó hangszere, így a darabjaim mindig a zongorából indulnak útjukra. Nagy örömömre az elmúlt két évben új partnerre találtam, Borbély Mihály barátommal dolgozunk együtt, aki ugyanazt a nyelvet, a - szavaival élve - felhangrendszert használja, amit én. A klasszikus zene, a népzene és a jazz ugyanolyan egységet alkot nála, mint nálam. Most dolgozunk második közös albumunkon, melyet terveink szerint jövő tavasszal jelentetünk meg.

---------------------

Kapcsolódó anyagok:

Binder Károly: Retropolis >> - 303 magyar lemez, 2008

Binder Károly - Mélyebbre a gyökerekhez >> - interjú, 2001. július

Binder Károly - A jazz csak dialektus >> - interjú, 1998. október

Binder Károly: Egyesek kilóra vásárolják a zenét >> - interjú, 1996. október