Vujicsics Tihamér zeneszerző és népzenekutató 25 évvel ezelőtt, augusztus 19-én távozott közülünk. A Rákóczi-induló népzenei gyökereit indult kutatni Damaszkuszba, amikor a végzetes repülőbaleset történt. Élete és tragikus halála tisztelői szerint az együtt élő népek között természetes módon megnyilvánuló nyitottságot és egymás értékei iránti különös figyelmet példázza. A szomorú évforduló alkalmából civil kezdeményezésre Szentendrén, a Bogdányi és a Szerb utca torkolatában új teret alakítottak ki, melyet róla neveztek el és augusztus 19-én délután avatnak fel.
Az ötlet, hogy Vujicsics Tihamérről közterület legyen elnevezve a nevét viselő zeneiskola igazgatójától származik, mondván, ezzel talán még adósak vagyunk neki - mesél az előzményekről Eredics Gábor, a másik fő kezdeményező, a Vujicsics Együttes vezetője. - Célunk, hogy benne ne csak a fékevesztett, tehetségével küszködő zsenit lássuk, aki mindig időzavarban volt, aki két végéről égette az életét, hanem arra is felhívjuk a figyelmet, hogy az általa felvett és/vagy lejegyzett zenei anyagok nélkül a ma muzsikus és táncos nemzedéke nagyságrendekkel ingoványosabb talajon járna. Azt mindenki tudja, hogy milyen ragyogó parafrázist készített az Árgyélus kismadár című népdalra vagy hogy milyen nagyszerű filmzenéket írt, de a népzenekutató Vujicsics Tihamér talán még fontosabb a számunkra.
Igen. Sok szerb templom van Szentendrén, de a helyiek évszázadok óta mégis ennek a templomnak a búcsúnapját tartják a szentendrei szerb búcsúnak. Ezen az ünnepen Tihamér is mindig jelen volt, hozta magával a furulyáját, az alkalmi együttes tagjaként fújta a talpalávalót. A Vujicsics zenekar eddig sajnos nem minden évben tudott itt lenni, ez az időpont sokszor egybeesett a külföldi fellépéseinkkel, de az elmúlt években szerencsére sosem hiányoztunk.
Régi utcát nem akartunk átnevezni, új utca vagy tér pedig csak a kieső hegyi területeken lett volna. Adódott, hogy e két utca találkozása - mely egyben a Preobrazsenszka templom kapujához is vezet - akár önálló tér is lehetne. A felvetést sokan támogatták, a város vezetése és a Vujicsics-család egyaránt. Új burkolatot tetettünk, padokat helyeztünk ki, a kandeláberek tartóoszlopai már ott vannak, egy héttel ezelőtt pedig elültettünk egy ezüsthárs fát. Szeretnénk, hogy ez a tér életre keljen, szerepe legyen. A Bogdányi utca most elsősorban a butiksoráról hírhedt, de ha a téravatást követően esetleg megnyitnák ezt a gyönyörű templomot a nagyközönség előtt, azzal megváltozhatna a környék milyensége, minősége.
Ennek részben történelmi, részben anyagi okai vannak. Szentendrén a legtöbb templom szerb templomnak épült, a háromszáz év alatt azonban nagyon megváltozott a nemzetiségi összetétel, és idővel a templomok egy része üresen maradt. A hét közül három katolikus, illetve református lett, csak négy maradt meg szerb templomnak, és közülük csak a templomhegyen lévő - Tihamér hamvait is őrző - püspöki székesegyház működik. A másik három esetében az őrzés, az állagmegóvás túl nagy anyagi terhet jelent az egyház számára, ezért tartják inkább zárva. Kezdeményezésünkre egyébként a szerb egyház is megmozdult, a templomkapu ikonját hamarosan elhelyezik a fülkéjében, mely emberemlékezet óta üresen áll. Ezen kívül lekövezik a templomkertet, legalábbis az ajtóhoz vezető utat és a kóló területét. Az egyház tehát szintén arra törekszik, hogy ezt a szép teret élővé varázsolja.
Igen, szeretnénk ennek a térnek egyedi arányokat, önálló arculatot adni. Ez az emlékkút egyben valóságos is, ha valaki erre jár és megszomjazik, vizében felfrissülhet. A medencébe pénzt is dobhatnak, azaz meghitt rituálék helyszíne is lehet, de akár dinnyét vagy sört is hűthetnek benne. Persze kell hozzá pad, hogy lehessen hol ülni, kandeláber, hogy legyen fény és fa, hogy valami árnyat adjon. De a kút a központ, melyet egy obeliszk zár le, tetején az Agnus dei-jel. A bárány nem csak Szentendre város címerében található meg, de kifejezi Tihamér életének talán legfőbb jellemzőjét. Azt, hogy szerb származású gyűjtőként, zeneszerzőként, kutatóként többségében horvát dallamokat jegyzett vagy vett fel, és a bartóki utat járva fő területe az összehasonlító népzenetudomány volt. Nem az volt fontos számára, hogy egy zene melyik nemzetiségé, mert ő mindegyiket tudta szeretni, tisztelni és befogadni.
Nagyméretű közadakozás áll mögötte. Mi is csak később döbbentünk rá, milyen drága egy ilyen tér - közel nyolcmillió forint. Felsorolni is lehetetlen, ki mindenki támogatta a kezdeményezést, főképp a város és többségében kis pénzű magánszemélyek. Az első befizetőnk például egy tízgyerekes család volt, összegyűjtöttek e célra 10 ezer forintot, majd később újabb 10 ezret adtak. Az adminisztrációt a Vujicsics Egyesület végzi, ma még közel másfél millió forint hiányzik a nyolc millióból, ha valaki esetleg támogatni kívánja a tér létrejöttét, az adományokat kérjük, küldjék az OTP szentendrei fiókjába, a 11742087-20070445-ös számlaszámunkra. (A megjegyzés rovatba írják be: Vujicsics Tihamér tér"). Augusztus 19-én délután négy órakor pedig mindenkit szívesen látunk az ünnepélyes téravatáson, majd az azt követő szerb búcsún és Vujicsics koncerten.
----------------------
Kapcsolódó anyagok:
Eredics Gábor: Az identitás megőrzésének lehetősége >> - videóinterjú, 2010. december
Borbély Mihály: El kellett indulnom az öregedés felé vezető úton >> - videóinterjú, 2010. december
Eredics Áron (Söndörgő): Belenőttünk a népzenébe >> - videóinterjú, 2010. december
Vujicsics együttes: Délszláv népzene (1981) >> - 303 magyar lemez, 2008.
Borbély Mihály: Ahogy öregszem, egyre tudatosabb >> - interjú, 2008. június
Vujicsics-teret avatnak Szentendrén >> - interjú, 2000. augusztus
Eredics Gábor - Öszvérek vagyunk, magyar identitással >> - interjú, 1997. szeptember