Július 20-tól www.zene.net címmel új magyar internetes zenei portál indult. Létrehozói és munkatársai véleménye szerint napjainkban újabb korszakváltás tanúi lehetünk az ifjúsági kultúrában és zenében. Az internet, az mp3, a DVD, illetve a hamarosan megjelenő mp4 beláthatatlan fejlődési lehetőséget kínál, és ez az új szubkultúra az egész poprock műfajt, valamint az azt kötülvevő üzleti-kulturális hátterét is alapvetően és végérvényesen átalakítja. Sebők Jánost, a portál főszerkesztőjét faggattam.

Fotó: Sopronyi Gyula

• Téged a hetvenes évek végén mint az Ifjúsági Magazin egyik "renitens" rockújságíróját ismerhetett meg a nagyközönség, a műfaj történetét 1982-ig összefoglaló két könyved a mai napig alapmű. A rendszerváltás után viszont különböző honosított kommersz tinikiadványokat - Bravo, Százszorszép - főszerkesztettél. Ennek a portálnak az élére hogyan keveredtél?

A weboldalakat készítő Mediastrom többek között a legkülönbözőbb profilú poprockelőadónak - Bródynak, Charlienak, a Generálnak, Hobo vagy a VHK-nak - gondozza az internetes honlapjait és ezek az oldalak több szempontból is eléggé eltérnek a hasonló tematikájú honlapoktól. Jobbágy Gyula kért fel még márciusban, hogy Lerch István oldalára készítsek egy életmű-interjút. Bevittem, feltették, majd megkérdezték, elvállalnék-e egy ilyen kalandot. Született egy koncepció, amiről a befektető csoport úgy vélte, érdemes megvalósítani, mondták, akkor hajrá. Kezdetben egyszerű zenei online-újságnak indult, olyan "mindent bele" honlapnak, de olyan bőséggel találkoztunk, hogy úgy döntöttük, inkább szisztematikusan elkülönítjük a popot, a rockot, a világzenét, az alternatív zenét, a hip hopot. Hét-nyolc alhonlap született, ami önmagában is főoldalnak számítana, és az utolsó kanyarban jöttünk rá, mindenről beszélünk, de a legfontosabbról nem: a rocktörténetben mp3 címszó alatt íródik egy új fejezet.

• Ez a fejezet azért két-három éve kezdődött el, számos - igaz, zömében külföldi - honlapon elég gyakori téma.

Valóban, a nemzetközi ifjúsági kultúra és zene követésében bennünket jellemző néhány éves késés ezúttal is megvan. A nyomtatott és elektronikus média viszont eddig általában csak az egyik, botrányra alkalmas aspektusát fogta meg a témának - kalózkodás, lopás, illegális letöltés -, miközben maga a kultúra a nagy többség számára egyáltalán nem ismert. Mi viszont megpróbáljuk az mp3-nak a jogi, kulturális, üzleti és technikai részét is megismertetni. Ahogy a beat, a hippi vagy a punk botrányszó volt a maga idejében, úgy itt is csak később ismerjük meg az mp3 mögött húzódó kultúrát. Ez a szubkultúra, ahogy korábban a többi ifjúsági szubkultúra, idővel szépen integrálódik, és ezáltal gazdagítja a globális kultúrát. Ezen a portálon ugyanakkor legálisan tölthetők le zenék, első nekifutásra száz, kivétel nélkül külföldi dal.

• A szerzői jogvédő hivatal még nem jelentkezett nálatok?

Dehogynem, még a sajtótájékoztató előtt figyelmeztettek, hogy problémák lesznek, de ez teljesen új világ, új hozzáállás. Megértem, hogy a multik és a szerzői jogvédő hivatal berzenkednek, de egyelőre tehetetlenek. Tegnap reggel például három szegedi blueszenekar jelentkezett nálunk, és hozzájárultak ahhoz, hogy teljesen legálisan letölthetők legyenek azok a felvételeik, amiket a mai kereskedelmi hálózat nem akar elfogadni. Ők egyszerűen nem férnek bele abba a marketing-koncepcióba, amit a multik a globalizáció jegyében a világ nyakába akarnak sózni, hogy adott évben ezzel és ezzel kell foglalkozni, ha kell, ha nem. Minden attól függ, hogy az A&R menedzser milyen utasítást kap a főnökeitől, és ez rengeteg esetlegességet jelent. Az mp3 most - többek között rajtunk keresztül - megadja ugyanazt a lehetőséget, hogy ezek a zenekarok egy épülő új struktúrában ellen- vagy alternatív kultúraként jelenjenek meg. Ezeknek a rétegkultúráknak valahol, valahogy kommunikálniuk kell. E technikának köszönhetően bárki felmehet a netre, találhat magának közönséget. Ahogy annak idején az elektromosan megszólaló hangszer teljesen új közösségi élményt, hangot, kultúrát eredményezett, az mp3 véleményünk szerint ugyanezt teszi ma. Csak a kultúra színtere áttevődik a számítógépek mellé. Megértem persze, hogy a multik számára mindez igen súlyos pénzügyi veszélyeket jelent.

• Talán a jövőben. Hiszen ha megnézzük a tavalyi eladási statisztikákat, akár itthon, akár külföldön, a piac nem hogy szűkült, de helyenként még bővült is.

Az adatok egyelőre tényleg ezt mutatják. A nagy sztárok és kiadók érzik a veszélyt, de az nem az mp3. Számukra az a veszély, hogy sokkal frissebb, dinamikusabb dolgok jönnek, és azoknak, akik bekényelmesedtek egy karosszékbe, egy stílusba, egy zenei világba, most fel kell állniuk, és újra megküzdeni a már biztosnak hitt pozíciójukért. Az mp3 viszont megállíthatatlan. Gyakorlatilag egy dollárért tölthetők le dalok, néhány dollárért pedig már komplett lemezek. Ezáltal olyan réteghez jut el a zene, amelyik most a piacról ki van rekesztve, hisz nem képes egy-egy külföldi CD-ért 4-5 ezer forintot adni. Egy Győr melletti kis faluból vagy egy Szentes melletti tanyáról nem mindenki teheti meg, hogy bizonyos lemezekért rendszeresen eljön Pestre. Lehet, hogy ugyanúgy érez, ugyanahhoz a szubkultúrához tartozónak tartja magát, de nem tud kommunikálni. Most viszont, ha valaki Szegeden tesz fel egy mp3-as dalt, azt elméletileg a világon bárhol meg lehet hallgatni.

• A sajtótájékoztatón elmondtátok, azért indultatok most, nyár közepén el, hogy szeptemberig, az iskolakezdésig javítani tudjátok a felmerülő hibákat, problémákat. A honlapotokat elnézve, úgy tűnik, van még feladat bőven. Egyes linkek nem működnek, a fennlévő anyagok jó része archív és a megjelenés, az áttekinthetőség sem tökéletes.

Mi most igazából levertünk cölöpöket. Egyrészt szerettük volna megmutatni, hogy a magyar újságírásban is születnek értékes rockzenei írások, annak ellenére, hogy ezt a műfajt Magyarországon ma is periférikusan kezelik, azonosítják a kereskedelmi poprockkultúrával, holott tudjuk, ez annál ezerszer gazdagabb. Olyan, esetleg tavaly megjelent írásokat is közlünk, amelyek kijelölik a határainkat. A mi látókörünkbe Lajkó Félix vagy az Amadinda együttes éppúgy belefér, mint ahogy Bob Marley, a Tupec, Jimi Hendrix vagy a Sex Pistols.

• A vezetőség valamennyi tagja negyven feletti. Tudjátok még követni az eseményeket?

Nekünk igazából rálátásunk van, együtt nőttünk fel ezzel a kultúrával, hellyel-közzel végigéltük azokat a folyamatokat, ahogy egy új kultúra megszületik, beépül, kommercializálódik, majd elfoglalja a maga helyét a világban. Az oldalt író huszonéves újságírók pedig benne pörögnek ebben a kultúrában. Minden oldalnak szeretnénk hiteles, naprakész gazdát találni. Az interneten számos kiváló kezdeményezés hal el idővel anyagi vagy egyéb okok miatt. Úgy gondoltuk, mi ezeket a kezdeményezéseket felvállaljuk, menedzseljük őket, egyfajta label-formában beépítjük a saját portálunkba. Ezen kívül szeretnénk megnyerni a műfajt minden szempontból ismerő művészeket, Bródy Jánost, Grandpierre Attilát, Müller Péter Sziámit, Lovasi Andrást. Ez nem sóhivatal, hanem rugalmas szervezet. Nem erőlködni akarunk, hanem lehetőség szerint mindenkit integrálni, aki ezt a kultúrát nem ellenséges szemmel nézi, hanem felismerte, hogy a világ továbbpörgött.