A hatvanas-hetvenes évek fordulóján az addig többé-kevésbé egységes beat/rock különböző stílusokra, irányzatokra, áramlatokra bomlott, és hamarosan hihetetlenül erős és gazdag kínálat alakult ki. A legerősebb hajtásokat - ahogy erről az utóbbi előadásaimon bőven esett szó - a progresszív rock (King Crimson, Yes, Genesis, ELP) mellett a Led Zeppelin, a Deep Purple és a Black Sabbath nevével fémjelzett hard rock/heavy metal, a Miles Davis kísérletei nyomán elinduló jazz-rock, illetve a korszak intellektuális líráját képviselő új szerző-eladó hullám (Joni Mitchell, Neil Young, Van Morrison) hozta. Szintén ekkor született meg a latin rock (Santana), élte virágkorát a southern rock (Allman Brothers) és a swamp rock (Creedence Clearwater Revival) - utóbbi három stílusról lesz szó a Rock and Roll Szabadegyetem következő előadásán (2026.04.01., szerda, 19:00, Magyar Zene Háza könyvtára).

Carlos Santana (jobbra) a woodstocki fesztiválon

Miles Davis a hetvenes évek elején.

Bár a progresszív rockhoz és a hard rock/heavy metal irányzathoz hasonló népszerűséget sosem ért el, a hetvenes évek rockzenéjére legalább olyan jelentős hatást gyakorolt a Miles Davis kísérletei nyomán szárba szökkent jazz-rock. A hibrid irányzatba - némileg leegyszerűsítve - a rock hozta az elektromos hangszereket, a gitárokat, a szintetizátorokat, a könnyen követhető ritmusokat, a dinamikát és a hangerőt, míg a jazz az improvizációs betéteket, a hangszerelési gazdagságot, a bonyolultabb harmóniavilágot, a hangszeres virtuozitást. A Rock and Roll Szabadegyetem következő előadásán (március 4, szerda, 19, Magyar Zene Háza könyvtár) a jazz-rock triumvirátus - Weather Report, Return To Forever, Mahavishnu Orchestra - mellett kitérek az ígéretekre (például Flock, Back Door, Soft Machine) - és persze a szatirikus avantgárd korszaka után ebben a stílusban (is) remek albumok garmadáját készítő Frank Zappára.

Fotó: Földházi Árpád / Mandiner

A nagyközönség a Muzsikás együttesben csodálkozott rá, melynek az első huszonhárom évben meghatározó tagja volt. 1997 óta a változó felállású Ifjú Muzsikásban húzza. Miközben huszonöt évet tanított népi hegedűt, brácsát, bőgőt, tekerőlantot és dudát az Óbudai Népzenei Iskolában, 2002 óta pedig az Ürömi Zeneiskola tanára. 2000-ben mutatták be folk-operáját, a G. Nagy Iliánnak közös Jézus születését. Munkásságát Kossuth- és Liszt Ferenc-díjjal ismerték el. A népzenész Csoóri Sándor ma ünnepli a hetvenedik születésnapját.

Az alternatív rock és a szépirodalom felől indult, az elmúlt harminc évben a világzene legfőbb hazai tudora lett. Ha csak az ő tevékenységére hagyatkoznánk, azt gondolhatnánk, a kétezres években ez volt a legnépszerűbb műfaj Magyarországon. Miközben pályája kezdetén és végén általános iskolában tanítja a magyart és a történelmet. Marton László Távolodó hetvenéves.

Ma ünnepelné a nyolcvanadik születésnapját, de bő negyvenhárom éve nincs köztünk a magyar rocktörténet egyik nagy legendája, Radics Béla. Ahogy kortársai hívták, a Gitárkirály. A hatvanas évek második felében elsőként játszotta (hitelesen) Magyarországon a Jimi Hendrix és a Cream nevével fémjelzett rhythm and blues alapú keményebb rockzenét, de a korabeli hivatalos egydimenziós intézményrendszerben sehogy sem tudott érvényesülni. Miközben ezrek-tízezrek előtt lépett fel, alig készültek vele felvételek, és végül a folytonos szélmalomharcból az italba menekülve halt meg 1982 októberében.

2008-ban az ELTE-n - Fotó: Kocsis Zoltán / Népszabadság

A Kossuth-díjas Muzsikás együttes bőgőse, szóvivője, leginkább földközeli tagja. A kezdetektől három sávon éli az életét: család, népzene és tudományos élet. Hamar Dániel 75 éves.

Felbukkanása, szárnyalása és bukása jól tükrözi, hogyan lehetett a hetvenes évek második felében érvényesülni Magyarországon. Elképesztő sikere titkát sokan próbálták akkoriban megfejteni, és a körülötte kialakult hisztéria mai füllel kétségkívül nehezen érthető. Az biztos, a Piramis jó időben, jó dalokkal, jó imázzsal érkezett. Ennek épp ötven éve.

A hetvenes évek alkonya a rockzene a vidék előretöréséről is szólt, hisz a debreceni Color és Panta Rhei, illetve a miskolci Edda nemcsak országosan ismert, népszerű zenekar lett, de nagylemezeket is megjelentethetett. Hasonlóképp az ötven évvel ezelőtt alakult szegedi East, mely 1994-ben búcsúzott el közönségétől (bár 2012 és 2017 között több speciális koncertet adtak).

Bár a többség a Neotont annak énekesével, Csepregi Évával azonosítja, az idén nyolcvanéves Pásztor László volt az, aki 1965 őszén közgazdász hallgatóként az együttest megalapította, és az egykori beat, majd popzenekar csak hetvenes évek végén ült fel – élén Csepregivel – a diszkóvonatra, melynek (erős lemezgyári támogatással) legjelentősebb hazai képviselője lett. A Neoton ma hatvan éve adta első koncertjét a Közgazdaságtudományi Egyetemen.

Ted Nugent 1978-ban a Meadowlandsben. Fotó: Ron Pownall

A legutóbbi két alkalommal a hetvenes évek hard rock/heavy metal hullámának három legfontosabb zenekaráról, a Led Zeppelinről, a Deep Purple-ről és a Black Sabbathról volt szó, ezúttal e brit hullám további formációi és az irányzat legfontosabb tengerentúli képviselői állnak a Rock and Roll Szabadegyetem következő előadásának (2025. december 3, 19:00, Magyar Zene Háza könyvtára) a középpontjában. Röviden felvázolnám a tréfásan a „heavy metal Beach Boysának” is nevezett Uriah Heep, a progresszív rockos Atomic Rooster, a Free romjain kivirágzott Bad Company, a DP-utód Rainbow, a illetve az Atlanti-óceán túlpartjáról a bluesrock power trióként indult Grand Funk Railroad, a Cream inspirálta Mountain, és a „vadember” Ted Nugent pályájának legfontosabb pillanatait.