Deutsch Gábor több mint két éven át dolgozott Buzsákon, Cipruson és Budapesten második, Turning Thirty című lemezén. A hazai elektronikai színtér egyik legsokoldalúbb és legproduktívabb „zenebarkácsolója” - nem mellesleg az egyik legjobb mastering hangmérnök - amúgy sem sietős fajta: előző albumát 2000-ben jelentette meg. Persze közben sem tétlenkedett, különböző alteregóin (Anorganik, Gary Blade, Raster) készített számokat és remixeket, melyeket a közeljövőben szintén szeretne CD-re összerendezni.

Fotó: Kocsis Zoltán

• Az eredetileg XXX névre keresztelt új albumodon 2007 júniusában, harmincévesen kezdtél el dolgozni. Miközben még beszélgetésünk idején is szöszmötölsz az anyagon.

Ezúttal tényleg a finisben vagyok, az utolsó simítások, finomítások vannak hátra, mielőtt augusztus elején elküldöm gyártásra a CD-t. Olyan régóta készül, hogy pár hét ide vagy oda már tényleg nem számít. A címét időközben aktualizáltam, Turning Thirty lett, tízféle borítóval lehet a honlapomon megrendelni, a hivatalos lemezbemutató koncertet pedig október 30-án tartom a Merlinben.

• A lemez vidám, nyárias hangulatú elektronikus popzene. Két éve is ilyennek tervezted, vagy menet közben alakult így?

Igen, eredetileg is ez volt a szándékom, amikor DJ Bootsie-val 2007 júniusában leköltöztünk Buzsákra, egy idilli tanyára, hogy mindketten elkezdjük formálni második nagylemezünket. A sors fintora, hogy az övé is most szeptemberben fog megjelenni. Közel három termékeny hónapot töltöttem a Buzsák-Kékai tanyán, aztán augusztus végére elromlott az idő, viszont a lemez nem volt kész. Így ismerősöm hívására - meghosszabbítandó a nyári hangulatot - elmentem Ciprusra, ahol végül bő fél évig maradtam. Mikor hazajöttem, sokáig nem találtam a helyem, aztán 2008 végén újra belevetettem magam a munkába.

• Hat magyar énekes/énekesnő hallható a lemezen, viszont a külföldiekkel készült felvételek nincsenek rajta. Miért?

Az Artisjus szabályozása szerint szerzői kiadású magyar lemezre nem kerülhet rá olyan szám, melynek részben külföldi állampolgár a szerzője, nálam a szövegeket viszont mindig az énekesek írták. Így hiába sikerült több mint egy évig tartó egyezetés után májusban Londonban felvennünk a Brand New Heavies énekesével, az amerikai N'Dea Davenporttal a közös számot, sajnos nem kerülhetett fel a CD-re. Hasonlóképp a másik két angol előadóval, Lazy Hammock-kal és Joeleennel készítetthez. Így az általuk énekelt daloknak csak az instrumentális változata hallható a lemezen. Viszont minden CD-hez tartozik egy matrica, rajta egy kód, amivel a honlapomon (www.anorganik.net) regisztrálva - egyéb extrák mellett - ezek az énekes számok is elérhetőek lesznek.

• Fura, hogy ezt az alapvetően urbánus, közösségcentrikus zenét javarészt vidékre elvonulva magányosan készítetted.

Az utóbbi évek folyamatos mastering munkái miatt nem tudtam a saját számaimmal foglalkozni. Ahhoz, hogy igazán dolgozni tudjak, nyugalom kell. Tíz éve pörgök a nagyvárosi lüktetésben, korábban pont azokat a sötétebb, súlyosabb hangzású dolgokat csináltam, amikből mára kicsit elegem lett. Jó rájönni, hogy van élet a flaszteron túl is.

• De hát egy kisvárosban, Mosonmagyaróváron nőttél fel. Ott már ezt megtapasztalhattad.

Sokat visszavett, hogy tizenegy évesen kijött az allergiám, és attól kezdve szinte egész nyáron be voltam zárva a lakásban. Mit tehettem? Ültem a gép előtt. Amióta Budapesten élek, jobb a helyzet, kevesebb a direktben ingerlő anyag, persze van helyette más, por, szmog, tömeg. Eddig ebből a szempontból Cipruson volt a legjobb, ott egyrészt eléggé más a flóra, másrészt a tenger felől folyamatosan jön a sós, párás levegő.

• Eredeti szakmád elektroműszerész, később informatikusnak tanultál. Hogyan kötöttél ki végül a zenénél?

Gyerekkorom óta érdekelt a számítástechnika, hobbiszinten programoztam, grafikával foglalkoztam, s mindig igyekeztem az aktuális számítógépem nyújtotta lehetőségeket maximálisan kihasználni. Középiskolában gondoltam először arra, hogy a számítógépes „scene” versenyekre készített úgynevezett introimhoz és demoimhoz saját zenét is „írjak”. Így csúsztam bele az elektronikus zenekészítésbe, ami idővel mindennél fontosabb lett számomra. 18-19 éves koromban első, már PC-n összerakott számaimat - Anorganik néven - több kiadónak elküldtem, az egyik rákerült a Future Sound Of Budapest 2 válogatásra, mások később más kompilációkra. A német kiadónak azonban jobban tetszett az eredeti nevem, így 2000-ben az első szerzői lemezem, a Contrast így jelent meg. Az összes többi munkám azonban valamelyik alteregómhoz - Anorganik, Gary Blade, Raster - kötődik.

• Az utóbbi években keresett hangmérnök/masterelő lettél. Pedig, tudtommal, ezt sem tanultad.

Mindig hittem abban, hogy egyetlen számítógéppel is elő lehet állítani azt a hangzást, amit mások külső keverőpultokkal, szintetizátorokkal hoznak létre. Palotai Zsoltnál vagy Cadiknál anno képes voltam órákig hallgatni a lemezeket, próbáltam megfejteni, miért szólnak annyira jól. Egyes különösen jól megszólaló zenéket felvettem a gépbe, igyekeztem hasonló arányt kikeverni a saját számaimból a korabeli szoftveres eszközeimmel. Nagyon sok odafigyelést és precizitást igényelt. Ezt a törekvésemet később mások is észrevették. Így avanzsálódtam idővel keverés és masztering hangmérnökké. Egyiket sem tanultam, csak utánanéztem, figyeltem, a fülemre hagyatkoztam. Ha szimpatikus a zene vagy a produkció, szívesen csinálom: legyen az elektronikus (például Bootsie, Zagar, Yonderboi, Erik Sumo), hiphop (Bankos, Norba), rock (Kispál és a Borz, Kiscsillag, Tudósok, Depresszió, Kiss Erzsi) vagy pop (Gál Csaba Boogie, Varga Zsuzsa, Amorf Ördögök, Péterfy Bori).

• Merre tovább?

Jelenleg a legfontosabb, hogy a lemezanyag élő megszólalását formáljam, erősítsem. Eddig mindössze két koncertet adtunk, egyet Párizsban, egyet a Balaton Soundon, a legközelebbi nagyobb felállás már a lemezbemutató lesz. A Szigetre kisebb liveact-tel készülök az angol Lazy Hammock és Phreek Gimmiks MC-kkel kiegészülve, főként a régebbi dolgaimat fogom játszani a Medúzában. A zenekaros felállásban Tisza Gergő gitáros a fix pont, az effektekért részben Marquetant Tamás, részben én, míg a vizuálért Mednyánszky René a felelős. Próbálom úgy szervezni, hogy az énekesek közül minimum hárman ráérjenek, az eddigieken Kása Juli, Kutzora Edina és Keszthelyi Virág volt ott. Remélem a lemezbemutatóra Judie Jay, Sena és Harcsa Veronika is el tud jönni. A jövőbeni tervek közt pedig egy olyan számokat tartalmazó lemez is szerepel, mint a Turning Thirty utolsó felvétele: nagy zenekarra meghangszerelt, elektronikával megfűszerezett, filmszerű, lassú folyamatzene.