Bár tizenegy éve látványosan kiszállt a rock and rollból, Mátyás Attila az utóbbi években ismét aktivizálta magát, részben saját zenekara (Mátyás Attila Band) élén, részben két egykori, kultikussá vált csapata (F. O. System, Sex Action) tagjaként. Tavaly januárban az elsők között tette ingyenesen letölthetővé új nagylemezét.
Mindig az adott életszakaszom lelkivilágához kerestem a legmegfelelőbb kifejezési módot. A különböző zenekaraimban írt dalaim mindig az aktuális belső világomat tükrözték, sosem játszottam szerepet bennük, mindig azonosak voltak velem. Bár elismerem, kívülről ez azért elég furcsának hathat. Ráadásul a profi zenélésbe Delhusa Gjon mellett kóstolhattam bele, aki hallott egyszer a Boutique nevű, Duran Duran-világú zenekarommal és meghívott a zenekarába. Huszonegy éves voltam, nagy színpadokon, rendes hangtechnikai körülmények között játszhattam, mindez akkora élményt adott, hogy véglegesen eldöntöttem, zenész leszek.
A családban ennek nem volt hagyománya. Édesanyám ugyan tízévesen beíratott klasszikus gitározásra, de nagyon utáltam, hogy a hónom alatt a hangszerrel szolfézsra és gitárórára kellett járnom, miközben a haverok őrjöngve fociztak a grundon. Fél év után a szüleim is belátták, hogy nem érdemes ezt erőltetni. Aztán tizenöt évesen a Martos Flóra Gimnáziumban hallottam egy amatőr rockzenekart, amely Deep Purple-, Led Zeppelin- és Rolling Stones-slágereket játszott, a lányok meg csak ájuldoztak tőlük, meg folyamatosan visítoztak. Ekkor határoztuk el a barátommal, hogy zenészek leszünk. Két-három évig autodidakta módon tanulgattam, de szerettem volna továbblépni, úgyhogy elmentem gitáriskolába. Összesen öt évig tanultam, többek között a Postásban jazzt, aztán rájöttem, hogy a „kiművelt zene” elég távol áll tőlem.
Bennem a különböző zenéket a dallamvilág kapcsolja össze. A Duran Duran ugyanúgy megmozdított bennem valamit, mint a Cult vagy a Mission. A körítés kevésbé érdekelt- Nekem mindenben kell lennie dallamnak, amit elfütyülhetek. Ez megvolt a Duran Duranban és megvolt Delhusa Gjonban is. Aztán elvittek katonának. Ami annyira megviselt, hogy kihozta belőlem az F. O. Systemet. Sokat jártam le a frissen megnyílt Fekete Lyukba, az akkori deprimált, szorongásokkal teli lelkivilágomnak megfelelő zenéket (Sisters Of Mercy, Mission, Cult) hallgattam, ezek nagyon betaláltak a lelkembe, így amikor gyerekkori barátommal, Jerabek Csabával zenekart alapítottunk, ugyanaz a hangzás, hangulat, dallamvilág köszönt vissza a zenénkben.
Mint már mondtam, mindig az aktuális életérzéseimnek keresem a megfelelő kifejezési formát. A rendszerváltás után az F. O. Systemhez hasonló underground zenekarok hirtelen légüres térbe kerültek. Pont az a bizonyos szorongásos, depresszív hangulat tűnt el, kinyíltak a határok, szabadok lettünk, miénk volt a világ. Akkor jöttek be Magyarországra a laza, flegma, „mocskos” rockzenék, a húszas éveim közepén jártam, dagadó férfiassággal, és teljesen magával ragadott az ehhez kapcsolódó csajozós, bulizós rock and roll életforma. Ezzel is maximálisan tudtam azonosulni. A Sex Action amúgy egy születésnapi tréfának indult, de olyan jól sült el, hogy együtt maradtunk.
Nagyon szét voltam esve, nagyon durván kikészültem, éreztem, vagy leállok mindennel, vagy már csak posztumusz albumaim lesznek. Elhatároztam, se cucc, se pia, s elkezdtem belülről megtisztítani magam. A rock and roll nekem - sokakkal ellentétben - mindig is a sokkal inkább a zenéről szólt, mint a hozzá kapcsolódó életvitelről. Utóbbiról talán azért is tudtam lemondani. Ebben a letisztulós korszakomban a U2 és az INXS világa fogott meg, ezt tükrözte a sokak által félreértett Agnus Dei, amely 1998-ban személyi ellentétek miatt oszlott fel. Ez annyira megviselt, hogy a következő három évben egyáltalán nem léptem fel.
Megépítettem a stúdióm, illetve az egyik barátom révén természetfilmekhez kezdtem zenét írni. Behozott hozzám egy lappföldi anyagot, hogy vágjak alá valami zenét, de annyira megihlettek a képsorok, hogy kísérletképpen inkább saját világzenés, ambientes dallamokat, effekteket tettem alá. Megtetszett neki, azóta is együtt dolgozunk, sőt, az egyik nemzetközi fesztiválon díjat is kaptam érte. Mivel ezt a tevékenységemet el szerettem volna választani a rock and roll énemtől, ezért a filmzenéimet Merkaba művésznéven jegyzem.
Nekem most már a Mátyás Attila Band a legfontosabb, de akármerre járok, mindenhol a régi zenekaraimról kérdezősködnek. Egyfelől boldog vagyok, hogy két együttesem is kultikussá vált, másrészt olyan aranykalitka ez, amelyből nehéz kiszabadulnom. 2004-ben Szasza (az énekes) negyvenedik születésnapján egy házibuli erejéig összeállt a Sex Action, s annyira megérintett, hogy úgy döntöttük, folytatjuk. Ráadásul mindjárt utána a Sziget nagyszínpadán léphettünk fel. Ezt követően engednem kellett a nyomásnak az F. O. System kapcsán is, főleg, hogy utána a Volt fesztiválon, az egyik nagy idolom, a Cult előtt is játszhattunk. Az elmúlt évek alatt sok mindenben változtam, más dolgok lettek fontosak, de az F. O. System koncerteken mégis mindig „dark hős”, a Sex Actionnel pedig „rock and roll hero” vagyok. Mert ez is mind a részem. Aztán lejövök a színpadról és újra Mátyás Attila leszek.