A hazai elektronikus tánczenei színtér sajátos vonulatát jelentő, leginkább nu jazz vagy freestyle néven emlegetett irányzat két meghatározó lemezlovasa Keyser és Shuriken. A kilencvenes évek vége óta pakolgatják jazzes-funkos-soulos lemezeiket a Tilos Rádióban és néhány száz fős klubokban. Mozsik Tibort, alias DJ Keysert faggattuk.

Fotó: Kocsis Zoltán

Nem váltunk szét, inkább a lehetőségeink szűkültek mostanság a közös fellépésre. Jól jellemzi az elmúlt évben megváltozott helyzetet, hogy az általunk képviselt irányzat egyik atyjaként aposztrofált, az ötvenes éveit taposó Paul Murphy néhány hónapja - magyar barátnője révén - Budapesten él. Szerte a világban hívják, hogy tartson bulikat. Csak nálunk nem.

Gábor már 1995 óta készítette a maga műsorait a Tilos Rádióban. Ő a közgázra járt, én meg a jogra, mindketten felvettük pluszba a médiaszakot, ott ismerkedtünk össze. Akkor derült ki számomra, hogy az, amit korábban csináltam - másoknak mutogattam a kedvenc felvételeim - valójában dj-zés. Amúgy zenei általánosba jártam, öt évig tanultam klasszikus gitározást, de nem volt elég tehetségem és kitartásom hozzá. A kilencvenes évek elején fogott meg először a funkos rock meg az acid jazz, többek között a Red Hot Chili Peppersnek és Gallianonak köszönhetően. Innen egyenes út vezetett a triphophoz, majd más elektronikus tánczenei stílusokhoz. Aztán találkoztam Gáborral, s amikor kiderült, hogy hasonló az ízlésünk, felvetette, csináljuk együtt. Így lettünk Keyser & Shuriken.

Nagyon egymásra voltunk hangolódva, nagyon éreztük, hogy a másik milyen irányba mozdul. Ezt egyfajta stílusra specializálódott dj-knek könnyebb megvalósítani, de mi meglehetősen sokféle zenét - a brazilról a hiphopon át a funkig - játszunk, sokkal több érzékenységet és odafigyelést igényel, hogy közben az ív megmaradjon. Hogy a közönségnek is élvezhető legyen a buli, s mi sem menjünk egymás idegeire.

Így lehetett megőrizni a függetlenségünk. Ezért dolgozom a mai napig újságíróként. De a jogi pályáról sem mondtam le teljesen, túl vagyok a hároméves irodai gyakorlaton, és terveim között szerepel az is, hogy hamarosan letegyem a szakvizsgákat.. De egyelőre bennragadtam az IT-médiában. Ami nemcsak azért jó, mert megélek belőle, hanem mert általa kijutok külföldi konferenciákra. Ezek az utak kiváló lehetőséget nyújtanak arra is, hogy megnézzem a helyi lemezboltokat, találkozzam hasonló érdeklődésű emberekkel, ellátogathassak olyan klubokba, műhelyekbe, ahová turista sosem vetődik el. Néha még egy-két buli is összejön,, mint arra már akadt példa New York-ban vagy Isztambulban is.

Sokféle stílust felölelő trend ez, ami talán a legfontosabb közös pont benne, az az afrikai gyökér: jazzes, soulos, funkos, brazilos zenék összessége, erős groove-val, azaz lüktetéssel. Táncolni éppúgy lehet rá, mint csak hallgatni. A nyolcvanas évek elején Paul Murphy, Gilles Peterson és Patrick Forge voltak azok, akik londoni klubokban először kezdtek el a régi jazzfelvételeket funkkal és hiphoppal együtt forgatni. Közülük Gilles Peterson vált messze a legismertebbé, nyilván azért is, mert másodmagával ő alakította a stílusnak nevet adó Acid Jazz kiadót, később pedig a Talkin' Loudot. Rádióműsorainak pedig nagy szerepe volt abban, hogy ez az irányzat - amit néha hívnak freestyle-nak meg nu jazznek is - erőre kapott és az ezredfordulóra szubkulturális szinten világtrend lett. Mi merő véletlenségből jó ritmusban kaptuk el a trendet. S ha nem is mi voltunk itthon az első képviselői, de adott időszakban hozzánk szokták kötni a hazai színtér beindulását.

A londoni Cosmic Sounds vezetője, Zeljko Kerleta, aki korábban számos kelet-európai jazzválogatást jelentetett meg, valamint német dj-barátunk, Tom Wieland, aki a mi válogatásunk párjaként Hungarian Jazz Anthology címmel a hatvanas évek magyar jazzfelvételeiből is megjelentetett egy válogatást. De már jóval korábban bekerült a nevünk a nemzetközi körforgásba. Egyrészt nagyon hamar felismertük az email-hírlevél jelentőségét, másrészt Gábor egyik, apró mintákból összebarkácsolt száma felkerült egy német kiadó jó időben, 2001-ben megjelent válogatására. Tövisházi Ambrussal (Amorf Ördögök, Erik Sumo) kiegészülve aztán Crate Soul Brothers néven több remixet is készítettünk külföldi kiadóknak, ami szintén szerepet játszott abban, hogy az évek során szerte Európában számos kisebb-nagyobb klubba, illetve fesztiválra jutottunk el.

Nagyjából ugyanazt csinálom, csak a munka és a család mellett már kisebb intenzitással. Egy időben a sajátjainkon kívül másoknak is szerveztünk bulikat, hazai és külföldi dj-knek és zenekaroknak egyaránt. Ez a tevékenységünk mára szinte teljesen visszaszorult, bár azért folyamatosan szövögetem az újabb terveket. Hosszú ideje számos zenész és dj-ismerős kér tőlem baráti tanácsot jogi és szakmai ügyekben. Meg hát továbbra is ott van a Tilos Rádióban csütörtök esténként A Barázdán csomót! című műsorunk Gáborral, amit remélhetőleg még sokáig csinálunk közösen.