Sütő Márton - Motívumokból építkezve

Generációja egyik legtehetségesebb gitárosa, Sütő Márton a napokban tölti be a harmincat. Zenekara, a Smárton Trió rockos lendülettel előadott bluesos, jazzes világa eléggé unikum a hazai zenei palettán. Az új nagylemezt már felvették, jelenleg az anyag keverése zajlik. S a névvel ellentétben ezúttal négyen játszanak rajta.

altFotó: Kocsis Zoltán

  • Akkor most trió vagy kvartett?

Valójában még mi sem tudjuk, hogyan hívjuk ezt a felállást. Egyelőre, jobb híján „Smárton Trió + 1” a formáció neve. A billentyűs Premecz Mátyás tavaly nyáron játszott velünk először, a Gödör Klubban Vázsonyi János együttesében, a Tritonban játszott ugyanazon a napon, mint mi, így „kölcsönkértük” néhány számra. S kiderült, hogy a trió zenéjébe remekül belepasszol a Hammond-orgona.

  • Két évvel ezelőtt megjelent első nagylemezetek puritán trió hangzásához képest ez azért jelentős változás.

Szerintem ez egyáltalán nem baj, sőt, ez a felállás nekem kifejezetten tetszik. Az új lemezanyagnál amúgy is az elektronikus zene inspirált. Nem annyira a konkrét előadók, mint a zenei rétegek, az építkezések, illetve maguk az eszközök, a bennük rejlő lehetőségek. Ez a megközelítés új zenei feladatokat jelent az együttes számára. Amíg az első CD-nk egy folyamat végén született, hisz előtte rengeteget játszottuk koncerten, addig ez az anyag, úgy érzem, egy újabb folyamat kezdete. A következő hónapokban talán tovább érik.

  • Nem lett volna érdemes várni a felvételekkel?

Most nyílt rá lehetőségünk. Míg az előző albumunk Pankk-támogatásból magánkiadásban jelent meg, a mostanit - részben szintén pályázati pénzből - a Hunnia Records adja ki. A tulajdonukban lévő legendás törökbálinti stúdióban vehettük fel az anyagot, melynek egyik jellemzője, hogy repetitív folyamatzene, egyszerű akkordmenetekkel. Nincsenek rajta igazán jazzharmóniák, inkább hármashangzat alapúak a számok. De a szólók, Hunor dobolása meg Zoltán bőgőjátéka miatt mégiscsak jazzes lett.

  • Meg hát értelemszerűen a gitár dominál rajta. Pedig annak idején a lausanne-i konzervatóriumban trombitát tanultál. Miért váltottál később hangszert?

Amikor a családdal Svájcban éltünk, valahogy úgy alakult, hogy mindkét testvéremmel valamilyen fúvóshangszert választottunk. A bátyám klarinétozott, a nővérem fuvolázott, én meg nekiálltam trombitálni. De nem voltam elég szorgalmas. Az látszott, hogy van zenei érzékem meg hallásom, de jobban tetszett a szolfézs, mint a trombita. Amikor tizenöt éves koromban hazajöttünk, vettem magamnak egy gitárt. Ismerősökön keresztül eljutottam a Postás Zeneiskolába, ahol Juhász Gábor növendéke lettem. A gitárral párhuzamosan egy darabig még trombitáltam, de aztán feladtam. Azóta néha lelkesen előveszem a hangszert, próbálok játszani rajta valamit, de ahhoz gyakorolni kéne…

  • A bátyád a portói filharmonikusok tagja. A klasszikus zenei pálya nálad szóba sem jött?

A klasszikus trombitatanulmányokra, azt hiszem, valamennyire a szüleim biztattak, a gitározást már önállóan választottam, tehát felmerült lehetőségként, de aztán inkább a rockzene és a jazz vonzott. Sosem készültem tudatosan a pályára, sokáig abban sem voltam biztos, hogy zenész leszek. Az érettségikor még nem tartottam ott, hogy felvegyenek a jazztanszakra, ezért a Műszaki Egyetemre jelentkeztem, el is végeztem. De közben már tudtam, nem nekem való az a pálya. Közben 2000-ben felvettek a jazztanszakra, s 2003-ban G. Szabó Hunorral és Kovács Zoltánnal megalapítottam a Smárton Triót. Először a bajai jazzfesztiválon szólaltak meg a saját szerzeményeim, egy váratlanul megüresedett helyre kellett gyorsan beugrani, így léptünk fel Vajdovich Árpáddal és Mohay Andrással. De nem sokra rá a Smárton Trió már a mai formájában játszott.

  • Kiss Erzsi alterockos zenekarába is nagyjából ekkor kerültél. Hogyan találtatok egymásra?

Hunor révén ismerkedtem meg Erzsivel, a 2002-es szilveszteri trafós koncerten az egyik számban vendégként léptem fel vele először, majd úgy alakult, hogy Hajnóczy Csabáékkal elváltak az útjaik, s ekkor Erzsi állandó tagnak hívott. Izgalmas feladat volt, sok színpadi tapasztalattal. Teljesen kollektív alkotás folyt, egy-egy erős zenei motívum köré építkeztek a dalok, és minden zenész beletette a magáét. Öt sikeres év és két szép lemez után végül úgy döntöttünk Hunorral, hogy nem kezdünk új anyagba az együttessel.

  • Saját triód mellett az utóbbi időben a Barabás Lőrinc vezette Random Szerda projektben is játszol. A nyár folyamán az A38 hajó tetőteraszán, mostanában a Take Five-ban tartotok nyilvános kollektív improvizálásokat…

Ezek az estek szintén nagy hatással vannak rám. Egyszerre izgatottan és lazán megyünk fel a színpadra, mert fogalmunk sincs, mit fogunk játszani. Aztán elindul egy motívum, amit lassan felépítünk egy számmá. Nagyon jó érzés, amikor egy szám végén egymáson és a közönségen is érezzük, hogy jó volt. Alig várjuk minden szerdán ezeket az alkalmakat.

  • Ez a két zenekar eltart?

Októberig volt civil állásom. Az utóbbi két és fél évben a Magyar Televíziónál dolgoztam zenei szerkesztőként, korábban matematikát tanítottam az egyik gimnáziumban, meg gitározást egy vidéki zeneiskolában. Most az új lemezzel és más zenei projektekkel kapcsolatban sok izgalmas feladatom van, szeretnék csak ezekre koncentrálni. Hogy eltart-e, majd kiderül. Egyelőre örülök az új anyagnak és szeretném minél szélesebb körben bemutatni.

altFotó: Kocsis Zoltán

----------------------------------

Kapcsolódó anyagok:

Kiss Erzsi - Több sávon improvizálva >> - cikk, 2007. január

 

A weboldal megjelenítésével és működésével kapcsolatos kérdéseivel, problémáival forduljon az oldalakat karbantartó webmester-hez.
 shs webdesign www.erelversoft.hu custoMMade by eReLverSoft 2016
 
Ez a weboldal kizárólag a technikai működéshez használ cookie-t, a jobb felhasználói élmény érdekében. Honlapunk használatával Ön elfogadja, hogy cookie-t helyezhessünk el az Ön által éppen használt digitális eszközén.
Elfogadom Nem fogadom el