Bognár Szilvia - Palya Bea, Szalóki Ági és Herczku Ágnes mellett - a harmincas népdalénekes generáció legjelentősebb képviselője. Szombathely szülöttje, tizenhat évesen a Vasi Népdalstúdió tagja, később a Boglya együttes és az Anima Sound System énekesnője lett. 1998-ban költözött Budapestre, jött a Makám, a Vándor Vokál, majd - Szalókival és Herczkuval - a Szájról szájra produkció. 2006-ban jelent meg első önálló nagylemeze, a másodikat néhány hete mutatta be a Millenáris Fogadóban.

• Amikor 1995-ben megkaptad a Népművészet Ifjú Mestere címet, Kallós Zoltán hangosan háborgott azon, hogy „mit is tudhat ez a tizennyolc éves lányka a népi kultúráról”. Könnyen túltetted magad rajta?

Nagyon megdöbbentett a kijelentése, de aztán rá kellett jönnöm, hogy igaza van. Ez a díj arra eszméltetett rá, hogy még komolyabban vegyem az egészet. A népzenével, a népdalokkal amúgy még a Tanai Erzsébet vezette Vasi Népdalstúdióban ismerkedtem meg, később énekesként csatlakoztam a Boglya együtteshez, táncolni kezdtem a Szökős néptáncegyüttesben, tehát több vonalon közeledtem a népi kultúra felé. Huszonegy éves koromban pedig felvételiztem az ELTE néprajz szakára, hogy legyen hozzá kellő tudományos alapom, háttértudásom is.

Prieger Zsolték ugyanebben a művelődési házban próbáltak, ahol a Vasi Népdalstúdió működött. Ráadásul Tanai Erzsébet férje, Németh Tamás és fia, Németh Gergő ebben a csapatban zenéltek. Ők kérték, hogy ajánljon nekik egy lányt, aki énekével feldobhatná a drum & bass, reggae alapokat. Nekem ez akkor izgalmasnak, újszerűnek tűnt, így igent mondtam. Az Anima világát akkoriban még inkább az akusztikus hangzás jellemezte, s a következő években mentek át fokozatosan az elektronikus tánczenébe.

Nagyon fiatal voltam, amikor csatlakoztam hozzájuk, sok mindenbe nem láttam bele. Egyre elhivatottabban foglalkoztam a népi kultúrával, s egyre inkább azt éreztem, a kettőnek nem sok köze van egymáshoz. Azt véltem, ha egyáltalán fel lehet dolgozni a népzenét, akkor annak más a módja. Közben pedig az Anima énekeseként olyan fajta sztárolással találtam szembe magam, ami teljesen idegen tőlem. Bár tinédzserként nagyon sok zenét szerettem, nekem sosem voltak poszterek a szobám falán, senkiért nem „rajongtam”. S ez a fajta közönségreakció egy idő után kifejezetten idegesített. De ami ennél is fontosabb volt, zeneileg sem találtam a helyem az Animában.

Szerintem is inkább zavaró, sok esetben kioltja egymást. Nyilván Irén sem érezte magát a helyén, azóta láttam a saját produkciójában, messze felszabadultabban énekelt, mint a Makámban. Viszont zeneileg és emberileg is sokat tanultam az ott eltöltött évek alatt. Akkor kerültem fel Budapestre, a nagy ismeretlenségre, egy darabig nem is akadt sok megmutatkozási lehetőségem. Nem vagyok az az önmenedzselő fajta, ezért ki kellett várnom azt a folyamatot, amit sorsnak vagy szerencsének is nevezhetünk: hogy barátságokon és munkakapcsolatokon keresztül mégiscsak kapjak örömteli lehetőségeket, meghívásokat.

A kettő inkább párhuzamosan ment. A Makámból egy év után kiléptem, de később Krulik Zoltán ismét megkeresett. A Vándor Vokál igazi hobbizenekar volt, viszont fantasztikus élményeket adott, az együtténeklés nagy pillanatait. S általuk ismertem meg a bolgár, a délszláv, a horvát, a szlovák és a korzikai dalokat, és bennük azt a többszólamúságot, ami a magyar népzenében nincs meg.

Sokáig valóban ragaszkodtam az eredeti előadásmódhoz, de átlátva a hagyományos kultúrában a népdal élettanát, elkezdtem bátrabban kezelni a dalokat. A saját album ötlete régóta érlelődött a lelkemben, de a megvalósításához szükség volt ahhoz, hogy a Makámban megismerkedjem Kovács Zoltánnal, aki nemcsak a férjem, de az alkotótársam is lett. S a gondolataimat, vágyaimat ő zenébe, dalokba tudta önteni. Az új album valóban modernebb. Természetesen rá is hatottak a korábbi élmények, csak úgy, mint kedvenc előadói. Ugyanakkor ő mindebből olyan saját világot formál, amely magyarországi világzenei viszonylatban új és felismerhetően a miénk. A Semmicske énekek egyébként valóban azok: legtöbbjük rövid, kedves dallam, amit az ember szívesen dúdolgat. Van, amelyik díszítettebb, de szintén csak pár soros, viszonylag egyszerű dallamvonalú. Ennek ellenére ezek a dalok igen sokfélék, mondanivalójukban is különbözőek, de természetesen valamennyi fontos emberi érzelmeket és gondolatokat fogalmaz meg. A dal minden műfajban az önkifejezés eszköze.

---------------------

Kapcsolódó anyagok:

Debütáló Csintekerintő >> - cikk, 2010. december

Bognár Szilvia: Semmicske énekek >> - interjú, 2009. január

Részleteiben szerethető (a Makám Skanzen című lemezéről) >> - cikk, 1999. december