Két önálló popprodukió után ezúttal vérbeli jazzlemezzel jelentkezett Kozma Orsi. A nagyközönség által a Jazz+Az, illetve a Cotton Club Singers tagjaként megismert énekesnő Hide And Seek (Bújócska) című új albumának gerincét két muzsikustársa, Cseke Gábor és Hárs Viktor szerzeményei alkotják, de két különleges duett is hallható rajta Szalóki Ágival és Harcsa Veronikával.

• A Cotton Club Singers tagjaként már énekeltél jazzt, igaz, annak könnyedebb, szórakoztató válfaját. Két éve tartó szólókarriered során viszont kifejezetten popprodukciókat készítettél. Miért fordultál most mégis az igényesebb vokális jazz felé?

A Cotton Club Singerst valóban sokan bírálták a könnyedebb hangvételért, pedig sok olyan pillanatot megéltem ott, amikor több volt szórakoztató éneknégyesnél. S hát a legjobb zenészekkel dolgoztunk együtt, például Fekete-Kovács Kornéllal, Presser Gáborral, Malek Miklóssal vagy Cseke Gáborral, akit ott ismertem meg, s aki most a jazzkvartettem tagja. Aztán 2006 végén, amikor harminc éves lettem, Maloschik Róbert felhívott, hogy „kislányom, kellene már csinálnod egy rendes jazzkoncertet a Márványteremben.” Az alkalomra megkértem Cseke Gábort, Szandai Mátyást és Mohay Andrást, hogy segítsenek, s azon a héten legalább öt kilót fogytam, annyira izgultam. Az est végül olyan jól sikerült, hogy Maloschik Róbert és az eseményen jelen lévő Szakcsi Lakatos Róbert is mondta, ezzel kéne foglalkoznom.

• Amikor 2007 januárjában kiváltál a Cotton Club Singersből, mégis inkább a popvonal felé fordultál...

Mindenképp ki szerettem volna szakadni az addigi közegből, s valami könnyedebbel foglalkozni. Aminek egyértelműen én állok a középpontjában. A Jazz+Az-ban és a Cotton Club Singersben egyaránt védett burokban éltem, ott könnyű volt a kórusból kiragyogni, egy-egy szólót énekelni. De már régóta szerettem volna magam egyedül is kipróbálni, az általam választott muzsikusokkal. Így találtam rá 2005-ben Szakos Krisztiánra, akivel még a cottonos korszakom alatt megjelentettük az első szólóalbumom. Egy idő után azonban az élet válaszút elé állított: vagy a Cotton vagy a szólópálya. A korábbi társaim már régóta tudták, hogy másfelé akarok menni, sosem titkoltam előttük a vágyaimat és a kétségeimet, s a döntésem valójában nem érte őket váratlanul.

• Közel két évre volt szüksége, hogy a jazzéned ismét felszínre kerüljön?

Amikor kiváltam a Cottonból, azt mondtam magamnak: ha valaha még foglalkozom jazzel, akkor azt csakis komolyan teszem. S akkor még nyakig voltam a popban Szakos Krisztiánnal. Tombolni és ordítani akartam. Meg kellett várni azt az időszakot, amíg lecsendesedtem. Nem véletlen, hogy mostanra jött ez a lemez. Az elmúlt két évben sok CD-t kaptam Cseke Gábortól és Dés Andrástól, szép lassan kialakult, mit szeretnék. Közben pedig, bár poplemezeket készítettem, az emberek egy része továbbra is a jazzhez kötött, s egyre több felkérést kaptam jazzkoncertre. Így szinte magától alakult meg a Kozma Orsi Quartet. Kiadóm pedig olyat kínált, amit nem lehetett visszautasítani: elkészíthetem első saját jazzlemezem.

• A dalok nagy részét Cseke Gábor és a kvartett új bőgőse, Hárs Viktor írta. Megpróbáltak belebújni a bőrödbe?

Alapvetően előadóművész vagyok. Popvonalon írok számokat, de jazzben még nem volt bátorságom, hogy bármit a fiúk elé vigyek. Mielőtt Viktor belekezdett egy-egy dal szövegébe, mindig átbeszéltük, hogy mit szeretnék, miről szóljon, mi az, ami foglalkoztat. Egyébként elég jól ismerjük már egymást. Az összes dalszöveg angol nyelvű, egyrészt szeretnénk az anyaggal külföldre eljutni, másrészt úgy érzem, mégiscsak ez a jazz anyanyelve, jobban gördülnek így a dalok. Törekedtünk arra, hogy a lemezen főleg saját számok legyenek, mindössze két standard hallható rajta, azok sem a legismertebbek közül való. Valamint egy karácsonyi dalt Szalóki Ágival énekelek duettben, illetve Harcsa Veronikával közösen adjuk elő az ő egyik dalát.

• Utóbbi lemezen szinte egyidőben jelent meg az eredetivel. Az Unreachable-t honnan ismerted?

Idén februárban a Cökxpon Ambient Caféban ugyanabban a Valentin-napi műsorban léptünk fel, s felmerült, hogy meglepetésként előadhatnánk együtt pár dalt. Az Unreachable-t éppen akkor írta, elénekelte nekem, s nagyon megszerettem. Azóta többször is előadtuk közösen, s amikor megkérdeztem, elénekelné-e velem a lemezemen, örömmel vállalta. A demoverzió még zongorakísérettel készült, de aztán úgy éreztük, Oláh Szabolcs gitárkíséretével még bensőségesebb, még puhább zenei miliőbe kerülhet. Meglepő módon Veronika időközben nagyon átdolgozta a sajátját, az új lemezére már fúvóshangszereléssel vette fel, pedig nekem ehhez a dalhoz, a mondanivalójához jobban illik az intimebb közeg.

• A kettős zenei éned mostantól párhuzamosan halad?

Úgy érzem, szépen kiegészítik egymást. Útkeresős korszakomban vagyok, folyamatosan változom, úgy érzem, fejlődöm is. Eddig csupa olyan produkciókba vettem részt, amelyben csapatjátékos voltam, nem főszereplő. Nagyon élveztem, sokat lehetett tanulni belőle. S én nem szégyellek tanulni másoktól. Tényleg megmásztam a szamárlétra minden lépcsőfokát, eléggé jól ismerem a szakmát kívül-belül. Most én állok a középpontban. Olyan szerep ez, amire mindig is vágytam, de nem titkolom, tele voltam szorongással, félelemmel, és nem voltam képes igazán elengedni magamat. Viszont kellő önbizalmat adott, és felszabadító érzés, hogy ilyen remek zenészekkel dolgozhatok, ráadásul inspirálom őket. Most kezdem igazán élvezni, hogy szólista vagyok.