Bár az LGT-vel százezrek előtt is játszott, szólistaként eddig kerülte a nagy méretű koncerthelyeket. 1995-ben például inkább kilenc estén keresztül zenélt a barátaival a Vígszínházban, mint hogy egyszer a Budapest Sportcsarnokban. Hatvanadik születésnapja apropóján májusban megint sokan keresték ajánlattal, hiába. Aztán mégis jött egy, amely az elképzeléseivel találkozott. Így Presser Gábor január 24-én „1 koncert” erejéig életében először fellép a Papp László Sportarénában.

Fotó: JBSz

• Mégiscsak megtörténik veled az, amitől annyi évtizeden át ódzkodtál. Miért adtad be végül a derekad?

Nem tudom, hogy az ember születésnapja mennyire közügy, de sosem szerettem az ekörüli felhajtásokat. Májusban is csak annyi történt, hogy Borlai Gergővel, akivel egy napon születtünk - csak ő 30 évvel később - ebédelgettünk, este meg néhány barátom eljött, és a kertben beszélgettünk. A telefonomat meg kikapcsoltam. Azokat az ötleteket, amik kifejezetten ezt az alkalmat szerették volna felhasználni, óvatosan és finoman kivédtem, de aztán jött egy olyan felkérés Zentai Györgytől, ami pont az ellenkezőjéről szólt. S elkezdett foglalkoztatni, hogy bár szólóban eddig sosem használtam a színpadon túlzottan nagy ecsetvonásokat, a Sportaréna azért lehet olyan kihívás, amit egyszer az életben megpróbálhatok. Hogy egy ilyen, számomra nagynak tűnő helyen valamilyen formában megmutassam a negyvenegynéhány év alatt feltorlódott dalaim kis kivonatát.

• Ötszáznál több dalod van regisztrálva. Melyik volt az első?

A Nem új a nap alatt. Sajnos, nem emlékszem pontosan a dátumra, de valamikor az érettségi után írtam az Omegának.

• És eljátszod most?

Nem. De egy-két kezdeti Omega-szám bekerült a repertoárba. És persze LGT is, nem egy. Sokat tépelődtem, hogy mely dalokat kéne játszanom. Amikor végignéztem a listát, találtam olyat is, amiről elsőre nem is tudtam, micsoda. Aztán kiderült, egy jó régi film betétdala, és csak hogy dokumentálni lehessen, adtunk neki valami címet. Aztán elmosta az idő. A repertoár összeállításánál persze nem az  volt a  cél, hogy efféle ritkaságokat mutassak meg, inkább aszerint próbáltam válogatni, hogy egy-egy dal működik-e szólóban, duóban, vagy a bandával,  vagy akár úgy, ha hatvanan tolongunk a színpadon. Muzsikustársaim nagy részével már a 2001-es szólóturnémon is játszottam. De most sokkal többet építek a vokális hangzásra, ezért - Kovax és Voga Viktória mellé - felkértem a szegedi a capella együttest, a Fool Moont, illetve Szirtes Edina Mókust „erősítésnek”. Így duzzadt az alapzenekar tizenöt főre.

• December során több nagyvárosban adsz/adtál koncerteket. Egyfajta felvezetésként?

Ezek csak kicsit hasonlítanak ezek a tervezett Aréna-koncertre, leginkább annyiban, hogy azonosak a zenészek, s a programban 6-8-10 olyan dal szerepel, amely a január 24-i eseményen is elhangozhat majd. Ezek az előadások „hagyományos” koncertek. Az arénabeli „1 koncert” sokkal inkább teátrális, a nagy térre komponált, hosszú, de főleg egyszeri előadás lesz.

• A próbákba belehallgatva, úgy tűnik, a jól ismert dallamok gyakran „új ruhát” kapnak…

Ez önmagában nem volt cél. Inkább arról szól, hogy jól érezzük magunkat. Csak úgy lehet jól játszani, ha közben magát is szórakoztatja az ember. Elég sokat nevetünk a próbákon, pedig muzsikusaim egyike sem show-zenész, sőt. „Karmestertársam”, Borlai Gergő és én pillantásokból értjük egymást, és ezt kell mindenkinek követnie.

• Az 1 koncerten elhangzó dalok eredetijét a próbák előtt meghallgattad vagy inkább az emlékeidre támaszkodtál?

Persze, hogy meghallgattam, érdekelt, mi jut róluk eszembe. Egyes számokban néha olyan zenei motívumok sejlenek, amelyek később önálló dallá nőtték ki magukat. A próbákon néhány dalrészlet hirtelen bekerült egy másik dalba, idézetként, vagy csak épp mint pillanatnyi váltás.  Egy ilyen készülődési folyamat nagyon kihozza, mennyire paradox a dalok sorsa, helyzete. Leírhatom a csillagokat az égről, egy koncerten a régi dalaim halomra verik az újakat, hiába nem akarok nosztalgiázni.

• A január 24-i eseményre tudatosan nem hívtál egyetlen sztárvendéget sem. Pedig az elmúlt negyven évben elég sok előadónak írtál dal, sőt, teljes lemezanyagot. Túl hosszú lett volna a lista?

Természetesen hívok néhány nagyszerű vendégművészt, Csak arra kell vigyáznom, hogy  ne az történjen a színpadon, hogy folyamatosan érkeznek és távoznak a sztárok, csak azért hogy én,  mint  valami  karácsonyfadíszt,  magamra  aggathassam  őket. Azokat az előadókat, akikkel sokat dolgozhattam, még jövőre egy különleges koncerten való együttműködésre szeretném felkérni. Régóta motoszkál a fejemben egy olyan, színházi miliőben megvalósítandó egyzongorás előadás, ahol a dalokat egyfajta eredeti szerzői változatban mutatnánk be. Abban a még csupasz állapotban, ahogy azokat mi ketten annak idején betanulás közben, még a stúdiófelvételek előtt először eljátszottunk. A nagyközönség persze már szépen felöltöztetve, meghangszerelve ismerte meg őket, ezért ez a fajta előadásmód a szerzőnek és az előadónak egyaránt nagy kihívást jelentene. Az érdeklődőknek viszont egy másfajta, talán újszerű olvasatot.

• Ha lemegy az 1 koncert, minden megy tovább ugyanúgy?

Ha mehet, akkor megy. Amíg meghallgatnak, amíg a fiatalok engem kérdeznek meg a zenéjükről, amíg meghívnak a bulijaikra, amíg úgy érzem, működnek a dalok. A dalszerzés nem feltétlen korfüggő, az előadóművészet talán inkább, bár nemrég láttam az egyaránt hetvenen túli Leonard Cohent és John Mayallt, s nekem erőnlétben, kreativitásban még mindig meggyőzőek voltak. Mégha közel is az a kor, amikor döntenem kell, hogy jól áll-e ez még nekem.

------------------------------------

Kapcsolódó anyagok:

Zenefilm - negyedik nap >>

Presser Gábor - Nagyon tudok szöszmötölni >> - interjú, 2007. december

Presser Gábor - Kevés líra, sok rock and roll >> - interjú, 2007. július

Dusán - Elég, ha megérint >> - interjú, 2007. június

LGT-dalok Amadinda-átiratban >> - cikk, 2002. december

Presser Gábor - Ha nincs szponzor, nincs buli >> - interjú, 1999. június