Kiss Erzsi tizenkét éve énekel a maga nemlétező nyelvén, teszi a hangokat, betűket, magán- és mássalhangzókat egymás után, kizárólag a ritmust és a zeneiséget szem előtt tartva. Előbb csak saját zenekarában, az utóbbi három évben pedig már az Erik Sumo Bandben is.

Fotó: Szőcs Tekla

Valóban távol áll tőlem. Nagyon szomorú dal. Kilátástalan és halálos. Talán nem meglepő, hogy Seress Rezső a szöveg írója. És evvel be is bizonyítom - lehet hogy csak magamnak -, mennyire meghatározza, megköti a dalt a szöveg valódi jelentése. Ezért szeretem, ha az általam megzenésített magyar verseket - mert vannak ilyenek -, mások adják elő. Színészek, bábosok vagy akár éneklő táncosok. Itt csak a stúdióban éreztem magam hitelesnek. Élőben nem tudtam volna azonosulni vele. Kiss Tibiék elképedtek, amikor bejelentettem, hogy nem akarok koncerten énekelni. Gondolom, másodszor pedig akkor esett le az álluk, amikor avval jöttem elő - Keleti Andrással vokálozok az Egy kis édes félhomályban című számban -, hogy nem vagyok Andrisba szerelmes.Amúgy nyár óta több Colorstar koncerten is felléptünk már együtt az ő számaiban, az én nyelvemen.

Visszagondolva azok a dalok is komor hangulatúak, sötétek. Feladat volt, amit meg kellett oldanom. Mindezt kezdeti, útkereső időszaknak tekintem. Magyarul szöveget írni pedig nem is tudok, de nem is kívánkozott ki belőlem soha. Én nem így fejezem ki magam. Megteszik helyettem azt mások. Ebben a saját magam teremtette szabad zeneiségben - amelynek hál' isten nem érzem a korlátait, vagy csak ritkán, de azon túlteszem magam - képzelődöm és lubickolok. Játszom a szerepeket. Feloldom és megoldom magam. Mindent kiadhatok, amit a hétköznapokban képtelenség. Szerencsésnek érzem magam ezért, pedig nem vagyok kivételezett.

Ez így nem igaz. És csak nyugodtan kérjenek föl! Annyi mindentől függhet. Például pár hónapja megkeresett egy heavy metal zenekar. Az „erzsipunk” munkacímen futó számot hallhatták az egyik Erik Sumo Band koncerten, ahol elég recsegősen, hardcore-osan énekelek. Tetszett nekik. Szerették volna, ha felénekelek egy számot a lemezükre. Akkor voltak stúdióban. Küldtek egy myspace-es linket, meghallgattam őket, s mindegyik számuk kőkemény metál. Leesett az állam. Csodás történet, de nem vállalhattam el. Visszaírtam nekik, elnézést, ez számomra csak egyfajta játék volt, nem én vagyok az ő emberük. De nagyon megtisztelőnek éreztem, tényleg jól esett. Annál nagyobb dicséretet nem tudok elképzelni, mint amikor az eredeti akar magához vonzani.

Az más, ott ugyanúgy a magam nemlétező nyelvén énekelhetek, ott teljesen elfogadják a koncepcióm. Tövisházi Ambrus szerintem kifejezetten ezt élvezi. A másik énekesnővel, Harcsa Veronikával együtt vokálozik is a számaimban, azaz mindketten megtanulják az én „szövegeimet” is. Az Erik Sumo Bandnek amúgy nagyon örülök, általuk olyan szélesebb közönségréteghez juthatok el, akik amúgy nem ismerhettek volna meg.

Ahogy Kovács Linda sem, bár őt is és Szandtner Annát a mostani énekest is viszontláthatjuk egy színházibb, intimebb formációban a Panchanban, amit a harmadik együttesemnek mondhatok. Hunor és Marci egyénisége, zenei gondolkodásmódja valóban erősen meghatározta az Egy Kiss Erzsi Zene világát. Az új ütőhangszeressel, Mogyoró Kornéllal, illetve a rendkívül fiatal, mindössze 21 éves nagyon tehetséges gitárossal, Hámori Mátéval még keresgéljük egymást. A legtöbb harcom értelemszerűen a gitárral van, hisz az ott szól az ének magasságában. Az az a hangszer, amit a legjobban tudok imádni, és tudok gyűlölni akár a következő pillanatban. Nekem fontos, hogy a sound szárazabb, rockosabb, keményebb legyen, s ne érzelmes, szólisztikus. Úgy járjuk persze körbe egymást, hogy közben mindenkinek megmaradjon a maga egyénisége. Semmi erőszak, csak próbáljuk összeérinteni az érzeteket, az akarást, a zenében való gondolkodást. Szóval keresgélünk. De vannak már találatok.

Érdekes módon, ahogy alakulnak az új számok, úgy telik meg a repertoár is élettel. Az új társak úgy kezdik igazán a magukénak érezni a régit, hogy közben minél több közöset hozunk létre. A korábbi a capella dalokat továbbra sem hangszereljük át, mert mindig kiderült, hogy ének-formában erősebbek maradnak. Zap Mama legutóbbi koncertjén amúgy ugyanezt éreztem.

Kell. De csak zenével lehet őket lehengerelni - szövegeléssel nem. Ha lenyűgözik őket azok a témák, amiket hozok, akkor partnerek lesznek benne. Nálunk együtt izzadunk, együtt hevülünk, együtt kerülünk abba a bizonyos más állapotba, ahol az ember jó értelemben elveszti az eszét. Ott már mindegy, ki a férfi, ki a nő, ki a főnök.

Az Artus Táncszínház Hókirálynő című darabját továbbra is repertoáron tartja. Zenéjét Balahoczky Istvánnal együtt írtam, s egyben az előadás mesélője is vagyok. Az ősszel kezdek dolgozni a Csipkerózsika mese dalain. Jövő év elején lesz a bemutatója Szombathelyen. Emellett van egy külföldi kooperációs terv is, de erről még korai lenne beszélni. Van tehát izgalmas feladat bőven ezen a területen is. Mégha a fősodor számomra továbbra is a zene marad.

--------------------------------

Kapcsolódó anyagok:

Ambivalens bajleves >> - kritika, 2009. október

Egy Kiss Erzsi Zene: Egy Kiss Erzsi Zene >> - 303 magyar lemez, 2008

Kiss Erzsi - Képzelődöm és lubickolok >> - interjú, 2008. október

Kiss Erzsi - Több sávon improvizálva >> - cikk, 2007. január

Kiss Erzsi - Deladela és a többiek >> - cikk, 2001. december

Egy Kiss Erzsi Zene >> - cikk, 1998. szeptember