Egyszeri egyszemélyes stúdióprojektnek indult, időközben napjaink egyik legígéretesebb koncertzenekara lett az Erik Sumo Band. Tövisházi Ambrus társaival mostanság két produkción is dolgozik: még az idén megjelentetnek egy koncert DVD-t és az új stúdiólemezt. Emellett az Amorf Ördögök egykori tagja korábbi társának, Péterfy Borinak is készített (Lovasi Andrással együtt) egy igazi „csajos” lemezt, illetve Till Attilának az idei filmszemlén bemutatott mozijához, a Pánikhoz írt zenét.
Mi más? Szerettem volna megmutatni, hogy Szabolcsék nélkül is képes vagyok dalokat írni. Saját zenéket amúgy régóta, már az Amorf Ördögök indulása idején is buherálgattam. Főként azután, hogy felfedeztem magamnak Becket és a hozzá hasonló amerikai barkácspopzene-készítőket. Kezdetben még szalagos és kazettás magnó segítségével kísérletezgettem, ide-oda másolgattam a sávokat, zenerészleteket. De ezek inkább csak számkezdemények voltak, egyikből sem lett kerek dal. Az Erik Sumo lemezre is úgy születtek a számok, ahogy a virágok: sokáig locsolgattam az apró magokat, ötleteket, amelyek idővel növénnyé, dalokká fejlődtek.
Fontosnak tartom hangsúlyozni: bár a My Rocky Mountain hivatalosan az én szólólemezem, valójában sok ember közös munkája. A Bioton stúdióban dolgozó emberek, Pápai István, Dudás Zsombor és Balahoczky István szintén belerakták a maguk ötleteit és energiáit, ahogy a közreműködő énekesek, Kiss Erzsi és Fábián Juli is. S már a lemezkészítés közben felmerült, hogy ezt az anyagot élőben is meg kellene mutatni. Bár Erik Sumo néven már 2004 végén adtunk koncertet, elég lassan formálódott a zenekar. Az igazi debütálásnak a 2005 augusztusi, már Harcsa Veronikával közös szigetes fellépésünket tekintem.
Nem feltétlen. De mindenképp illuzórikus elképzelés volt a részemről, hogy azok, akiket az agyamban összehoztam, és akikkel a stúdióban együtt tudtam dolgozni, azok élőben is feltétlen képesek csapatként működni. Hosszú, néha kínlódásokkal teli folyamat eredményeként alakult ki ez a formáció. De ez egyáltalán nem baj. Sőt, mostanság lettek igazán felszabadultak a koncertjeink.
Nyilván belejátszott. Az Amorf éltető energiája, később a veszte a Tariska Szabolcs és köztem levő állandó feszültség volt, ami néha már-már harcba csapott át. Ő mindig költészetben, versben, szövegekben gondolkodott, és ezt egyre nehezebben lehetett összepasszírozni az egyszerűségre törekvő zenéimmel. Én ugyanis a szinte eszköztelen popzenében hiszek. Meg abban, hogy az egyszerű tartalomnak lehet vonzó és érdekes csomagolást találni.
Maga a dal ugyanaz marad. Minden számban a harmónia, a szöveg, a dallam az érdekes, a többi nyugodtan változhat. Egyrészt így nem unjuk meg, másrészt jó játék. Sok mindenről, ami a lemezen jól szólt, kiderült, hogy élőben nem működik. A CD-n hallható akusztikus finomságok, pörcögések, effektek koncerten nem érvényesíthetőek. A bulikon sokkal inkább az erősebb zenei jelek mennek át. A dalok sokkal energiakoncentráltabb lettek, miközben, úgy gondolom, a produkció nem vesztett az érzékenységéből sem. S mára a zene valóban annyira eltávolodott az eredetitől, hogy a német kiadónk úgy gondolta, érdemes lenne koncertváltozatban is megjelentetni. Sőt, a januári A38 hajós buli felvételét hallva annyira belelkesedtek, hogy DVD-t is szeretnének kiadni.
Jelenleg folynak a felvételek, a megjelenés őszre tervezzük. Ez már igazi zenekari lemez lesz, címében is az Erik Sumo Band jegyzi. Az elmúlt évben folyamatosan írtunk új dalokat, ezek közül nyolcat vettünk fel eddig, a többit a következő hetekben öntjük végleges formába. S tényleg nagyon szeretem azt, ami az Erik Sumo Bandből lett. Amennyi küszködés volt az elején, olyan felszabadult, könnyed most minden. Akármennyire is sötét tónusú jópár számunk, az egészet áthatja valami napfényes, szívből jövő vidámság. Ez egyrészt nekünk is jót tesz, a koncerteken lelki feltöltődünk, másrészt a közönségnek is pozitív energiákat ad. A két ragyogó énekesnő, Kiss Erzsi és Harcsa Veronika külön-külön is elementárisak, együtt pedig tökéletes párost alkotnak. Idehaza rendre telt házak előtt játszhatunk, egyre többet hívnak külföldre is … szóval, cseppet sem panaszkodhatok.
------------------
Kapcsolódó anyagok:
Ambivalens bajleves >> - kritika, 2009. október
Erik Sumo - A szürreális „dunatempós” szórakoztató >> - cikk, 2005. november