A magunk mögött hagyott év egyik legszínesebb és legszínvonalasabb zenei produkcióját egy 24 éves trombitás és zenekara jegyzi. A Barabás Lőrinc Eklektric december elején megjelent Ladal című albuma a jazz, az underground hiphop, az elektronika és popzene határmezsgyéjén mozog, nemcsak könnyedén, de rendkívül magabiztosan. Nem meglepő hát, hogy a Famous című dalukhoz készült videoklip napi rendszerességgel látható az MTV-n.

„Anyai nagyanyám ének-földrajz tanár volt, édesapám zongorázott, édesanyám csellózott, de egyikük sem hivatásszerűen - emlékszik vissza a kezdetekre a fiatal trombitás-zeneszerző. - Mivel egy kézzel születtem, olyan hangszert kellett választanom, amit így is teljes értékűen meg tudok szólaltatni. Így esett a választásom a trombitára, amit amúgy rengeteg zenei stílusban használnak, a popzenétől a jazzen át a klasszikusokig. S ez szintén tetszett benne, mert magam is sokféle zenét szerettem és szeretek hallgatni.”

Mivel a trombitások - a többi fúvóshoz hasonlóan - általában klasszikus zenével kezdik, Barabás Lőrinc tizenkét évesen a belvárosi Szabolcsi Bence zeneiskola növendéke lett. De már akkor is kipróbálta magát más stílusokban. Diáktársaival Füstölgő Ventilek néven alapított zenekart, és huszadik század eleji ragtime, boogie-woogie és klasszikus jazzdarabokat hangszerelt át a három trombita, harsona, dob felállású formációra. Aztán egyik barátja a figyelmébe ajánlotta a Kőbányai Zenei Stúdiót, s az utolsó két évében már párhuzamosan járt a gimnáziumba és oda. Majd felvették a Liszt Ferenc Zeneakadémia jazztanszékére, ahol Fekete-Kovács Kornél tanítványaként 2006 májusában végzett.

Ekkorra már több éves színpadi rutinra tett szert a pesti éjszakában, sokat forgott zenészberkekben, rendszeresen hívták különböző latinos, funkys és popos együttesek, többek között az Irie Maffia, a Soulwhat és a Brownfield. Az ott szerzett tapasztalatok és találkozások pedig lehetővé tették, hogy 2005 novemberében saját zenekara élén a maga zenéjét játssza.

„Régóta írogattam számítógépes programok segítségével a magam zenéit, csak korábban még nem találtam meg azokat a társakat, akiknek a segítségével ezeket meg is szólaltattam volna rendesen - idézi fel Barabás. - Aztán az egyik fellépésünk után a barátaimmal átmentünk a Kultiplexbe, az underground hiphop Gimmeshot kollektíva egyik bulijára. Nálam volt a trombitám, és úgy adódott, hogy beszálltam hozzájuk. Másnap hívott Élő Márton, alias DJ Dermot, hogy tetszett neki, amit csináltam, nem lenne-e kedvem rendszeresen játszani velük. S attól kezdve minden héten ott voltam. Ezek a Gimmeshot-bulik igen erős impulzusokat adtak, nemcsak ráláttam erre a megjelenésében és zenéjében is markáns underground hiphop világra, de mindjárt a sűrűjébe is kerültem.”

Ezek a bulik azonban nem csak impulzusokat, hanem társakat is adtak neki. Itt találkozott többek között a már említett DJ Dermottal (scratch, sampler, harsona) és a ghánai-magyar MC-lánnyal, Senával, akik aztán zenekarának meghatározó tagjai lettek. Több hónapi próba után 2006 januárjában adták első koncertjüket a Trafóban. Tavaly ősszel pedig Barabás Lőrinc úgy gondolta, a zenekar ismertsége és elismertsége már van akkora, hogy létezésének kézzel fogható bizonyítékát is letegye az asztalra.

A szerzői kiadásban publikált Ladal című bemutatkozó album nagyjából azt dokumentálja, amit eddig a koncerteken játszottak. Leszámítva persze az alkalmi örömzenéléseket, illetve a feldolgozásokat, mint például Miles Davis Doo Bop Songját vagy a legutóbb éppen John Lennon halálának évfordulójára eső lemezbemutató koncerten elővett két Beatles-dalt, az A Day In The Life-ot és a Day Trippert.

A Barabás Lőrinc Eklektric zenei világa és mostani produkciója mindenképp új színt hozott a budapesti zenei életbe. A legmeghatározóbb pillérek az underground hiphop, a Davis/Truffaz-féle elektronikus alapú jazz és azok az egyszerű, szinte fülbemászó popdallamok, amiket akár a kádban ülve is lehet dúdolni. Ehhez jönnek még az alkalmi reggae-s, dubos kalandozások, kísérleti zenei kikacsintások. A korong egyik legnagyobb erénye pedig éppen az, hogy mindezek nagyszerűen, természetesen, izzadtságmentesen keverednek a fiatal trombitás-zeneszerző dalaiban. S ez a többrétűség és többszínűség a zenekar törzsközönségén is megmutatkozik.

A Ladal egyáltalán nem trombitalemez. Ahogy a nagy példakép, Miles Davis is mindig hátrébb tudott lépni egyet a legjobb munkáin, hogy hagyja a társakat érvényesülni, s hogy kívülről is lássa/hallja az egészet, úgy Barabás is csak annyit fúj és annyit irányít, amennyi feltétlen szükséges. Így remekelhet mellette a két eltérő karakterű énekesnő, Sena és Fábián Juli, vagy a zenei szövetet megteremtő DJ Dermot, Premecz Mátyás (billentyűsök), Bata István (basszusgitár) és Delov Jávor (dob), illetve két dalban vendégként rappelő MC Kemon. Többek között ettől is lett ez a szűk egy órás korong a tavalyi év egyik legszínesebb és legszínvonalasabb zenei produkciója.

----------------------------------

Kapcsolódó anyagok:

Instant improvizáció >> - cikk, 2011. április

Fábián Juli - A legnagyobb érték a nyugalom >> - interjú, 2010. október

Fábián Juli - Hagytam, hogy leülepedjen >> - interjú, 2009. október

Premecz Mátyás - Hammond és a western-romanika >> - interjú, 2009. szeptember

Vérbő és lehengerlő Turbo-rock >> - cikk, 2009. április

Zenefilm - nyolcadik nap (Eklektric, A38) >>

Zenefilm - kilencedik nap (Random, Take Five) >>

Zenefilm - Tizenkettedik nap ( Eklektric a tetőn) >>

Random "csevegés" >> - kritika, 2008. december

Barabás Lőrinc - Határmezsgyén >> - interjú, 2008. január