A Mediawave-vasárnap zeneileg olyan lett, mint a sokat megénekelt mogyorófa-virág: sokat ígért, keveset adott. De legalább amit adott, az keserű nem volt. A Cafés & Citizenry öltözőjéből délután buzgó és biztató hangok szüremlettek ki, hat magasságában Tóth Viktorék hozták a kötelezőt, az őket követő James Blood Ulmer viszont látványosan se magával, se a gitárjával, se a helyzettel nem tudott mit kezdeni. Ráadásként, nagy csúszással pedig korrekt, kimért, csírátlanított jazzel kedveskedett a Fly Trio. De hát, vérbeli fesztiválhoz méltóan, a monostori erőd falai közt sem ezeken múlott a boldogság.
Pedig két lángos és három nagyfröccs között titkon megint azt reméltem, legalább hétzárásként letaglóz valaki rendesen. Hogy idén is megesik velem az, ami korábban olyan sűrűn megtörtént a Mediawave bő két évtizedes történetében: annyira heves és kegyes szonikus impulzusok értek, amelyekből aztán hetekig eléltem. Pénteken ugyan Ken Vadermark és Paal Nilssen-Love, illetve a Grencsó Kollektíva - miként anno megírtam - alkalmanként megajándékoztak ilyen pillanatokkal, de ezek mégiscsak múlékony momentumok maradtak. A szombat még ennyi felkavaró élményt sem hozott, ám a vasárnapi étlap tényleg veretes zenei fogásokkal kecsegtetett.
Indításként mindjárt Tóth Viktorral, aki évek óta a fesztivál egyik legstabilabb pontja, a Mediwave eddigi történetének számos elementáris koncertjét jegyzi. Tercettjében ezúttal Orbán György bőgőzött és az a tizenöt éves Hodek Dávid dobolt, akiről évek óta áradozunk, hogy alig tinédzserként már a huszonévesek érettségével, érzékenységével és szellemi töltetével bűvöli a bőröket. Dávid ezúttal sem okozott csalódást, ahogy a mérhetetlenül muzikális Orbán György és a folytonosan fenséges belső tűzzel fújó Tóth Viktor sem. Főként friss szerzeményeket kínáltak, miközben egészséges mértékben áradt belőlük a fineszes finomság és az összjáték öröme. Mégis. A végén csak ott maradt az érzés, hogy mindezek ellenére sok minden bennük rekedt.
Hatványozottan igaznak bizonyult ez aztán az idén hetvenéves James Blood Ulmerre, aki a kétezres évek hajnalán a romos győri zsinagógában zenekarával bűvölt el sokakat, és aki a délutáni beszélgetésen nemesnek tűnő gondolatok sorát eresztette szélnek. Sőt új, számomra megjegyezhetetlen szót is kreált a művészi önkifejezésre. De ott, az Ékes színpadon, ahogy kopott Gibsonjába kapaszkodott és az effektpedálját taposta, egy végtelenül magára maradt öregember benyomását keltette. Aki nem is érti, hol van, miért danolász és mi végre kapargatja időnként a húrokat. Mégha persze tehetsége, orgánuma, hangulatteremtő képessége így is valamennyire mentette az életműve szempontjából eléggé méltatlan helyzetet. Ha valaki tíz percet szánt rá, az sűrítve mindent megkapott, aki viszont többet, az sem többet. Nagyjából ugyanazt a tíz percet, csak időben szétszórva. S miként egyik barátom enyhe cinizmussal megjegyezte utána: „Nemcsak nekem hiányzott mellőle borzasztóan a zenekara. Hanem láthatóan neki is.”
Ulmert az amerikai Fly Trio követte, a várthoz képest közel egy óra csúszással, de elegáns vehemenciával. Amit Mark Turnerék múltjáról érdemes tudni, az mind ott sűrűsödik a programfüzetben, amit a jelenükről, azt meg kifejezte az az ováció és tapsvihar, amit búcsúzásként a muzsikusok magukkal vihettek. Rafinált, összetettségében is követhető jazzt játszottak, kellő érzékkel, érzékenységgel és lüktetéssel. Látványos, mégsem ripacskodó hangszeres megoldásokkal, kimérten kellemes improvizációkkal. Mégis. A kétségtelenül mámorosító muzikalitás mellett a produkcióból hiányzott az a bizonyos szellemi többlet. Amitől ennek a zenének egyedi karaktere lesz.
Mégis. Miként az elején mondtam, a Mediawave vérbeli fesztivál. Ahol nem feltétlen ezen események szubjektívbe hajló megítélésén úszik el a boldogság.
------------------------------------
Kapcsolódó anyagok:
MW 2013 - A lijiangi szál >> - cikk, 2013.május
MW 2013 - Jöttek, zúztak, letaglóztak >> - cikk, 2013. május
MW 2013 - Zenekultúrákon átívelő örömzenélések >> cikk, 2013. május
MW 2012 - Akár a mogyorófa-virág >> - cikk, 2012. április
MW 2012 - Kontrollált káosz, kérkedő kakofónia >> - cikk, 2012. április
Bittová deleje >> - portrécikk, 2011.augusztus
Mediawave 2010 - Szelektált világörökség >> - cikk, 2010. május
Pusker Péter - A Mediawave szombathelyi kormányzója >> - interjú, 2010. május
A kapocsember (Hartyándi Jenő portré) >> - cikk, 2008. október
Mediawave 2005 - Erős norvég vonal >> - cikk, 2005. május
Mediawave 03 - Variációk a női lélekre >> cikk, 2003. május
Mediawave 02 - Ideális helyszín, ideális koncertek >> - cikk, 2002. május
Mediawave 01 - Hússal, vérrel, lélekkel >> - cikk, 2001. május
Mediawave 2000 - A szonikus lenyomat >> - cikk, 2000. május
Mediawave 99 - A szokottnál szerényebb >> - cikk, 1999. május
Mediawave-különítmény Ázsiában >> - cikk, 1998. november
Mediawave 98 - Lacy, Bittová, Muzsikás >> - cikk, 1998. május
Repedések - győri jazz >> - cikk, 1997. május
Mediawave 94 - Neonfényes mesék >> - cikk, 1994. május
* * *