Woodstock idején, 1969 augusztusában került a boltokba Carlos Santana zenekarának első albuma, mely kisebb mérföldkő a nemzetközi rockhistóriában, viszont annál jelentősebb a latin rock történetében. Keresve se találhattak volna jobb helyet az album promotálására a három napos, közel félmillió amerikai fiatalt vonzó woodstocki hippiünnepnél, ahol szombat délután játszhattak nyolc dalt. Közülük a tizenegy perces Soul Sacrifice nemcsak a fesztiválról készült film, hanem az annak zeneanyagából kivonatolt tripla LP egyik legerősebb és legemlékezetesebb produkciója lett. A rocktörténetre fókuszáló VH1 Classic rövid összeállításban villantja fel a mexikói származású gitáros pályájának legemlékezetesebb pillanatait.
Van mit. A latin rock első és máig egyik legismertebb, legnépszerűbb képviselőjének a nevével az elmúlt negyven évben több mint 90 millió lemezt adtak el, becslések szerint legalább 100 millióan láthatták/hallhatták őt élőben. Az eddig begyűjtött tíz Grammy-díjából kilencet a sorrendben 36. (!) lemeze (Supernatural) után kapott 1999-ben, amelyből 25 millió darabot adtak el világszerte.
A Mexikóban született gitáros a hatvanas évek elején költözött családjával San Franciscóba, s 1966 végén alapította meg a Santana Blues Bandet, melynek neve később egyszerűen Santanára rövidült. A latin zenei hatás a mariachi zenei környezetbe született Santana esetében elvben kézenfekvő lenne, nyilatkozataiban azonban többször hangsúlyozta, hogy pályája kezdetén a gyökereket nem tartotta lényegesnek. Két fontos ihletforrást szokott megjelölni: egyrészt az énekes/orgonista Gregg Rolie-val sokat csavarogtak akkoriban a San Franciscó-i Aquatic parkban, ahol a latin utcazenészek rendszeresen tartottak konga-örömzenéléseket, másrészt többször hallotta játszani az 1956-ban Amerikába emigrált magyar jazzgitárost, Szabó Gábort.
„Amikor a Matador klubban megszólalt Szabó előadásában a The Beat Goes On vagy a White Rabbit, elképedtem. Anélkül ért össze bennük a jazz, a pop és a latin zene, hogy zavarossá vagy zavaróvá vált volna. Teljesen természetes módon szervesültek” - nyilatkozta Santana az 1995-ben megjelent Influences (Hatások) című videoanyagában. Végig nagy tisztelettel beszélt a magyar jazzgitárosról, aki állítása szerint - Bola Sete és Wes Montgomery mellett - a legnagyobb hatást gyakorolta játékára, zenei gondolkodására. S akinek Gypsy Queen című száma éppen az ő előadásában vált később világhírűvé.
A „Santana sound” a dél-amerikai népzenei elemeket (dallam, ritmus, hajlítások) ötvözte a rock hagyományos hangzásvilágával, s mindennek Carlos Santana jellegzetes, egyéni gitárjátéka adott különleges fazont. Az együttes eleinte a bevándorolt latin-amerikai közösség táncos mulatságain játszott, Itt hallotta őket Bill Graham, az ismert rockimpresszárió, és a továbbiakban a korszak legnevesebb koncerthelyeinek egyikén, a Fillmore Westben léphettek fel. A szakmai körökben egyre népszerűbb gitáros zenekarát hamarosan a Columbia szerződtette le. Az augusztusban megjelent bemutatkozó album hatalmas sikert aratott, akárcsak az egy évvel későbbi Abraxas, amely az albumlistán egészen az első helyig menetelt előre, s több mint 3,5 millió példány talált belőle gazdára. E két korongban tényleg benne van minden, ami kell: erő, invenció, lendület, életöröm.
1972-ben megismerkedett a gitáros John McLaughlinnal, rajta keresztül pedig a keleti vallásokkal és filozófiával, 1973-ban Sri Chinmoy guru tanítványa lett, felvette a Devadip nevet. Az elkövetkező években azonban hiába készített színvonalas jazzrock lemezeket (Welcome, Lotus), illetve adott ki Alice Coltrane-nel és Jack DeJohnettel egy avantgárdba hajló kísérleti korongot (Illuminations), a közönségsikerek csak azt követően jöttek, hogy visszatért a populárisabb hangvételhez, sőt, zenéje minden korábbinál könnyebben emészthetővé vált. Europa című dala pedig a rádiók egyik legtöbbet játszott felvétele.
A nyolcvanas évek zeneileg sok újat nem hozott Carlos Santana zenéjében, évente-kétévente jöttek az új, nem túl izgalmas nagylemezek, illetve az azt követő koncertturnék. Ezek egyike során jutott el 1983-ban először Magyarországra, s ezt követően szinte minden alkalommal érintette hazánkat, ha csapatával útra kelt. A kilencvenes évek nagyjából hasonló szellemben zajlott, de lemezei már egyre kevesebb példányszámban fogytak, s az évtized végére gyakorlatilag szerződés nélkül maradt.
Az időközben az Aristához került Clive Davis azonban 1999-ben úgy érezte, érdemes Santanával még egyszer megpróbálkoznia, s ennek eredménye lett a Supernatural című lemez, amely mindenki számára váratlanul az év egyik legnagyobb sikere lett, Santana pedig az esztendő nagy visszatérője. Az album, illetve a rajta található dalok (Smooth; Maria, Maria) összesen kilenc Grammy-díjat kaptak, tizenkét hétig vezette a Billboard Hot 100-at, s közel huszonöt millió példányt adtak el belőle világszerte. Ezzel messze minden idők legsikeresebb Santana-lemeze lett. Azóta megjelent újabb korongjain gyakorlatilag a Supernaturalen bevált receptet folytatja, sok sztárvendéggel.