A DAV a zeneszerző-multiinstrumentalista-színész Szesztay Dávid zenekara, mondhatni szívügye. Bő öt éve létezik, azóta túl több tagcserén, mostani szextett formáját körülbelül két éve nyerte el. A Point Of View a zenekar harmadik teljes nagylemeznyi anyaga, de az első, amely nem szerzői kiadásban jelenik meg - ezúttal a Hunnia Records és az EMI közös gondozásában.

 A Point Of View műfajilag eléggé heterogén, fogalmazhatnánk úgy is: köztes zene. De nem úgy, ahogy ezt mostanság értik, nem az a fajta szonikus mix/szecska, mintha az ember folyton a rádió keresőgombját tekergetné, s közben mindig más és más zenei karakterű állomásokra tévedne. Nem, a DAV zenéjében a műfajköztiség lényegi, természetes, magától értetődő. Talán azért is tűnik ez a lemez - tagadhatatlan eklektikája mellett - összképét tekintve egységesnek, kompaktnak. 

 A kilenc, eltérő hosszúságú és intenzitású dalból álló, alig 44 perces anyag megszólalásában kétségkívül rockos, sok fúvós betéttel megbolondítva, helyenként jazzes behatásokkal. Zenei megoldásaiban meg jobbára kalandozó, kísérletező kedvű. Hol merészen harsogó, hol balladisztikusan intim, benne a sűrűbb, bonyolultabb, nekilendülősebb részek jó tempóban és organikusan váltakoznak a líraibb, melankolikusabb, személyesebb megnyilvánulásokkal. A Point Of View épp ezért bátran ajánlható mindenkinek, aki szereti a zenei kihívásokkal teli, mégis hallgatható, kortárs rockzenét.

DAV-történet, dióhéjban

Szesztay Dávid 2003-ban, huszonöt évesen döntötte el, hogy a továbbiakban a zenére teszi fel az életét. Addig a gitározáson, zongorázáson, dalíráson kívül sok minden mással is foglalkozott, többek között művelődésszervező szakot és szinitanodát végzett, illetve alternatív színházi csoportokban tevékenykedett. Ekkor azonban húzott egy vonalat, s bár ma is a Pont Műhely aktív tagja, illetve alkalmanként felbukkan kortárs darabokban, az elmúlt hét évben már javarészt a zene tette ki a mindennapjait. Azóta komponistaként több területen bizonyított, szerzett zenét egész estés mozihoz (Pater Sparrow: 1), rövid (Nagypál Orsolya: Hidegzuhany) és animációs filmekhez, társadalmi célú és kereskedelmi reklámokhoz, honlapokhoz. Nem utolsósorban szívügye, a DAV mellett további két formáció, a Santa Diver és a Budbudas meghatározó tagja.

Zenekari pályáját amúgy még a kilencvenes évek végén kezdte: a vasárnap délutáni örömzenélésnek indult, később klubszinten eléggé népszerűvé váló, bármilyen körülmények között működőképes Kamu zenekarban zongorázott, alkotta Sabák Péter basszusgitárossal annak zenei bázisát. 2004-ben még Oroszországba is hívták őket, egyetlen hangzó dokumentumuk (egy kultiplexes koncertfelvételt tartalmazó CD) szintén ott jelent meg, ezt követően azonban a szerzőtársak között „szétsiklott” a munkakapcsolat: Sabákot egyre inkább a hiphop, a minimál megszólalás foglalkoztatta, Szesztayt pedig a mélyebb, kísérletibb, progesszívebb zenék. S 2005 elején jutott el oda, hogy létrehozta azt a formációt, amelyben már tényleg a maga zenéjét valósíthatta meg. Megfelelő társakkal, kompromisszummentesen.

„A DAV - melynek neve arra utal, ahogy az emaileket, sms-ket aláírom - két évig érlelődött bennem, mire színre léptem vele. Kezdetben inkább csak éreztem, mint tudtam, mit szeretnék. Hagyományos hangszerekben (zongora vagy Fender Rhodes, nagybőgő, dob) gondolkodtam, semmi elektronika, mégis megszólalásában modernebb legyen. Zeneileg meg intimebb, befordultabb, melankolikusabb. Gyűjtögettem a témákat, írtam a dalokat, aztán kerestem hozzá társakat. Halmos Andrást még egy jammelés során ismertem meg, nagyon tetszett a maga kicsit afrós, sűrű, mégis groove-os dobolása, harmadiknak pedig elhívtam Juhos Gábor basszusgitárost, és nekiálltunk trióban koncertezni. Éreztem, nem könnyen befogadható, de színes, izgalmas lehet az, amit csinálunk, előbb-utóbb utat talál a hallgatókhoz. De rettenetesen nehezen indultunk be, valahogy nem állt össze, nem működött az egész.”

A döcögős korai időszak óhatatlanul hozta magával a változásokat. A magánéleti okok miatt Amszterdamba költöző Juhost idővel Hetényi Zoltán váltotta fel, aztán Halmos helyére az akkor még jazztanszakra járó Németh Csaba lépett, de a megújult trióval továbbra sem sikerült megvalósítani azt, amit Szesztay megálmodott.

„Nem jártam zeneiskolába, nem végeztem tanszakot, ezért nem éreztem azt a fajta magabiztosságot, hogy profi zenészeket hívjak. Hozzám hasonló lelkes félprofikban gondolkodtam, így túlságosan sokáig kitartottam akkori basszusgitárosunk mellett, ami, utólag belátom, hiba volt. Pedig megvolt a tehetsége, láttam benne a lehetőséget, de képtelen voltam megértetni vele, hogy ne játssza túl a zenét. Két év múlva végre megléptem azt, amit már régen meg kellett volna, ezt követően állt össze a mostani trióm, Németh Csabival és Szerető Danival. Bennük végre megtaláltam azokat a társakat, akik szívesen vesznek részt ebben, beleteszik magukat, és emberileg is stimmel köztünk minden.”

Az évek során nemcsak a DAV összetétele, de - azzal részben összefüggve - a repertoárja is sokat változott. Kezdetben - a Kamuhoz hasonlóan - Szesztay még zongorára írta dalait, időközben azonban újra feléledt benne tinédzserkori gitárszenvedélye, úgyhogy idővel már arra is komponált. Így a zenekar műsora sajátosan kettős lett: egyfelől hosszú instrumentális, jazzes, viszonylag improvizatív, zongora-központú számokat játszottak, másfelől egyszerűbb szerkezetű, kevesebb harmónián alapuló, néha kifejezetten pár akkordos rockdalokat. E kétféle program azonban túlontúl megosztónak tűnt, ezért idővel Szesztay radikálisat lépett: bármennyire szerették a zongorás számokat, egyszerűen megváltak tőlük. A tagcsere és ez a döntés pedig a zenekarban beindította a szükséges változásokat.

„Ha már maradt a gitár, meg rockosabb megszólalás, gondoltam, turbózzuk meg valamivel, így fejeltük meg a triót egy fúvósszekcióval. Két éve álltunk rá arra a pályára, amelyen haladva jutottunk el ehhez a lemezhez. Sok mindenben kellett fejlődni, előrelépni. Meg közben változott a nyelv. A Point Of View-n hallható dalok eredetileg magyarul születtek, a Hunnia javasolta, hogy érdemes lenne kipróbálni angolul. Belevágtam, a szövegeket egy profi műfordító ültette át angolra, menet közben megtetszett, tudok azonosulni velük.  Mégha a lemezfelvételek idején néha nem maradt elég idő, energia arra, hogy igazán színesen, felszabadultan énekeljem őket. Koncerten azonban már így, angolul szólalnak meg, s érzem, egyre többet tudok beléjük vinni. Számomra ez mindenképp járható útnak tűnik.”

A Pont Of View - mint szó volt róla - a zenekar harmadik teljes nagylemeznyi anyaga, s e hanghordozókon keresztül jól nyomon követhető a DAV fejlődéstörténete. Az induló trió 2005 nyarán két nap alatt játszotta fel azt a szűk egyórás anyagot (Mehet?), amit alapvetően demónak használtak. Másfél évvel később ezt a kört a második trióval szintén megfutották, annak eredménye Sötét kis csend címmel 300 példányban, szerzői kiadásban, papírtokos CD-n megjelent. A Point Of View viszont már egészen más lendülettel, hozzáállással készült, rajta szinte kizárólag friss keltezésű dalokkal, mégha egyesek kezdeményei régebbi időkből valók, viszont belepasszolnak a DAV mai irányába, szemléletébe. De ami ennél fontosabb: mind közül a legerősebben, legplasztikusabban mutatja meg azt a zenei világot, amiért Szesztay Dávid ezt a formációt öt éve életre hívta, s amely ma meglehetős unikumnak számít a honi zenei életben.

----------------------

Kapcsolódó anyagok:

>> Sequence: bátran kísérletező, mégis szerethető >> – kritika, 2016. augusztus

>> DAV - Köztes zene, fúvósokkal >> – cikk, 2010 március

>> Kézdy Luca - Hol szívszorító, hol izomlazító >> – interjú, 2009. május

>> Santa Diver és egyéb tripek >> – kritika, 2009, február