Magasabb fokozatra kapcsolt 2009-ben a Turbo együttes: a tőlük korábban megszokott energikus koncertek mellett januárban ők képviselhették hazánkat a groningeni EuroSonic fesztiválon, pár hete jelentették meg címnélküli bemutatkozó nagylemezüket, amelyet április 16-án mutatnak be az A38 gyomrában, miközben mostanában - a Shell Beach és az Esclin Syndo társaságában - Cheap Shit Tour címmel számos vidéki kis- és nagyvárosban próbálják népszerűsíteni grunge-os, metálos, pszichedelikus, progrockos zenéjüket.

A jelenlegi felállásában alig egy éve működő Turbo az utóbbi időszak egyik legreménytelibb hazai rockformációja. Gyökerei még 2005 tavaszára nyúlnak vissza, akkor kezdett először közösen próbálni a gitáros Vigh Dávid, a billentyűs-énekes Dure és a dobos Bardóczi Gábor. Egyikük sem akkor kezdte a pályát. Vigh tizenkilenc évesen a Vágtázó Halottkémekben tűnt fel, később évekig élt Angliában és játszott több lokális jelentőségű zenekarban, 2000-től idén januárig pedig a DJ Titusz vezette Carbonfools oszlopos tagja volt. Dure szintén számos produkcióban (Boogie Knights, Go!, Mester Tamás) bizonyított, plusz több éve sikeres dj, Nem ismerlek már című dalával pedig tavaly bejutott az Eurovíziós dalfesztiválon döntőjébe is. A kezdeti trió harmadik tagja, Bardóczi szintén kellően tapasztalt zenész, ráadásul később általa került a csapatba a RémembeR egykori basszerosa, Jero és az ex-FreshFabrik-énekes Tanka Balázs. A sors fintora, hogy nem sokra rá, hogy a kvintett összeállt és belendült a koncertezésre, Bardóczi kiszállt. A többiek hosszas keresgélés után találtak rá méltó utódjára, a Barabás Lőrinc Eklektricet is erősítő Delov Jávorra, aki tavaly februárban lépett fel velük először.

A mostanság felpörgő Turbo azonban nemcsak a személyi változások miatt nem ugyanaz, mint amelyik az első koncertjét 2005 nyarán a Sziget Pesti Est Színpadán adta, majd 2007 tavaszán magánkiadásban megjelentette négyszámos EP-jét, amelyről a One More Time című dalt egykoron a Petőfi Rádió is sokat játszotta. Nem véletlen, hogy amikor a MamaZone által megjelentetett album felvételeinél felmerült, hogy e slágergyanús számot új változatban rátegyék-e a korongra, mindenki egyöntetűen nemmel szavazott. Mondván, az már a múlt, ők pedig előrefelé szeretnek tekingetni. S valóban, aki csak ezt a popos hangvételű dalt ismeri tőlük, az bizony garantáltan nagyot néz, ha ma elmegy valamelyik Turbo-koncertre. Ott ugyanis hamisítatlan, vérbő és lehengerlő power-rock szól, adekvát színpadi body actionnel előadva.

Vélhetően ugyanennek a „One More Time-tévedésnek” köszönhető, hogy idén januárban a Petőfi Rádió küldöttjeként ők képviselhették Magyarországot a hollandiai Groningenben az európai együttesek nemzetközi bemutatkozó fórumán, a EuroSonicon. Ahol korábban olyan, a hazai médiamiliőbe lényegesen jobban beleillő előadók fordultak meg, mint Ákos, a Neo, az Anima Sound System, a Heaven Street Seven vagy a Kistehén tánczenekar. S igazából nem meglepő, hogy e delegálás ellenére a Turbo dalai továbbra sem forognak az önmagát nyitottnak hirdető, valójában a zenének továbbra is csak szűk (igaz, más) spektrumát promótáló közszolgálati hullámhosszon.

Pedig szó sincs arról, hogy a Turbo a nagyközönség számára emészthetetlen zenét játszana. Sőt! A debütáló albumon található tizenkét dalnak legalább a fele minden nyitottabb rockkultúrájú ország elektronikus médiájának kínálatába beleférne. Egyszerre zúzósak és melodikusak, földhözragadtak és elkalandozóak. Igaz, kivétel nélkül angol nyelvűek. Viszont maga a produkció is nemzetközi, zenében és színvonalban egyaránt - ha nem tudnánk, meg sem mondanánk, hogy magyar zenekar jegyzi. Persze hallani benne a hatásokat, nekem például a Soundgarden ugrik be elsőre, másnak mondjuk a korai Pearl Jam, esetleg a kurrens Mars Volta, meg az is igaz, hogy remekül beleillenek a mai retrohullámba. Maga a név szintén felemás érzést kelt, egyszerű, könnyen megjegyezhető, mégis tucatízű (a myspace-en például ők voltak a negyedik Turbo zenekar a regisztráláskor). Miközben kétségkívül praktikus, hisz jól mutat a pólón vagy a kitűzőn, ráadásul annyi betű, ahány tag.

De ezek a dilemmák sokat nem vonnak le e remek produkció értékéből: a Turbo debütáló, április 16-án az A38-on élőben is hallható albuma érett, profi, lelkesítő anyag. Igazi harapós, odacsapós rock and roll.