Nézem ezt a tizenhárom éves fiút, ahogy a Tóth Viktor Tercettben bűvöli a bőröket és egyszerűen képtelen vagyok összetenni a képet a hanggal. Hodek Dávid a huszonévesek érettségével, érzékenységével és szellemi töltetével dobol, ráadásul kortárs jazzt, csak úgy dől belőle a fineszes finomság és az összjáték mámorító öröme. Miközben egyáltalán nem koravén: amikor a stúdióban a többiek cigarettaszünetet tartanak, ő vidáman elmegy egy kört hintázni.

Ilyen tehetséggel eddig nem találkoztam. Mélysége, nyitottsága, fényképmemóriája és zenei alázata párját ritkítja - erősíti meg Tóth Viktor, akinek 2008-ban egy alkalmi formációban mutatták be először, s másfél éve rendszeresen hívja a saját zenekarába. Miközben dicsér, egyben óvatosságra int, mint hozzáteszi, ebben az életkorban a tehetségek könnyen kallódnak. Dávid előnye családi háttere: szülei szerencsére nem a maguk vágyait vetítik bele, hanem azt nézik, neki mi az ideális. Nem cipelik csodabogárként showműsorokból tehetségkutatókba, nem igyekeznek kellőképp ráülni a bulvármédia hullámaira, hanem olyan tanárokat, muzsikusokat keresnek mellé, akik mellett folyamatosan és egészségesen fejlődhet. Teszik ezt évek óta, töretlen hittel és lelkesedéssel.

 Az 1997 szeptemberében született révkomáromi fiú eközben a tizenévesek átlagos életét éli, szabad idejében focizik, kosarazik, videójátékokat pörget. Kifejezetten jó tanuló, különösen a matek megy neki, meg persze az ének és a testnevelés. Igyekszik az iskolát és a zenélést egymáshoz idomítani, nappal a padban ül, este a dobok mögött, az alkalmi külföldi kiruccanásokat pedig egyelőre elnézi neki a tantestület.

Dávidot a zenélés felé amúgy egy Earth Wind & Fire DVD terelte, háromévesen teljesen megfogta, hogy a dobos játék közben folyton fura fintorokat vágott. Nekiállt utánozni, kezdetben csak a grimaszait, később a dobolását, s oly kitartóan püfölte otthon a fazekakat, hogy négyévesen beülhetett nagyapja blueszenekarába.

Egyszeri, ünnepi alkalom volt ez, de ettől kezdve a szülők komolyan vették az ambícióit. Ötévesen megmutatták Jávori Vilmos jazzdobosnak, két évig ingázott hozzá Budapestre, de a sok utazás túlságosan fárasztotta. Azóta nincs dobtanára, viszont a muzsikusok szívesen hívják, mindenekelőtt Tóth Viktor és Sárik Péter. Utóbbival hozta létre saját formációját, a Dávid Hodek Quartetet, melynek debütáló albuma 2009-ben jelent meg. És szintén Sárik az, aki révén májusban Los Angelesben játszhat. (Update: a cikk megjelenése után derült ki, hogy az amerikai szervezők váratlanul lemondták a meghívást.)

Révkomárom nem az a hely, ahol a hozzá hasonló tehetségek kifuthatnák magukat, Dávid így rendre Budapestre és Pozsonyba jár koncertezni - csupa olyan zenésszel, aki az apja lehetne. Az egyetlen kivétel a jazzgitáros Várady Andreas, aki szintén tizenhárom és szintén szlovákiai magyar, de hogy ne legyen teljesen idilli: Írországban él. Viszont mostanság Dávid legnagyobb öröme, hogy megszületett a kisöccse. Megvan a család „bőgőse”.

* * *