Fonott Zene a projekt ideiglenes neve, baráti szálakon szövődött, élvonalbeli muzsikusokból áll, s nem kisebb célt tűz ki maga elé, mint hogy a Kárpát-medence archaikus népzenéjét a chicagói elektromos blueszal házasítsa. Mindezt nem vásári mutatványként vagy crossover illusztrációként teszi, hanem a közös lelkületet megragadva, azokat életszerűen egymásba olvasztva. A nagyközönség először csütörtök este – a Budapest Folk Fest keretében – a Fonóban hallhatja.

Fotó: www.fono.hu

A projekt megálmodója és mentora Kelemen László, akit az utóbbi időben főként népzenekutatóként (Utolsó Óra) és a Hagyományok Háza vezetőjeként ismerhetünk, de évtizedek óta aktív muzsikus, többek között az Ökrös együttesben húzta. Nem mellesleg zeneszerző, akinek klasszikus kompozícióit a Fiatal Zeneszerzők Csoportja koncertjein mutatták be, Hegedű-szólószonátáját pedig Perényi Eszter játszotta korongra.

A Gyergyóditróból származó Kelemen ötven éve gyakorlatilag beleszületett a népzenébe, a bluest pedig zeneakadémista korában fedezte fel magának. Társaival ronggyá hallgatta Muddy Waters varsói koncertfelvételét és a többkötetes Living Chicago Blues antológiát, és ezek a zenék éppúgy beleégtek a lelkébe, ahogy Neti Sanyi bácsi játéka. Nem csoda, hogy amikor évekkel később a Magyar Állami Népi Együttes amerikai turnéján érintették Chicagót, hamar az egyik blues-klubban kötöttek ki, ahol aztán hajnalig örömzenéltek az éppen aktuális csapat tagjaival.

A Fonott Zene tehát Kelemen László régi álma. Mégsem rohant a megvalósításával. „Lassú víz vagyok, szeretem kiérlelni a gondolatokat - hangsúlyozza. - Annyi mindennel foglalkozom, hogy nem is baj, ha közben a különböző forrásokban felgyülemlik a víz. Időnként legalább lehet meríteni onnan. A blues is ilyen forrás számomra. Mostanra állt össze az a csapat, amelynek jelenléte, játéka, energiája legalább annyira lényegi, mint az, hogy tavaly végre nekiálltam komponálni. Rengeteg múlik rajtuk, hisz egyformán kell hitelesen muzsikálni amerikai bluest és magyar népzenét. Nem beszélve az improvizációs készségről, amit folyamatosan ébren kell tartani magunkban. Így lesz minden alkalom egyedi és megismételhetetlen.”

Kelemen László az évtizedek során megtanulta, egy produkció akkor működik a legjobban, ha a benne lévő muzsikusok között a köznapi életben is pozitív a kapcsolat. A mostani csapat jórészt a baráti körből állt össze. A cimbalmos Balogh Kálmánnal és a bőgős Doór Róberttel évtizedeket játszott együtt az Ökrösben, a gitáros-énekes Both Miklós régóta jár be a Magyar Állami Népi Együtteshez, Enyedi Ágnesnek nemrég készítették el népzenei szólólemezét, a hegedűs Pál István Szalonnával pedig szinte naponta együtt dolgoznak. A projektben jómaga - a zeneszerzés mellett - brácsázik.  Fontos, hogy a Fonott Zene nem lemezalapú, hanem épp az ellenkező irányból közelít: az anyagot előbb hosszasan koncerteztetik, s csak azt követően veszik CD-re, hogy a számok kellőképp megértek rá.

Szonikus horizontjuk meglehetősen széles, a magyar és cigány népzenétől egészen Tom Waitsig tart. Benne Kelemenék több mindent igyekeznek összehozni, a Janis Joplin-féle Mercedes Benzt például mezőségi akasztóssal párosítják, a kalotaszegi cigány hajnalit meg Muddy Watersszel. De sosem a meghökkentés vagy a zenei bravúr vezeti őket, hanem az élményszerűség és a közös lelkület. Amikor a magyarszováti asszony arról énekel, hogy „ha meghalok, meghagyom a babámnak / ne sirasson szombaton, csak vasárnap / akkor is csak fél szemével sirasson / a másikkal a babájára kacsintson” - számos blues ugyanerről a keserédes élethelyzetről szól. S bennük sokszor ugyanúgy magunkra ismerhetünk, mint valamely magyar népdalban. Vagy akár a kettő Kelemen-féle keresztezésébenben.

----------------------

Kapcsolódó anyagok:

Irány a másik homokozó (Lukács József portré) >> - cikk, 2012. szeptember

Lukács József: Menthetetlenül belezúgtam a magyar népzenébe >> - interjú, 2012. szeptember

Fonó 15 - videók >> - videóinterjúk, 2010. november

Kelemen László - Élő és újraélhető népművészet >> - interjú, 2002. augusztus

ÖsszeFONÓDva >> - cikk, 2000. október

Utolsó óra fesztivál >> - cikk, 1999. május

Erdély zenei hozadéka (Utolsó óra) >> - cikk, 1997. október

Zeneházban zenélve, Fonóban összefonódva >> - cikk, 1996. október