Alig huszonöt, de már az egyik legkeresettebb hazai jazzgitáros, pár év alatt tucatnyi formációban fordult meg, pár hete pedig létrehozta saját trióját, az EgoTripet, amelyben a fusion/groove-os hangzást keveri kísérletezőbb poppal és kortárs elektronikával. Fenyvesi Márton nyitott, fogékony, kihívásokra éhes típus, esetében a szüntelen kalandozás, mondhatni, életforma. Egyelőre széles karcsapásokkal halad a pályán, így abba olyan kanyarok is beleférnek, mint a legfrissebb Geszti-termék, a Gringo Sztár.
Pécs több nemzedéki gitárost adott a magyar jazznek, gondoljunk például Gadó Gáborra vagy Juhász Gáborra, és erre a listára hamarost felírhatjuk Fenyvesi Márton nevét is. Mint a Szélkiáltó együttes alapítójának fiát gyerekkorától körülvette a vers és a dal szeretete, tehetségét a szülők korán felismerték, így az angol tagozatos általános iskola mellett szorgalmasan járt klasszikus gitárra. A kötött formáknál azonban idővel a bluesos improvizálás jobban vonzotta. S miután tizenkét évesen megkaparintotta bátyja elektromos gitárját, új távlatok nyíltak előtte.
Tinédzserként a zene mellett főként az informatika foglalkoztatta, saját bütykölésű cuccokon többsávos, dobgépalapú felvételeket készítgetett, a Janus Pannonius Gimnáziumban még saját rockzenekart is összehozott. Amikor pedig meghallotta a Pat Metheny Group Speaking Of Now című korongját, számára roppant izgató világ tárult előtte fel. Majd érte az újabb jazzflash: Oláh Szabolcs kvartettje játszott a POSZT-on, s mivel tudni vélt néhány standardet, a koncert utáni örömzenélésbe bátran beszállt. S mire leérettségizett, már bizton tudta, hogy gitáros lesz belőle.
Mivel elsőre nem vették fel a jazztanszakra, tett némi kitérőt az ELTE informatikus-könyvtáros szakán, de hamar belátta, számára az nem pálya. S mikor apja leültette, mégis miként képzeli a jövőjét, magabiztosan kijelentette: még egy évet rágyúr az Egressy Béni Jazz Konzervatóriumban, utána felveszik a jazztanszakra és szépen elvégzi. Apja csak hümmögött, dünnyögött, hogy oké, csak így legyen. És így is lett. Fenyvesi Márton tavaly vehette át a diplomáját.
Közben azonban teljességgel bedolgozta magát a honi jazzéletbe. Kezdetben persze főként mint helyettes. Nagyjából egyidőben fedezte fel magának Balázs Elemér és Fekete-Kovács Kornél, akik rendszeresen hívták különböző formációikba, melyeken keresztül más muzsikusok is rácsodálkoztak, és adták őt kézről kézre. Kísérte Szalóki Ágit, Szőke Nikolettát és Hajdú Klárát, a Kovács Linda Quartetben a hangszerelésből is kivette a részét, dolgozik Jónás Vera Londonban élő énekesnővel, tagja a Modern Art Orchestrának, emellett tavaly óta tanít is.
„Vannak olyan muzsikusok, akik kvázi az anyatejjel szívják magukba a hagyományos jazzt, annak nyelvét gyerekkoruktól elsajátítják és ugyanúgy anyanyelvi szinten beszélik, akár a feketék - magyarázza Márton. - Mondhatni, belülről érkeznek a műfajba. Mások viszont, ahogy én is, kívülről közelítünk a jazz világához. Felmérjük a tényezőit, próbáljuk megismerni, és aztán minél jobban elsajátítani. Nem azt mondom, az egyik jobb a másiknál, de ez két különböző út. Az elmúlt években szerencsére a magyar jazz számtalan rétegében meg tudtam felelni. Persze sokszor játszottam olyat, ami nem az én világom, de a közeg ekkor is rengeteg pozitív energiát sugárzott felém. Annak ellenére, hogy a magyar zenei élet tele van negatív erővonallal.”
* * *