A kultúrhajós (Bognár Attila portré)

A fővárosi kulturális élet nagyformátumú alakja, lehetséges irányainak karakteres formálója, az a fajta, akit a jelen talán kevésbé díjaz, a jövő viszont roppant hálás lesz neki. Nevét lényegesen kevesebben ismerik, mint akik élvezik az ő segédletével létrejött produkciókat, de ő ezt egyáltalán nem bánja. Nem szeret szerepelni, kifejezetten kerüli a nyilvánosságot, a prezentációt, a megmondó ember szerepkörét, csak akkor szólal meg, ha feltétlen szükséges. Inkább dolgozik a háttérben, közvetít, lobbizik, menedzsel fontos, értékcentrikus, jobbára nonprofit, de társadalmilag rendkívül hasznos ügyeket, projekteket, produkciókat. Legyen szó underground rockzenéről, kísérleti jazzről, kortárs képzőművészetről, progresszív külföldi zenei áramlatok hazai bemutatásáról. Ráday Klub, Klub 2000, Bahia Kiadó, A38 hajó, megszámlálhatatlan koncert, tárlat, kiadvány és tévéadás e bő két évtizedes pálya hozadéka. Miközben meglehetősen sajátságosan irányítja környezetét: nemhogy saját irodája vagy szobája, de még íróasztala sem volt soha.

altFotó: Teknős Miklós

A nyilvános szerepléstől való tartózkodása ellenére Bognár Attila ízig-vérig közösségi ember. Megszámlálhatatlan baráttal, ismerőssel, partnerrel, munkakapcsolattal. A hivatalosan létező közösségek (iskolai osztály, úttörő mozgalom, KISZ) sosem vonzották, viszont sokirányú és intenzív ténykedése közben mindig találkozott rokonlelkekkel, s az alkalmi munkakapcsolatokból máig tartó barátságok, információs és érdekérvényesítési hálók szövődtek. Nemes célok érdekében remekül győz meg embereket, hivatalnokokat, politikusokat - ideológiai, ízlésbeli hovatartozástól függetlenül.

Pedig gyerekkorában alapvetően megosztó karakter volt, akár otthon, akár az iskolában. Szülei hatévesen elváltak, mostohaapjával nehezen jött ki, s inkább a környékbeli hasonszőrű barátok között szocializálódott. Azoknál a tanároknál, akiket szeretett, jó teljesítményt nyújtott, akiket nem, ott jöttek a konfliktusok, ezért is vándorolt időről időre - vezető pedagógus édesanyja segítségével - a tizenegyedik kerület valamely másik tanintézményébe.

Az érettségi után két évet járt repülős iskolába, de aztán megint inkább továbbállt. Majd kis híján véglegesen elhagyta az országot. Nem annyira a kora nyolcvanas évek politikai szűklátókörűsége zavarta, nem is a szegényes árukínálat, hanem a szabadság nagymértékű korlátozása. Ezért 1981 nyarán két barátjával egyszerűen átsétált Jugoszláviából Olaszországba. Ránéztek a térképre, látták, hogy Sezanánál van egy országút, melyről letérve, sokáig délre tartva elérnek egy másikat, és az már a határ túloldala. Aztán két hónapra rá mégiscsak visszajött Magyarországra. Ahol már várta a katonai behívó.

Ott az ercsi laktanyában találta meg az első olyan közösségét, amellyel a mai napig szoros kapcsolatot ápol. A főként piarista diákokból álló társaság és az amúgy meggyőződéses ateista, és kétségkívül renitens Bognár Attila fura mód nagyon jól megértették egymást. Ekkor próbálta meg a katonai elhárítás is megzsarolni: ha ex-disszidensként nem ír jelentéseket, akkor kiteszik az egyetemről. Nem jelentett, mégis békén hagyták, s végül gépészmérnöki és tanári diplomát szerzett.

Másik fontos közössége az egyetemi kollégiumi életben alakult ki, ő maga ugyan soha nem volt bentlakó, de izgatta ez a világ. Így került kapcsolatba a közgazdasági egyetem Ráday kollégiumában lakókkal is, melyek közül néhánnyal pályája összefonódott. Jelen volt a nyolcvanas évek hazai underground színtere a Ráday Klub alapításánál, ahol 1983 és 1986 között sokat játszott az Európa Kiadó, különböző felállásokban a Sziámi, a Sex-E-Pil, ott adta kevés koncertjeinek egyikét a Trabant és az Art Deco. 1986-tól pedig az Almássyn Klub 2000 néven folytatták további két évig a Rádayban megkezdett utat.

A zene Bognár Attila életében meghatározó jelentőségű. A zeneiskolában hat évig zongorázott, ha kell, gyerekeinek ma is remekül furulyázik és citerázik. De sosem volt szorgalmas, s egyáltalán nem érdekelte a szereplés. Tizenhat évesen Frank Zappa In New York című dupla lemeze nyűgözte le, különösen annak jazzes negyedik oldala, s ettől kezdve tudta, mit keres. Kamaszkorától sokat járt Csehszlovákiába és Lengyelországba síelni, ahonnan jobbnál jobb jazzlemezekkel tért haza. Majd idehaza felfedezte magának a vidéki - mindenekelőtt a nagykanizsai, miskolci és debreceni - jazzfesztiválokat.

A magyar színtéren értelemszerűen az ellenzéki attitűd vonzotta. Konrád György munkássága, szellemisége nagy hatással volt és van rá a mai napig. A szamizdat világába is belecsöppent. A zenei életben szintén a különutasok izgatták: a már említett underground rockvonal éppúgy, mint a Dresch-, Grencsó- és Binder-féle kísérleti jazz vagy a „szomorúzenészek undergroundja”, a 180-as Csoport, illetve Szemző Tibor munkássága. Nem csoda, hogy az ő anyagaik közzétételére alapította meg később a Bahia Kiadót.

A Bahiában amúgy két fő szenvedélyét tudta ötvözni: a zenét és az utazást. Már tizenöt éves korától járta a barátaival azokat az országokat, ahová akkoriban el tudott jutni: Csehszlovákiát, Lengyelországot és az NDK-t. Majd miután 1986-ben lediplomázott, és rájött, hogy nagyon olcsón lehet repülőjegyet venni a szocialista országok által működtetett repülőjáratokra, eljutott Vietnamba, Kubába, Mongóliába és a Szovjetunió távoli vidékeire. Ahonnan pedig könnyen elérhetővé vált Latin-Amerika vagy Dél-Kelet-Ázsia. Három év alatt gyakorlatilag bejárta a világ nagyobbik részét. Utazásai közben kitapasztalta, mit, honnan lehet beszerezni. Főként egzotikus ajándéktárgyakkal és ruhákkal kereskedtek, annak hasznából meg egyrészt finanszírozták a további utazásaikat, másrészt nekiláttak a már említett hanganyagok publikálásának.

A kilencvenes évek végére aztán a Bahia elfáradt, az archív anyagok is elfogytak, újabb érdekes zenék pedig ezen a színtéren már alig születtek. A sok utazgatás közben viszont Bognár Attila egyre-másra találkozott olyan hozzá hasonló szellemiségű szervezővel, rendezővel, akik szerették volna produkcióikat Budapesten is megmutatni. Intézmény híján azonban nem működhetett e bizalmon alapuló kulturális csere. Pedig követendő példának ott volt az amszterdami Melkweg vagy zürichi Rote Fabrik, amelyek évtizedek óta függetlenek és jól működnek.

Aztán 2000 végén Párizsban a Batofar nevű állóhajó szervezett egy Budapestet bemutató eseménysorozatot. S akkor Bognár Attila gondolt egy merészet, s megálmodta az A38-t. Amelynek létrejöttéhez persze kellett, hogy egy városrehabilitációs munka során olyan bankárokkal és jogászokkal találkozzon, akik szintén hittek az ügyben. Meg hogy jelzálogra fel merjen a barátaival venni ötszázmillió forint hitelt. Meg hogy sikerüljön megnyernie mindehhez a fővárosi és a kerületi önkormányzat, egyes minisztériumok, valamint az itt működő külföldi kulturális intézetek támogatását.

És a hajó megy. Immár öt éve. Formálja, befolyásolja, oldja Budapest sokszor még mindig megszokásokat, sznobizmust, divatokat tükröző kulturális életét. Nemcsak azzal, hogy olyan programoknak ad helyet, amelyekért korábban minimum Bécsig kellett utazni, hanem azzal is, hogy az ottani legfontosabb történéseket a közszolgálati televíziókkal együttműködésben százezrekhez juttatja el. Miközben bázisául szolgál a minőségi zene új generációjának, Tövisházi Ambrusnak, Barabás Lőrincnek, Harcsa Veronikának, Élő Mártonnak és környezetüknek. S Bognár Attila számára ezek sokkal fontosabbak, mint hogy a nagyközönség tudja, valójában ki is ő, a hajó kapitánya.

------------------------------------

Kapcsolódó anyagok:

Szubkultúrák találkozóhely (Ötéves az A38 hajó) >> - interjú, 2008. április

Pengető >> - cikk, 2007. október

A weboldal megjelenítésével és működésével kapcsolatos kérdéseivel, problémáival forduljon az oldalakat karbantartó webmester-hez.
 shs webdesign www.erelversoft.hu custoMMade by eReLverSoft 2016
 
Ez a weboldal kizárólag a technikai működéshez használ cookie-t, a jobb felhasználói élmény érdekében. Honlapunk használatával Ön elfogadja, hogy cookie-t helyezhessünk el az Ön által éppen használt digitális eszközén.
Elfogadom Nem fogadom el