Hommage à Ligeti címmel szerda este a Művészetek Palotája nagytermében harmadik alkalommal szervez koncertet az Új Magyar Zene Egyesülete. A huszadik század egyik legjelentősebb zeneszerzőjének születésnapjához igazított sorozat célja - miként Rácz Zoltán fogalmazta - hogy előadják, s a magyar zenei élet és a közönség számára elérhetővé tegyék „azt a páratlanul gazdag életművet, amelyet Ligeti György hagyott ránk, és amelyet életében nem gondoztunk kellőképpen”.

A szerdai Ligeti-emlékest a most záródó szezon egyik legkiemelkedőbb, de nem az egyetlen fontos kortárs zenei hangversenye, amelyet az 1997-ben alakult, az utóbbi két évben végre anyagilag stabillá, ezáltal lényegesen aktívabbá vált UMZE szervezett. Januárban például Kocsis Zoltán vezényelte a zenekart (műsoron többek között Sztravinszkij-, Webern-, Schönberg-műveivel), februárban Szőllősy Andrásra emlékeztek az Akadémia dísztermében, illetve a legnagyobb élő holland zeneszerző, Louis Adriessen műveit adták elő a Művészetek Palotájában.

Az UMZE tizenegy évvel ezelőtti megalakítása tulajdonképpen az Amadinda ütőegyüttes tevékenységének logikus kiterjesztése volt. Azé az Amandindáé, amely az elmúlt huszonnégy évben repertoárját négy fontos pillérét a huszadik századi kortárs darabok, a tradicionális zenék, a korábbi korok zenéjének átiratai és a saját művek adták. S miközben sok előadó panaszkodott arra, hogy a kortárs zenére nem igazán vevő a közönség, az Amadinda rendre telt ház előtt koncertezett. Rácz Zoltánék ugyanis a közvélekedéssel ellentétben ugyanazt vallják, mint Goethe: a közönségnek nem azt kell adni, amit kér, hanem azt, amit kérnie kellene. A színpad és a nézőtér viszonyában soha nem a nézőtér diktál. S ha az előadó a legnehezebben befogadható kortárs darabokat is kellő szeretettel, hittel és odafigyeléssel adja elő, akkor azzal igenis fel lehet kelteni a figyelmet, el lehet érni vele a hallgatóságot.

Az Amadinda ütőegyüttes lehetősége azonban - már csak hangszerösszeállításukból adódóan is - meglehetősen korlátozott. S egymaga nehezen tudja elérni, hogy a legnagyobb külföldi kortárs komponisták (Cage, Harrison, Berio, Xenakis) és magyar zeneszerzők (Ligeti, Kurtág, Szőllősy, Eötvös) életműve bekerüljön a hazai zenei vérkeringésébe. Így amikor 1996-ban a fennállása ötvenedik évfordulóját ünneplő Ferienkurse für Neue Musik meghívására Rácz Zoltán vendégprofesszorként Darmstadtban tanított, az ott szerzett élmények hatására elhatározta, hogy megpróbál Magyarországon is összehozni egy főként huszadik századi repertoárt játszó kamaraegyüttest. Olyasmit, mint a frankfurti Ensemble Modern vagy a párizsi, Pierre Boulez alapította Ensemble Intercontemporain. Wilheim András zenetörténész javaslatára az alakuló formációt UMZE kamaraegyüttesnek nevezte el, amely az 1997-es Budapesti Őszi Fesztiválon mutatkozott be a nagyközönség előtt.

Az elnevezést az 1911-ben Bartók, Kodály és Weiner Leó által létrehozott Új Magyar Zene Egyesület ihlette, amelynek célkitűzése szintén az volt, hogy a kortárs magyar és külföldi zeneszerzők legfrissebb műveit igyekezzenek megismertetni a budapesti koncertlátogatókkal. A kezdeményezés azonban az akkori Magyarországon nem tudott gyökeret verni, s bár Kadosa Pálék a harmincas években igyekeztek „megújítani”, az ő kísérletük is kudarcba fulladt.

Ezt az ideológiai természetű vitáktól mentes hagyományt próbálta tehát 1997-ben Rácz Zoltán néhány muzsikustársával „újraéleszteni”. Az első évek az ő esetükben is eléggé esetlegesre sikerültek, rendszeresen támogatás hiányában alkalmi együttesként működtek, s főként az Amadinda infrastruktúráját használva készültek a koncertjeikre. Kilenc évig dolgoztak így, különösebb publicitás nélkül. Nem adtak sok koncertet, de azok általában fontosak voltak. Rendszeres magyarországi megjelenéseik mellett eljutottak Avignonba, Berlinbe, Karlsruhéba, Zágrábba és az egyik legfontosabb újzenei fesztiválra, az angliai Huddersfieldbe.

A rendszertelenség és állandó létbizonytalanság azonban egyre nehezebbé tette a működést. Néha már maga Rácz Zoltán is kezdve elveszíteni a hitét benne. Aztán Bartók Béla születésének százhuszonötödik évfordulóján, 2006-ban vett egy nagy lélegzetet, és tizenhét prominens muzsikussal - többek között Ligeti Györggyel, Kurtág Györggyel, Szőllősy Andrással, Eötvös Péterrel és Jeney Zoltánnal - megalapította az Új Magyar Zene Egyesületét. Közel másfél éves tárgyalássorozat után pedig sikerült elérnie, hogy Bozóki András, akkori kulturális miniszter 30 millió forinttal támogassa az UMZE működését. Ezt az összeget aztán a 2007/2008-as szezonra is megkapták, s mint Schneider Márta kulturális szakállamtitkár nemrég megerősítette, a tárca e szubvenciót a tervek szerint a következő években is biztosítani fogja.

Ilyen jelentős anyagi és erkölcsi támogatásban korábban egyetlen hazai kortárszenei műhely sem részesült. Ennek köszönhetően az elmúlt két és fél évben az UMZE több mint húsz kiemelkedő kortárs zenei koncertet adhatott, többek között Kocsis Zoltán vezényletével, s olyan művészek közreműködésével, mint Perényi Miklós, Keller András és Csalog Gábor. Többek között ők köszönthették 2006 decemberében a Művészetek Palotájában a hetven éves Steve Reichet, s a világhírű amerikai zeneszerző a hírek szerint 2010-re új darabot is ír nekik.

Az évi 30 millió forintos állami támogatás tehát kiszámíthatóvá és tervezhetővé tette az UMZE tevékenységét. Ennek eredményeként gyakorlatilag készen áll a 2008/2009-es szezonjuk programja. 2006-ban Rácz Zoltán még azt ígérte a kulturális kormányzatnak, hogy az UMZE kamaraegyüttes öt éven belül nemzetközi szinten is jegyzett formáció lesz, ehhez képest már jövőre a világ egyik legpatinásabb koncerttermében, a New York-i Carnegie Hall léphetnek fel. A 2009. január 31-i koncerten Eötvös Péter vezényli a zenekart, Kurtág- és Ligeti-műveket játszanak, s Kurtág Anna Ahmatova verseire írt dalciklusának világpremierjét is ott tartják.

Az amerikai vendégszereplés mellett a 2007/2008-as szezon másik kiemelkedő eseményének az Olivier Messiaen születésének századik évfordulójára tervezett nagyszabású koncert ígérkezik, amelyben a budapesti Francia Intézet, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem és a Művészetek Palotája a partnerük. Rácz Zoltán amúgy is igyekszik minél több intézménnyel, szervezettel és művésszel együttműködni. Például jelenleg is tárgyalásokat folytatnak az Operaházzal kortárs operák esetleges bemutatójáról. Minden szezonban szeretne egy-egy kiemelkedő hangszeres művészt meghívni - a következő évad „rezidens művésze” Ránki Dezső és Klukon Edit lesz. Emellett szeretné a civil szférát is megszólítani, létrehozni a főként üzletemberekből, közéleti személyiségekből álló UMZE baráti körét.

Távlati tervként pedig 2011-ben Rácz Zoltánék szeretnének megemlékezni arról, hogy 1911-ben az akkor 30 éves Bartók Béla és 29 éves Kodály Zoltán létrehozta az Új Magyar Zene Egyesületet, hogy elősegítse a magyar és a külföldi zeneszerzők legfrissebb műveinek megismertetését a budapesti koncertlátogatókkal. S talán éppen a mostani tevékenységüknek köszönhetően sikerül elérni azt, hogy a két sikertelen kísérlet után ezúttal tényleg gyökeret verjen az UMZE gondolata a magyar zenei életben.