Az a dolgunk, hogy adott pillanatban elmélyüljünk - mondta egyik interjújában nemrég Pat Metheny, utalva arra, hogy legújabb lemezén mindössze egyetlen nap történéseit hallhatjuk. A Day Trip anyagát ugyanis a legutolsó amerikai turné egyik szabadnapján rögzítették a stúdióban. Mindez persze semmit sem von le az album értékéből, sőt, talán éppen ettől lett olyan gördülékeny, magától értetődő. Metheny február közepén aktuális triójával amúgy ismét útra kelt, s egy hónap alatt huszonhárom koncerten ad. A hazai rajongóknak pedig jó hír, hogy az anyagot július 4-én a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon is bemutatják.

A modern jazz egyik legtehetségesebb és legsokoldalúbb gitárosa bő harminc évtizedes pályafutása során számtalan albumot jegyzett, melyek az ő egyéni, kategóriákba nehezen szorítható zenei utazásának különböző aspektusát dokumentálták. A poposabb, latinosabb hangvételű Pat Metheny Grouppal készített, Grammy-díjas korongoktól kezdve a remekbe szabott filmzenéin át a szóló-, duó- és trióalbumáig. Ha ebből a hatalmas életműből mégis ki kellene pár produkciót emelni, általában öt lemezre szoktak hivatkozni: az 1976-os Bright Size Life-ra, az 1978-as Pat Metheny Groupra, az 1983-as Rejoincingre, az 1989-es Question and Answerre és az 1993-as The Road To You-ra.

A trió Metheny egyik kedvenc és bevált formációja, nem véletlen, hogy a fenti öt lemezből is három ilyen felállásban készült: a Bright Size Life-on Jaco Pastorious és Bob Moses, a Rejoincingon Charlie Haden és Billy Higgins, a Question and Answeren pedig Dave Holland és Roy Haynes a partnere. Legutóbb az 1999/2000-es évadból készített így lemezt, akkor Larry Grenadier és Bill Stewart voltak a társai, s mindkét közös korong az életmű fontos darabjai.

Az egynapos lemezfelvétel szintén nem teljesen újdonság Pat Metheny pályáján, hisz mondjuk a 2003-as One Quiet Night is nagyjából így készült: egy novemberi nap a gitáros bement házi stúdiójába, magával vitte vadonatúj akusztikus gitárját, bekapcsolta a magnót és az egész éjszakát végigjátszotta. Egy különösen mély, úgynevezett Nashville hangolást használt, ami nemcsak szokatlan harmóniák megszólaltatását tette lehetővé, de bevallása szerint némileg megváltoztatta a hangszerhez való hozzáállását is. Mielőtt azonban igazán elmerülhetett volna felfedezéseibe, szólította a kötelesség: társaival világkörüli turnéra ment. Csak annak befejezése után ért rá továbbgondolni mindezt, elővett még néhány régi kedvenc melódiát, illetve azt a darabot (Last Train Home), amit a koncertkörút során amúgy is szólóban játszott, ismét bement a stúdiójába, és ismét végigzenélte az egész éjszakát. E két session eredménye lett a One Queit Night: mindenféle utólagos kozmetika és rájátszás nélküli, jóízű, impresszionista, ismert dallamokra épülő meditáció.

A pár hete megjelent Day Trip ugyanezt a formulát tükrözi. Ahogy Metheny nyilatkozta: „A régi bevált módszer szerint rögzítettük. Előbb évek alatt több alkalommal játszottuk turnékon ezeket a szerzeményeket, majd bevonultunk a stúdióba és egyetlen nap alatt felvettük. Sokkal jobb sorrend ez, mint az, amikor először rögzítik az anyagot, azután turnéra indulni vele.”  
Kellően összeért tehát már a produkció, mire 2005. október 19-én New York-ban lemezre került. Igaz, bő két évnek kellett eltelnie, mire az album a boltokba került. A kiadó ugyanis a hat éve működő trió aktuális turnéjának idejére időzítette a bő egyórás anyag megjelentetését.

Metheny két társa ezúttal az amerikai bőgős/basszusgitáros Christian McBride és a mexikói dobos Antonio Sanchez. Mindkettő harcedzett, komoly múltra visszatekintő muzsikus, saját jogukon is ünnepelt sztár. McBride a szólólemezein túl számos világnagyság, többek között Diana Krall, Herbie Hancock, Joshua Redman, Chick Corea, Sting és James Brown produkcióiban volt hallható.  Sanchez szintén játszott Coreával, emellett John Patitucci és Luciana Souza mellett is megfordult, s szerepelt Michael Brecker Grammy-díjas Wide Angels című albumán. S mégha mindaz, amit Metheny, McBride és Sanchez ezen a lemezen összehoztak, nem is hat a reveláció erejével, azért végig kiérlelt, elegáns, komoly, tartalmas párbeszéd zajlik a muzsikusok között.