Ez a koncertfelvétel már rocktörténelem: a hetvenes-nyolcvanas évek egyik legsikeresebb brit rockcsapata, a Queen látható-hallható rajta, népszerűsége csúcsán, ereje teljében. Az 1981 novemberében Montrealban adott kettős koncert rezüméje anno We Will Rock You címmel VHS-en megjelent, most új címmel (Queen Rock Montreal), feljavított/feltuningolt változatban DVD és Blu-ray formátumban is elérhetővé vált. Ezzel párhuzamosan a hanganyagot az EMI dupla CD-n, illetve tripla vinyllemezen publikálta.

Amikor a Queen 1981. november 24-én és 25-én emlékezetes koncertjeit adta Montrealban, Angliában már a punkrobbanást követő újhullám képviselői ostromolták a slágerlistákat. Fura mód szintén éppen ekkoriban érték el legnagyobb sikereiket a brit arénasztárock (Queen, Electric Light Orchesta, Supertramp, Manfred Mann's Earth Band, Alan Parsons Project), akik ugyan többféle irányból (progresszív rock, glam-rock, rhythm and blues) érkeztek, de nagyjából ugyanoda jutottak: egyszerre több korosztályt is megcélzó, igényes, de mindenekelőtt szórakoztatni akaró zenét játszottak.

Közülük a legtehetségesebb és legjelentősebb zenekar kétségkívül a Queen volt. Persze Mercuryék felfutásában jelentős szerepet játszott a marketing: az EMI reklámirodáiban annak idején állítólag külön stáb foglalkozott azzal, hogy őket promotálják. Folytonos tévé- és rádiószereplést szerveztek nekik, kitaláltak egy remek reklámszlogent (a Queen az új Led Zeppelin), igyekeztek kihasználni, hogy a lányok rajongtak az ilyen típusú fiúkért, s a lapok is szívesen írtak olyan sztorikról, hogy például Brian May maga készítette a hangszereit. De az is tény, hogy a Queen kellő tehetséggel és kreativitással rendelkezett ahhoz, hogy ne csak tiszavirág-életű, jobb esetben néhány évre szóló szenzáció-előadó legyen (mint mondjuk Peter Frampton), hanem a hetvenes-nyolcvanas évek brit mainstream rockzenéjének egyik meghatározó zenekara.

Ehhez kellett persze, hogy Freddie Mercuryék folytonosan alkalmazkodjanak a változó divathullámokhoz, de ezt azért sikerült mindig úgy tenniük, hogy közben a saját hangjukat és arcukat sem vesztették el. Nem csoda, ha George Michaeltől a Metallicáig, Dr. Drétől a Nirvanáig, Robbie Williamstől a Smashing Pumpkinsig, számos későbbi világnagyság jelölte meg a Queent mint egyik legfőbb inspirációs forrását.

Az 1970-ben indult Queen - Freddie Mercury (ének, zongora), Brian May (gitár), John Deacon (basszusgitár), Roger Taylor (dob) - 1973-as cím nélküli debütáló albumát még a korszak divatjának megfelelő hard rock/glam-rock hangvétel jellemezte, mégsem keltett különösebb feltűnést. Az egy évvel későbbi Queen II viszont már bekerült a brit Top 5-be, a még szintén ugyanebben az évben piacra dobott Sheer Heart Attack pedig hatalmas sikert aratott. 

A hetvenes évek második felében a Queen világviszonylatban is a legnagyobb sztárok közé emelkedett. Az 1975-ös A Night At The Opera a kritikusok és a rajongók szerint is életművük legfontosabb albuma. A róla kimásolt Bohemian Rhapsody pedig kilenc héten át vezette a brit slágerlistát (majd újabb öt hétig, amikor Mercury halála után újra kiadták). A Queen ettől kezdve végképp kiszélesítette zenei horizontját, s meglehetősen eklektikus, de egyéni zenei világukba a keményebb rock mellett a lírai ballada, a ragtime, a gospel, a vaudeville és a kuplé egyaránt belefért.

1976-ban adták első rekorddöntő megakoncertjüket a londoni Hyde Parkban: becslések szerint 150 ezren voltak kíváncsiak a produkciójukra (nagyjából ugyanannyian, mint 2005-ben a Live 8-re). Az 1977-ben megjelent News Of The World című albumukról a We Will Rock You a mai napig a rockrádiók egyik kedvence, a We Are The Champions pedig később nemzetközi sportindulóvá is vált.
Aztán az 1980-ban megjelent The Game jelentős változást hozott pályájukon: ez az első Queen-produkció, amelyben szintetizátor hallható. A következő évben Mercuryék Dél-Amerikában és Mexikóban döntöttek rekordokat: a Sao Pauló-i Morumbi stadionban 131 ezren váltottak rájuk jegyet, a mexikói Monterreyben közel félmillió ember előtt játszhattak.

Az 1982-es Hot Space már kifejezetten a diszkó jegyében fogant, akárcsak az 1984-es The Works, melyről a Radio Ga Ga és az I Want To Break Free a tánctermek nagy kedvence lett. 1985-ben újabb nézőcsúcs fűződött a nevükhöz: januárban 325 ezer ember előtt nyitották meg a riói rockfesztivált. Ugyanebben az évben fellépésüket a londoni Live Aid koncerten az esemény fénypontjaként értékelték. Nem csoda, ha az 1986-ban megjelent A Kind Of Magic ismét kasszasikert hozott. Ennek anyagával turnéztak négyesben utoljára. Bár még kiadtak két felejthető korongot, Freddie Mercury betegsége (AIDS) egyre súlyosabbá vált, s a rocktörténelem egyik legjobb hangú énekese 1991. november 23-án meghalt.

A most újra kiadott montreali koncertfelvétel azonban még pályájuk csúcsán, erejük teljében mutatja őket.

---------------------------

Kapcsolódó anyagok:

Önmagában erős (Queen & Rodgers) >> - cikk, 2008. szeptember