A magyarországi kortárs roma kultúra egyik prominens képviselője, a Romano Drom nemrég új nagylemezzel jelentkezett. Az idehaza szerzői kiadásban megjelent Po cheri című albumon továbbra is az autentikus cigányzene áll a középpontban, de Kovács Antalék ezúttal a tőlük megszokottnál is több külső zenei hatást (katalán, román, latin és arab dallamokat) engednek zenéjükbe beszüremleni.

„Hagyományos zenénket, illetve a saját tradicionális hangzásvilágú dalainkat igyekezzük olyan köntösbe öltöztetni, hogy az olyan emberek számára is érdekes legyen, akik amúgy nem hallhatnak folk- vagy világzenét - vázolta a zenekar ars poétikáját Kovács Antal. - Ahogy szokták mondani, feszegetjük a határokat. Dalainkban igyekszünk megőrizni az oláh-cigányzene energiáját, de új hangzással, hangszerekkel gazdagítjuk őket, teret adva a kreativitásnak és az új zenei inspirációknak. Mindezt értelemszerűen úgy, hogy közben nem hazudtoljuk meg önmagunkat, azok maradunk, akik vagyunk. Megújítva őrizzük a hagyományokat, s ezeket a régi, szárnyaló dalokat a lehető legszélesebb közönséghez próbáljuk eljuttatni.”

Az mindenesetre tény, hogy az elmúlt kilenc év alatt zenéjükkel kellően bejárták a világot, s Kanadától Dél-Koreáig, Norvégiától Szerbiáig, Portugáliától Ukrajnáig mindenhol zajos sikert arattak. Különösen Hollandiában, Belgiumban és Franciaországban szerepelnek sokat, köszönhető persze mindez részben annak, hogy menedzserük, Marina Pommier francia. Egy frissen alakult együttes és egy pályája elején lévő koncertszervező szerencsés egymásra találása volt ez 1999-ben, s munkakapcsolatuk azóta töretlen, talán azért is ennyire gördülékeny a külföldi vendégszereplés, s lett a Romano Drom az utóbbi idők talán legkeresettebb roma együttese.

A zenekart amúgy az Ando Drom egykori tagjai, Kovács Antal (gitár, ének) és édesapja, Gojma (ének, kanál, tánc) alapította 1999 januárjában. Felállása az elmúlt kilenc év során több alkalommal is változott. 2000-ben csatlakozott hozzájuk a szintén egykori Ando Drom-tag Rafael Zsigmond (kanna, szájbőgő), illetve Balogh József (ének, gitár). 2005-ben viszont váratlanul elhunyt idősebb Kovács Antal, vagy ahogy a szakmában ismerik, Gojma. Őt unokája, Máté váltotta fel, és jó ideje a csapat tagja Farkas Róbert (harmonika, hegedű, zongora) is.

Amikor felvették első nagylemezüket, alig néhány hónapja voltak csak együtt, de kellett gyorsan valami referenciaanyag. Az X-Produkció gondozásában megjelent Déta dévla című korong azonban elbukott a terjesztés útvesztőjében. Szerencsére meghallotta őket Patrick Lavaud, a Les Nuits Atypiques de Langon fesztivál igazgatója, akinek igen megtetszett ez a CD, és nem csak meghívta őket játszani, hanem mindjárt fel is ajánlott egy újabb lemez lehetőségét. Mivel Kovács Antaléknak az első albumon hallható dalok igen fontosak voltak, és elég frissen, részben még kiforratlanul vették anno fel őket, úgy érezték, érdemes lenne azokat - új feldolgozásban, új hangszerelésben - újra lemezre rögzíteni. Így nagyjából ugyanazt az anyagot játszották fel újra, plusz tettek rá két friss dalt.

A végül 2001-ben megjelent lemeznek az Ando Foro (A városban) címet adták, mintegy utalva arra, hogy a zenekar tagjai mind Budapesten születtek. Meglepő talán csak az, hogy Kovácsék úgynevezett collár romák, és ez a cigány népcsoport alapvetően kereskedő típus, szinte sosem zenél. Legfeljebb alkalmanként énekelnek, táncolnak, a ritmust meg azon ütik, ami a kezük ügyében van. Mint a legtöbb roma zenész, ők is autodidakták, hallás után játszanak, és a bennük élő hagyományt próbálják magasabb szintű zenei formába önteni.

A Romano Drom (Cigány út) tehát eléggé sajátos irány a roma folkban. Dalaik kivétel nélkül tradicionális témákon alapulnak, azokat azonban a saját képükre formálják, a szövegekbe itt-ott beleírnak, a dalokat meghangszerelik. A saját szerzemények is követik a hagyományos dallamvilágot és dalszerkezetet, így a lemez és a repertoár egyáltalán nem válik ketté. Csak gitár, bőgő, kanna és kanál, ebből azonban kihozzák a maximumot. Különösen a gitár jelenléte erős, ez a hangszer más roma csapatokban inkább csak kísérő instrumentum, itt viszont gyakorlatilag egyenrangú a dinamikus, feszes, férfias énekkel. Igaz, az utóbbi években - mint arról már szó volt - folyamatosan változott a Romano Drom zenéje. Azt is mondhatnánk, közérhetőbb, fogyaszthatóbb lett, és egyre nagyobb teret kapnak benne a más, mindenekelőtt a spanyol és arab zenekultúra hatása. De az is igaz, hogy általuk ez a zenei kultúra lényegesen szélesebb körhöz jut el.