Kurt Schwitters dadaista alapműve - a Spiritus Noister előadásában

Ennek a lemeznek maga a léte is esemény - Kurt Schwitters 1922 és 1932 között alkotott Ursonate (Ős-szonáta) című dadaista alapművét adja elő rajta a Spiritus Noister. Ráadásul Szkárosi Endre, Ladik Katalin, Kovács Zsolt és Sőrés Zsolt nem csak elővette és leporolta, hanem az eredetileg egyetlen (ének)hangra írt zenei költeményt a mai kornak megfelelő hangzáskörnyezetbe helyezte. Nem utolsósorban e kétségkívül rétegérdekeltségű mű a Hungaroton kiadásában és terjesztésében láthatóan jelen is lesz a hazai kulturális kínálatban.

Az Ursonate sokak szerint a legkomplexebb dadaista fonetista mű, és mintegy példázata annak, hogy Schwitters tulajdonképpen mire gondolt 1924-ben megjelent Következetes költészet című tömör írásában. Hogy költészete miért „absztrakton túli”, és benne a szó helyet miért a betű az elsődleges alapanyag. Hisz - mint rámutat - a betűknek nincsen fogalmuk, sőt, önmagában hangzásuk sem, ezáltal „a hangzás egyedül az előadás anyaga lehet, nem pedig a költészeté.”

Az Ursonate ennek megfelelően kizárólag betűkből áll, s ezek az írott formában tartalom nélküli szavak/mondatok csak előadás közben, kellően inspirációval megszólaltatva állnak össze hangzási egységekké, töltődnek meg valós költői tartalommal. Nem csoda, ha a mű „partitúrája” nem sok területen köti meg az előadó kezét:, se hangnem, se hangsúly, se hanglejtés nincs benne jelölve. Érhető hát, hogy az elmúlt hetven évben a hivatásos zenészek ezzel a művel nem tudtak semmit sem kezdeni, és még John Cage is úgy fogalmazott róla, hogy „az Ursonate, minden költői újítása és izgalma mellett a zenei alkotóművészet szempontjából érdektelen kísérlet, mert egy olyan korszak ideáljaihoz nyúl vissza, amelyet akkora a zeneművészet maga mögött hagyott”.

A két nemzetközileg ismert és elismert hangköltő, Ladik Katalin és Szkárosi Endre azonban most nem csak értelmezi Kurt Schwitters művét, de aktualizálja azt. Nem csak feldolgozandó anyag volt ez számukra, hanem egyben inspirációforrás. Már önmagában az is újszerű, hogy az eredetileg egyszemélyi költeményt ezúttal ketten, dialógusszerűen, egymásnak felelgetve adják elő, ráadásul e szikár, nagyon pontos struktúrájú művet rendkívül változatos dinamikai és érzelmi spektrumban szólaltatják meg. A 1994-től együtt dolgozó Spiritus Noister másik két tagja, a leginkább improvizativ zenészként ismert Kovács Zsolt és Sőrés Zsolt pedig ennek a hallgatót amúgy erősen próbára tévő darabnak a kellő zenei/zaji környezeti hátterét próbálják megteremteni - ami szintén új fejezet az Ursonate interpretáció-történetében.

------------------------------------

Kapcsolódó anyagok:

Mártha István: Támad a szél >> 303 magyar lemez, 2008

Spiritus Noister - A betű, mint zenei alapanyag >> - cikk, 2004. január

Nincs mese, itt a Világgége >> - cikk, 2003. április

Szkárosicon - A költészet energiaátadás >> - cikk, 2002. augusztus

Szkárosi Endre: Nemzeti zajzárványok >> - interjú, 1997. március

Szkárosi Endre: Hagymaláz a romtemplomnál >> - interjú, 1995. július

Szkárosi Endre - A költészet határtalan >> - interjú, 1994. május