Sári József - A kor szellemében

Sári József Erkel-díjas zeneszerző a nyáron volt hatvan esztendős, s ebből az alkalomból a Budapesti Őszi Fesztivál keretében ma este a Régi Zeneakadémián mutatják be művekben bővelkedő pályájának egyfajta keresztmetszetét.

  • Nemrég azt nyilatkozta: eddig életében talán egyetlen alkalommal szólalt meg valamennyi hang pontosan abban a pillanatban, amikor azt elképzelte.  Akkor is egy gépen.

Lényegében kétféle zeneszerző alkat létezik. Az egyik festői magatartást képvisel, „foltokkal” dolgozik, a másik pedig - és ide tartozom én is - inkább „rajzol”, azaz kontúrgazdag zenét ír. Ez utóbbi művészek kompozícióit rendkívül nehéz előadni, s ha nem pontosan szólaltatják meg a művet, akkor nemcsak hamis lesz a kép, de egyszerűen megváltozik az iránya mindennek, s a kontúrok könnyen foltokká válnak. Amikor egy fényképen elmosódnak a körvonalak, az nem ugyanaz, mint amikor az ember szándékosan ábrázolni akarja a sebességet. Tehát a szándék és a véletlen között nagy a különbség.

  • Ez nem azért van, mert - túl azon, amit mondott - a mai előadóművészeknek a sorozatos fellépések közben nem jut ideje egy-egy szerzemény mélyebb megismerésére?

Ez is igaz, de nem csak az előadó túlhajszolt, hanem egyszerűen nincs is mód a darabokat tisztességesen elpróbálni. Vasárnap este mutatták be például a Zeneakadémián Bartók tiszteletére a nyáron komponált művemet, a Zenitet, s hiába kiváló a karmester Howard Williams, hiába volt kiváló a Magyar Állami Hangversenyzenekar, mégsem sikerült teljesen úgy megszólaltatni a darabot, ahogy meg van írva. Mindössze három próbalehetőségük volt, s nem is csoda, hogy nem tudták tökéletesen birtokba venni az anyagot. Az előadóművészek egyébként is lassan hozzászoktak, hogy elég, ha körülbelül egyezik minden, a lényeg, hogy időben odaérjenek, az útkeresztődéseknél figyeljek, ahol piros van, megálljanak, ahol zöld, továbbmenjenek. Hogy közben mi történik az út mentén nincs, arra nincs mód figyelni. Ehhez a mentalításhoz hozzá lehet szokni, s utána hiába akar az ember tisztességesen dolgozni, nem lehet az ördögi körből kilépni. Ezen a területen is igaz a pesti mondás: ne hülyéskedj, mert akkor úgy maradsz.

  • Ez talán azért is van, mert napjainkban az emberek többségét hidegen hagyja, hogy megszólal-e új mű vagy nem.

Ez világjelenség. Nemcsak az nem lényeges, hogy megszólal-e, hanem az sem, hogy milyen szinten. Bartók II. Vonósnégyesének bemutatója előtt több mint százszor próbált a zenekar, ma meg jó, ha háromszor. Ezelőtt pár-száz évvel őrületes nagy dolognak számított, ha egy új művet bemutattak. A XVIII. században például csak kortárs zenét hallgattak, s Mozartnak át kellett hangszerelni Händel Messiását ahhoz, hogy az embereket egyáltalán rá tudja venni egy több évtizeddel korábbi kompozíció meghallgatására. Ma viszont a zeneszerző lényegében rátukmálja „áruját” a karmesterre, a zenekarra, egyáltalán a zenei életre.

  • A XX. században a zeneszerző és a közönség eléggé eltávolodott egymástól. Azt azért nyilván elismeri, hogy az új művek túlságosan individualisták, túlságosan énközpontúak.

Olyan világban élünk, amelyik lényegesen materialistább szemléletű, mint bármely megelőző. Szellemileg is borzasztóan elkényelmesedtek az emberek. Hozzászoktak, hogy elmennek például a fogorvoshoz, leülnek a székbe, ellazulnak, s várják, hogy meggyógyítsák őket. Ha viszont az orvos azt mondja, hogy uram, a maga közreműködése nélkül nem tudom meggyógyítani, az illető inkább máshoz megy. Ma a szellemiséghez csak bizonyos erőfeszítések árán lehet feljutni, s ezt az erőfeszítést a hallgatónak vállalnia kell. Mégha abban az életben is, ahol lassan minden gombnyomásra működik, minden ellent is mond annak, hogy ő erőlködjön. Ugyanakkor teljes képtelenség azt követelni a zeneszerzőtől, hogy alkalmazkodjon ehhez. Nem lehet. Mégpedig azért nem, mert a zeneszerzőnek - bármelyen nagy szavak ezek - feladata van a világban. Tudósítania kell. Rég nem az a kérdés, hogy szép-e egy zene, hanem az, hogy igaz-e. A kor szelleme meghatározó. S ha az embernek olyan pechje van, hogy a XX. századba születik bele, akkor egy háború kellős közepén kell tudósítani.

  • Maga 1971 és 1984 között a Németországban élt és alkotott, akkor, amikor idehaza a kortárs zenei élet soha nem látott pezsgésnek indult. Mindezekből kimaradt, s mikor visszajött, igen nehéz lehetett ismét visszakerülni a hazai zenei életbe.

Kétségkívül nem volt könnyű, de a dolog kétélű. Ez a tizenhárom év bőven elég ahhoz, hogy az ember kiszakadjon a hazai szellemi életből. Különösen ma, amikor a felejtés egyik napról a másikra történik. Ez a hátrány persze - ha az ember nagyon aktívan dolgozik - pótolható, mivel még mindig vannak olyan előadók - például Matuz István, Gyöngyösi Zoltán, Ittzés Gergely, Perényi Eszter -, akik a zenei szempont szerint döntik el, hogy kit játszanak, hanem hogy szereti-e a darabot vagy nem. Az összefonódásokat, az intézményeket meg lehet úgy kerülni, hogy az ember egyszerűen ezekkel az előadókkal dolgozik, nekik vannak koncertjeik. Ugyanakkor szerencsém is volt, mivel hamar belekerültem a pedagógiai életbe. Fiatalok egész tömegével kerülök kapcsolatba, akikből tanárok vagy előadóművészek lesznek rövidesen, s óhatatlanul viszik magukkal az ember darabját, ha egyszerűen megérintette őket.

A másik fele, hogy a hetvenes években én olyan zenei világgal kerültem kapcsolatba, amelyről itt csak hírből hallottunk. 1971-ben bekapcsoltam például a Hesses Drei-t, s ott a XX. század második felének legjelentősebb figuráinak, Cage-nek, Bouleznek, Reichnek a műveit hallgathattam naponta órákon keresztül. Ha az ember ezt a saját hasznára tudja fordítani, felér egy stúdiummal. Ez tehát nem valamiféle száműzetés, hanem tizenhárom évnyi ösztöndíjas tanulás volt. Persze beépül az ember jelenlegi világába, s ettől talán másképp szól a zeném.

A weboldal megjelenítésével és működésével kapcsolatos kérdéseivel, problémáival forduljon az oldalakat karbantartó webmester-hez.
 shs webdesign www.erelversoft.hu custoMMade by eReLverSoft 2016
 
Ez a weboldal kizárólag a technikai működéshez használ cookie-t, a jobb felhasználói élmény érdekében. Honlapunk használatával Ön elfogadja, hogy cookie-t helyezhessünk el az Ön által éppen használt digitális eszközén.
Elfogadom Nem fogadom el