Hosszú várakozás után a boltokba került az alterock F. O. System ezidáig egyetlen zenei anyaga, amelyen a 1986-ban alakult és jelenlegi fennállásában - Mátyás Attila ének, gitár, Jerabek Csaba basszus, Miklós Péter dob - 1987 óta játszó zenekar ötéves pályafutásának sűrítménye hallható. A szerzemények, mint már a számok címeiből is kitűnik - Hiába minden, Utolsó üvöltés, Öngyilkos vágyak - meglehetősen nyomasztó hangulatot árasztanak

Mindez bizonyos korhangulatot, az együttesnek a világhoz való akkori hozzáállását tükrözi - meséli Jerabek Csaba. - Nagyon letargikus, nagyon kiábrándult, nagyon sötét. De ezzel a lemezzel tulajdonképpen lezártuk az eddigi gondolatokat, és ma mindez nem ilyen élesen jelenik meg. Átmeneti állapotban vagyunk, és ezek mindig elég zűrösek. Nem mondhatnám, hogy happy-hangulatban vagyok, de legalább annyival szabadabb a légkör, hogy nem támadják állandóan az embert.

• Amikor elkezdtétek és felvettétek a Fuck Off System, azaz a Kopj le rendszer nevet, akkor ez az akkori politikai rendszer vagy általában „a rendszer" ellen irányult?

Kifejezetten az akkori politikai rendszernek szólt. Nem voltunk és nem vagyunk rendszerellenes anarchisták. Annak idején lényegében liberális-demokrata eszméket vallottunk. A név felett azonban elszállt az idő, és ma csak a kezdőbetűket tartottuk meg. Manapság lassan mindenki ellenálló akar lenni, és az egész annyira elcsépelt dolog, hogy nem szeretem ezt hangoztatni. Nem volt igazi ellenállás, tulajdonképpen csak azt jelentette, hogy nem értettünk egyet azzal a rendszerrel.

• A lemezt hallgatva feltűnt, hogy meglehetően monoton: egymástól hangulatilag nem igazán különböző számok halmaza. Nincsenek benne igazán színek, olyan, mint maga a lemezborító, amelynek egyhangú feketeségét csak a rajta lévő vékony, csontos férfi meztelen fehér alakja töri meg.

Ez szándékos. A felvételek elkészítésekor az volt a célunk, hogy ne ugrándozzunk a különböző stílusok között, hanem lehetőleg hasonló számok kerüljenek a lemezre. Végül is ez fekete-fehér zene.

• Akárcsak a zenekar imázsa, hiszen a koncerteken talpig feketében léptek fel. Mennyire kitalált?

Magától alakult ki: a számaink hangulatához ez a szín illik a legjobban. Szerintem nem kell akkora jelentőséget tulajdonítani ennek, mint azt sokan teszik. Nem jelenti azt, hogy az embernek mindig mindenhol darknak, sötétnek kell lennie. El kell választani egymástól a színházi és a hétköznapi ruhát. A koncerteken egy idő után természetes, hogy a közönségben kialakul valamilyen kép a zenekarról, amit persze ápolni kell valamennyire. De nem kell halálosan komolyan venni.

• Ti lényegében hobbiból zenéltek, hiszen ha jól tudom, Te például geológusként dolgozol a Földtani Intézetben.

A dobosunk restaurátor, a gitárosunk pedig dekoratőr. Mindig igyekeztünk távol maradni a show-businesstől. Nem akartunk olyan futtatott zenekar lenni, amely ezer szállal kötődik a rockiparhoz.

• Pedig szerintem lett volna lehetőségetek befutni.

Lehet, de gyökereiben igyekeztünk elvagdosni a szálakat. Az újságírók többször meg kerestek, mégis évekig nem voltunk hajlandók nyilatkozni. Az volt az elvünk, hogy az ember addig ne jártassa a pofáját, amíg valamit le nem tett az asztalra. Nem akartuk azt - ahogy ezt sok zenekar megtette -, hogyha a riportok miatt figyeljenek föl ránk. Úgy éreztük, nekünk zenélnünk kell, és ha a közönség igényli, akkor megszólalunk. Erre tavaly került sor először.

• Térjünk vissza a foglalkozásotokra. A jelenleg zajló turné fellépései szinte kivétel nélkül hétköznapra esnek. Hogy tudjátok a munkával összeegyeztetni?

Szabadságot veszünk ki, és ha az elfogy, akkor fizetésnélkülit. Anyagilag persze nem éri meg, de itt másról van szó.

• Azzal, hogy nem kötődtök a rockiparhoz, gondolom, magatoknak kell mindent megszervezni.

A lemezszerződés aláírásáig nem dolgoztunk menedzserrel. Nem propagáltuk az egészet, mégis rendre összegyűlt 500-1000 ember. Szájról-szájra terjedtek a koncertek. Mint egy fa, úgy ágazott szét az információ, és ez az ilyen jellegű zenekarnál sokkal hatásosabbnak tűnik, mint a tévéreklám. Ha valakinek van pénze, bármit reklámozhat, de hogy erről beszéljenek is, ahhoz tenni kell valamit. Így ez sokkal nagyobb kaliberű reklámhordozó számunkra. Az F.O. System tulajdonképpen az URH-val kezdődő nyolcvanas évek utolsó láncszeme. Ma a zenekarok egészen más légkörben alakulnak. Mi azonban tipikusan nyolcvanas évekbeli zenét játszunk, amelyet hívtak alternatív rocknak, art-rocknak meg mindennek, de végülis az egyetlen közös az volt bennünk, hogy valamennyien „földalatti zenét” játszottunk.

• A nyolcvanas évek elmúltak, ma 1991-et írunk. Merre tovább?

Ezzel a lemezzel nagyjából lezártuk az elmúlt időszakot. A tökéletesebb hangzás érdekében az utóbbi időben Lakatos György személyében kiegészültünk egy szintetizátorossal. Nincsenek hosszú távú terveink: jelenleg zajlik a turné, aztán, ha úgy érezzük, leülünk és összerakunk egy új műsort. Előtte azonban mindenképpen pihenünk egy nagyot.