A lakásba belépve különös kép fogad. A régimódi bútorokkal berendezett szobában legalább húszan-harmincan üldögélnek fotelekben, székeken, szőnyegen, padlón vagy egyszerűen a másik ölében és hallgatják őket. A farmer-nadrágos, pulóveres fiatalok gyengéden fogják körbe a két zenészt. A reszelős, olykor hamis ének és a kopott gitárok nyújtotta kíséret betölti a szobát. Az előadás tiszta és egyenes tekintetű, talán éppen a nyersesége miatt annyira jó.

A fiatalabb zenészt - aki szerzi és énekli a dalokat - Röhrig Gézának hívják. Különös fiú, különös sorssal, különös tehetséggel.

Korán elvesztette szüleit, állami gondozásba került, ahonnan - maratoni ügyintézés során - örökbe fogadták. A gimnáziumból kirúgták, a dolgozók iskolájában érettségizett le estin. Három évig betanított munkásként dolgozott, majd felvették az ELTE bölcsészkarára magyar-lengyel szakra. Fél évig Varsóban tanult, de amikor hazajön, azt is abbahagyta és Madaras József: Eszmélet című ötrészes filmjében eljátszotta József Attilát. Később összeveszett a rendezővel, szerződést bontott és fogta magát, Izraelbe utazott, hogy ott kibucban dolgozzon. Hazatérése óta a Filmművészeti Főiskola filmrendező szakán tanul. Szabadidejében verseket és prózát ír, saját szerzeményeit énekli különböző budapesti és vidéki lakásokban. Mindössze huszonhárom éves.

Tudod - meséli -, szerettem volna megkülönböztetni magam attól a kultúrától, amelyik a Pesti Műsorban fogalmazza meg magát, és amelyre a „vinni akarja valamire” gyanújának az árnyéka vetül. Nem akarom vinni semmire. Egyszerűen ehhez van kedvem. Anyaggyűjtés, zsákmányszerzés számomra, hogy lakásról lakásra járok. A finom megfigyelések, amelyekre ezeknek a lakáskoncerteknek a során szert teszek, rendkívül mulattatóak.

• Ismerőseid lakásán játszol?

Kezdetben igen, de a dolognak az a lényege, hogy bárkihez szívesen elmegyek játszani ingyen és bérmentve.

• Nem éltek vissza ezzel?

Előfordult már. A legutóbbi koncerteken úgy éreztem, egyfajta udvari bolonddá kezdek válni. Mintha csettintettek volna. Hát akkor játsszál! Mint egy prímásnak. Ezt nem szeretem.

• A dalaidat hallgatta borzasztó nyomasztónak látod a világot.

Tudod, volt nekem egy különös nagybátyám, akit Horthyék éppúgy vertek, mint Rákosiék. 56-ban harcolt a felkelők oldalán, majd alkoholista lett. Tizennegyedik születésnapomra megvette nekem a Tőkét. Aztán egyik szombat reggel kivitt Csepelre. Megálltunk a főbejárat előtt és néztük a munkásokat, amint mennek be a kommunista szombat keretében a rendszerért dolgozni. Tudod, ami ma itt folyik, a kapitalizmusnak ez a nyers, piacorientált és durván terjeszkedő formája, ami évtizedekig várható, meglehetősen idegen tőlem. De nehogy azt higgye valaki, hogy a régi rendet sírom vissza. Egyszerűen azt látom, hogy az emberek értékrendjében indokolatlanul előkelő helyre kerültek a materiális tényezők. Felpörgetett kapaszkodni akarásnak lehetünk tanúi, amibe más emberek milliói lehetetlenülnek el. Ezek a tömegek régen leszakadtak a politikáról. Ma az a nézet uralkodik, hogy aki hülye, vagyis élhetetlen, kevésbé tehetséges, haljon meg. És a hülyék megfognak halni.

• A Katona József Színház felkérésére jelenleg drámát írsz. Ezek szerint bekerültél a „nem hülyék” közé, az irodalmi körökbe.

Á, egyáltalán nem vagyok ismert, hiszen nem jelent meg könyvem. De nem is akarom, hogy a közeljövőben megjelenjen. Számomra a személyesség és a jelenidő felbecsülhetetlen értékű. Ameddig létezem, inkább beszélek. Fontosnak találom, hogy az arcom, a gesztusaim, a kézmozdulataim kísérhessék és kommentálják a mondanivalómat.

• Ennek ellentmondani látszik, hogy időnként - legutóbb például a Holmiban - nyomtatásban megjelennek verseid.

Most megfogtál. Kollégista vagyok, néha szükségem van párezer forintra, hogy megebédeljek... Ezért keveredek olykor ilyen gyalázatos szituációba.

• Nem misztifikálod magad?

Lehet, de a mítoszteremtésnek biztosabb változatát választottam. Hiszen az már valami, hogy ha az embernek életében egyetlenegy könyve sem jelenik meg, nem igaz?

• Könyvet nem akarsz megjelentetni, viszont száz egyéb dologgal foglalkozol. Másodéves filmrendező szakos vagy, sokfelé tapogatózol.

Úgy képzeld el, hogy egy vulkán sok lyuk vagy törés mentén ömölhet ki, de a láva azért mindenütt ugyanaz. Amikor énekelek, írok vagy filmet csinálok, végig folyamatosan én vagyok. A mondanivalóm a világnak nagyjából ugyanaz versben is, filmen is. Az életem eredeti és igaz formája a hit. Napi 24 órán keresztül szeretnék hinni. Vidéken kívánok letelepedni, nem valami Pest-ellenesség miatt, hanem mert közösségekben gondolkozom és a vidék, úgy gondolom, sokkal alkalmasabb egy közösség kialakítására, fenntartására. A vidék vízszintes: az elöljárók és a falu bolondja a szó legszorosabb értelmében egyazon a síkon járnak, vidéken kisebb a városra jellemző függőleges tagozódás. Szeretnék egy SOS Felnőtt falu-félét létrehozni, amely leginkább nihilistákat fogadna be, akiknél a terápia gyerekcipőben jár. Hiszen ha alkoholista vagy drogos lesz valaki, tudnak vele mit kezdeni: elveszik tőle az italt és a kábítószert. De akkor valószínűleg újra nihilistává válik. Szeretném ezeket az embereket összefogni és például színházat csinálni velük. Nem azért, hogy lejöjjenek a kritikusok, hanem hogy a Hamletet bután, csúnyán, ostobán, de megcsináljuk.