A napokban kezdte meg európai mini koncertkörútját Herbie Hancock és szupergroupja. A Michael Brecker, Dave Holland, John Scofield, Jack deJohnette és Don Alias felállású csapat New Standards (Új Örökzöldek) című műsorával valamennyi jelentősebb európai jazzfesztiválon - Montreux, Pori, North Sea, Umbria - fellép, péntek este a Budapest Sportcsarnokban pedig a Budapesti Jazz Napok sztárvendége lesz. Herbie Hancock közvetlenül indulás előtt adott exkluzív telefoninterjút a Népszabadságnak.

• Zenekarod jelenlegi felállása sokak számára lélegzetelállító. A tagok többsége önállóan is hatalmas koncerttermeket töltene meg közönséggel, lévén valamennyien a kortárs jazz kiváló és dinamikus előadói. De nem az egyetlenek. Miért őket választottad partnernek az új lemezedhez?
  

Az oka igen egyszerű: olyan kitűnő zenészeket kerestem az ötlet megvalósításához, akikkel korábban még nem muzsikáltam együtt. Eleget dolgoztam Ron Carterrel, Tony Williamsszel, Wayne Shorterrel. Most más - hasonló kaliberű - egyéniségekre vágytam.

• Úgy tudtam, egyedül a gitáros John Scofielddal nem játszottál még soha.

Így van, a többiekkel valóban összehozott már az élet, de ezek régi és viszonylag rövid találkozások voltak. Amikor tavaly megkerestem őket, valamennyien szívesen elvállalták a felkérést.

• Mennyit gyakoroltatok, mielőtt elindultatok a mostani koncertkörútra?

Lehet, hogy hihetetlenül hangzik, de egyetlen napot. Ezek a muzsikusok vérbeli profik, ennyi idő bőven elég nekik.

• Nem okozott gondot, hogy az elmúlt években valamennyien vezetői szerephez szoktak?

Nem. Nemcsak muzsikusként, emberként is közel állnak hozzám, könnyen megtaláljuk a közös hangot. És kölcsönösen tiszteljük egymás tudását és egyéniségét. Első fellépésünk New Yorkban minden szempontból sikeres volt. A New Standards című lemez után ez is bizonyítja, hogy ez az együttműködés rendben van. Azóta koncerteztünk Japánban, majd Brazíliában, most pedig néhány fesztiválra átjöttünk Európába. Montreux, Nord Sea, Pori, Umbria - és pénteken a Budapesti Jazz Napok.

• A turné után terveztek további közös felvételeket?

Egyelőre nincs szó róla. Japánban ugyan felvették a koncertünket, a PolyGram ki is adta a New Standarddal együtt egy dupla CD-n, de csak Japánban. Jelenleg úgy gondoljuk, a turné után mindenki folytatja tovább a saját dolgát.

• Legnagyobb sikereid a hetvenes-nyolcvanas években, a fúziós jazz fénykorában arattad. Az eltelt tíz-tizenöt évben a műfaj jelentősen átalakult, sokak szerint felhígult, sőt olyan hangokat is hallani, hogy a jazz ma erősen leáldozóban van.

Szerintem éppen ellentétes a tendencia: a jazz nemzetközi helyzete és megítélése az utóbbi években sokat javult. Újabb és újabb tehetségek bukkannak fel, újabb és újabb generációk fedezik fel maguknak ezt a zenét, és a közönség lassan ugyanolyan fiatal, mint volt húsz évvel ezelőtt. A lemezkiadók, a koncertszervezők és PR-cégek is egyre több fantáziát látnak a műfajban. A rockszakmából is sokan kerülnek kapcsolatba jazz-zenészekkel. Hogy egy egészen friss példát említsek: Wayne Shorter három számban játszik a Rolling Stones készülő új lemezén.

• Pályádat egyfajta kettősség kísérte végig: az akusztikus és az elektronikus korszakok gyakori váltakozása. Legnagyobb közönségsikereid kétségkívül szintetizátorjátékoddal arattad, manapság viszont mind gyakrabban térsz vissza az akusztikus zongorához.

1969 óta használok elektronikus hangszereket, mivel azok a jazzrockhoz, a funkyhoz, a fúziós zenéhez lényegesen alkalmasabbak. Bármerre és bármennyit is kalandoztam azonban, az akusztikus zongorához előbb-utóbb mindig visszatértem. A saját belső hangom, a belső rezonanciám ugyanis azon szólal meg a legtökéletesebben.

* * *

A Budapest Jazz Days az első kísérlet arra, hogy a magyar fővárosban végre európai színvonalú jazzfesztivál legyen. Az első napon, július 11-én a Budapest Sportcsarnokban Szakcsi Lakatos Béla szólókoncertje után a Take 4 (Tomsits, Babos, Pege, Kőszegi) lép fel. Őket követi a fesztivál sztárcsapata, Herbie Hancock és szupergroupja. Másnap, július 12-én a Petőfi Csarnokban előbb a Group 9:30, majd a Lajkó Félix Band izzít, utána Deborah Harry és a Jazz Passangers játszik hamisítatlan New York-i intellektuális jazzt, majd az amerikai acidgengek legsikeresebbje, a Groove Collective zárja a kétnapos fesztivált. Ahogy az egyik hetilap megjegyezte: ettől még a lumbágós jazzrajongók is hátraszaltót csinálnak.

------------------------------------

Kapcsolódó anyagok:

Drienyovszki András: Kiszámítható költségvetés kell >> - interjú, 1999. május

Az a baj, hogy nem haltak bele (Montreux-Budapest) >> - cikk, 1998. augusztus

Ismét lesz jazzfesztiválunk >> - cikk, 1998. június

Herbie Hancock: A jövő jazz örökzöldjei >> - interjú, 1997. július

Drienyovszki András: Lesz nemzetközi szintű jazzfesztiválunk >> - interjú, 1997. április

Komédiásdi (A Merlin-ügyről, utoljára) >> - cikk, 1994. szeptember

Drienyovszki András: Vihar előtti csend >> - interjú, 1994. szeptember

Merlin kontra Merlin >> - nagyriport, Drienyovszki-Jordán, 1994. március