Hangja bársonyosan puha, finoman érzéki és nőiesen meleg. Mindössze 24 éves, de már a budapesti klubok „közkedvelt veteránja”, több száz koncerttel, egy kazettával és egy CD-lemezzel a háta mögött, no meg a jövő ígéretével a tarsolyában. Fellépésein a jazz élvonalába tartozó zenészek - Kőszegi Imre (dob), Gyárfás István (gitár), Hárs Viktor (bőgő), György Ákos (zongora) - kísérik. Dániel Annah (nevében a „h” mindig néma) szép lassan megérett a hírnévre.

Négy évvel ezelőtt adtam első önálló, húsz számból álló estemet, s tulajdonképpen azóta is ezt a hagyományt követem - magyarázza Annah az Astoria bárjában. - Mindezt viszonylag elhanyagolható rövid időszak előzte meg, amikor amatőr zenekarokban játszottam.

• Fiatal korod ellenére a már történelminek számító stílust, a szvinget választottad, amely a harmincas-negyvenes években élte a virágkorát.

Ennek a választásnak teljesen érzelmi okai vannak. Egyszerűen ez tetszik. Talán azért, mert hihetetlenül energikusak, dallamosak és életteliek ezek a régen elfelejtett dalok. Amióta öt évvel ezelőtt meghallottam - igaz, csak kazettáról - Ella Fitzgeraldot énekelni, teljesen lenyűgözött. Gyorsan megtanultam az egész lemezt és hihetetlen boldog voltam, hogy rátaláltam arra, amire vágytam. Korábban nem is tudtam, hogy ilyen melódiák léteznek, inkább csak népzenét hallgattam.

• Kortárs jazzt sosem akartál énekelni?

Nem. A modern jazz túlzottan hangszeres. Hallgatni szeretem, csak magamat nem tudom elképzelni benne. Egy énekesnek nem áll jól, ha úgy kell „működnie”, mint egy hangszernek. Igazán jól a szvinget lehet énekelni.

• Első CD-lemezeden - amely Belvárosi Zenekiadó gondozásában Swing Rhythm Revival címmel jó fél évvel ezelőtt jelent meg - a dalok meglehetősen vegyesek. Gershwin, Ellington és Irving Berlin mellett például John Coltrane-, sőt Lennon-McCartney-kompozíció is helyet kapott.

Nincsenek stílusbeli korlátaim. Ami tetszik, azt a zenekarral átültetjük a mi műfajunkra és a továbbiakban szerepel a repertoárunkban. Ezeket a dalokat egyébként mind én kutattam fel és válogattam ki. A legrégebbi (Wood: Somebody Stole My Gal) 1918-ból való, a legfrissebbet (Cigarette Dreams) pedig 1985-ben írta egy akkori gimnazista, Veres Gábor - természetesen a negyvenes évek stílusában. A hot szving forró lüktetése mellett persze a lemezről nem hiányozhatnak a lírai balladák sem. A Coltrane-, Beatles-, illetve blues- és souldalok pedig talán további színekkel gazdagíthatják a képet. Erre a lemezre egyébként szinte minden olyan kompozíciót rátettem, amely igazán közel áll hozzám, hiszen sosem lehet tudni, mikor lesz legközelebb alkalmam újabb CD-t megjelentetni.

• A lemezen egyetlen saját szerzemény sem található.

Ennek oka, hogy nincsenek saját dalaink. A meglévő nagyszerű szerzeményeket formáljuk inkább a magunk képére.

• Nem is érzel késztetést sajátra?

Nem, egyáltalán nem. Ezeket a kompozíciókat úgysem tudnám túlszárnyalni.

• A korosztályod mennyire vevő erre a stílusra?

Annak ellenére, hogy a szving ma egyáltalán nem divatos, a koncertjeimre látogatók a legkülönbözőbb korosztályokból kerülnek ki. Mondhatom, sok fiatal számára kedves ez a könnyebben emészthető jazz, és talán ezután esetleg a „keményebb jazzt” is könnyebben befogadják. Mostanában heti rendszerességgel adunk úgynevezett song-esteket a Café Miróban, ahol a műsoron negyvenes évek zenés filmjeinek betétdalai, sanzonok, musicalrészletek szerepelnek, de megfordulunk az Old Man's Pubban, a Stage Pubban és a Merlin Klubban is. Körülbelül ötven-hatvan dalt tartunk állandóan a repertoáron, de folyamatosan gyűjtöm a felvételeket, és ami megteszik, azonnal megtanulom, majd a legközelebbi koncerten elő is adom.

---------------------------

Kapcsolódó anyagok:

Három nő, jazzben >> - cikk, 1997. december

Dániel Annah: A szving újjászületése >> - interjú, 1996. június