A magyar zenei élet egyfajta búvópatakja Másik János: tartósan igazán sosincs jelen, de valahol, valamikor, valamilyen formában mindig újra felbukkan, zömmel figyelemre méltó szerzeményeket hozva a felszínre. Pályája, írtunk már róla, messziről nézve csupa vargabetű, közelről szemlélve logikus folyamat. Vérbő jazz, Cseh Tamás, underground rock and roll, Városbujócska, Trance Balance és legutóbbi albuma valahol a mélyen ugyanaz. Nagyvárosi folklór, vastagon.

Szombaton este a Bem rockparton most épp a Hart Rock Campany-val lép színpadra, lemezbemutatónak hirdetik, valójában inkább csak egy ritka alkalom, amikor ez a formáció színpadra lép. 1997 karácsonyára megjelent albumát (A másik - Peepshow-mennyország, Bouvard et Pecuchet) koncertszerűen tavaly májusban be először az Új Színházban.

A fonetikusan átírt Hart Rock Campany (Szív Rock Társulat) különböző irányból érkezett emberek laza szövetsége. Román Péterrel (basszusgitár) még az Interbrassból ismerik egymást, Veszely János (dob) szintén a jazz felől közelít, míg Kirschner Péter (gitár) az undergroundból jött. Szöveg: Bálint István, színész, rendező, költő, a hetvenes években Amerikába távozott, néhány éve újra itthon. A mostani koncerten Urbán Mariann segít be vokállal.

"Jó találkozni olyan srácokkal és lányokkal, akik többszintesek - kommentálta anno Másik a fejleményeket. - Nem fixáltak egyetlen dologra, a pillanat szülte ötlet ugyanannyit ér, mint az évek alatt kiérlelt készlet. Semmi infantilis, az ugyanis csak a főáramok divatja. Az én szívemben a rock and roll ártatlan és súlyos, súlya is ártatlan, ártatlansága persze súlyosnak hat egy távirányított világban. A régieket úgy látom magam előtt, hogy nyugodtan (vagy nyugtalanul) figyelik saját vérkeringésüket, amely egyezik a világéval. Én sem tehetek másképp, bármibe kezdek. Most képeket éneklek (meg) a zene által, és ez újabb képeket hív elő."

Ez a lemez rockzene. Nem egészen olyan, ami a kereskedelmi rádiókból árad, de azért közismert nyelv. Tom Waits, Lou Reed, David Bowie, Nick Cave, tagadhatatlanul az általa legkedveltebb rockszemélyiségek, ezek a dalok azonban nem utánérzések. New York, Solymár, Brüsszel, Budapest, jelölik ők maguk ki a zenei tengelyt. Amolyan közép-európai nagyvárosi sanzonok ezek - írtuk megjelenésükkor - nem alibiből készültek, tényleg szólnak valamiről. Ma is könnyen befogadható zenei világ, mégha nem a legdivatosabb, legszokványosabb jelmezbe öltöztetve.