A "nyolcvanas évek rock and roll lázadóinak" egyik prominens képviselője, az Európa Kiadó augusztusban néhány napra újra színre lépett. Adott néhány korrekt koncertet, többek között a Szigeten, aztán ahányan, annyifelé, a zenekarvezető Menyhárt Jenő például vissza Amerikába. Szabad idejében magányosan alkot New York egyik bohémnegyedében, ahogy egy interjúban mondta, lesétáló távolságra a bároktól.

Fotó: Velledits Éva

Ez az augusztusi vizit persze több volt egyszerű zsigeri kényszernél. Jó volt ismét látni a régi arcokat, némi zenei és szellemi tréning sem árt néha, de ezek a koncertek nem jöttek volna létre, ha a nyolcvanas évek eleji, eddig dobozban heverő EK-felvételek most augusztusban nem váltak volna mindenki számára elérhetővé. Hála a Bahia Kiadónak és a kultuszminiszter úrnak, aki külön keretéből áldozott e célra.

Menyhárt Jenő - a korszak másik jeles képviselőjéhez, Müller Péter Sziámihoz hasonlóan - ma közel sem annyira felemelő jelenség, epésen azt is mondhatnánk, az idők folyamán mindketten narcisztikus és hisztis primadonnává váltak, de ne bántsuk őket nagyon, egykor sokat adtak. Példának itt van ez a két nagylemeznyi anyag.

A Love '82-nek már a felvétele is kisebbfajta szellemi teljesítménynek számított a késő kádári korban. Az akkor még prosperáló Balázs Béla Stúdióban a nyolcvanas évek elején sok Menyhártékhoz hasonló gondolkodású művész dolgozott, akik intenzív szellemi kapcsolatban álltak egymással. Miután a stúdiófelvételekhez már abban az időben is sok pénz kellett, ottani barátaik felajánlották a lehetőséget: nevezzenek be az általuk kiírt filmpályázatra. A tagság - azaz a baráti kör - aztán majd úgy dönt, hogy miután zenés filmről van szó, először fel kell hozzá venni a zenei anyagot. Mindenki tudta, hogy itt szó sincs semmiféle filmről, de miután a Mafilm ellenőrizte a BBS-t, valamilyen formát kellett adni a babának. Menyhárték beadták a forgatókönyvet, a tagság "hosszú vita" után megszavazott harmincezer forintot. Ez az összeg nem ment a BBS filmjeinek rovására, ugyanakkor elégnek bizonyult arra, hogy az EK egy hónapot eltöltsön az Ikarusz Stúdióban. A manővert két évvel később megismételték, így jöhetett létre a Jó lesz '84.

Ezek az anyagok egészen mostanáig egy raktár mélyén porosodtak, holott elvileg már a nyolcvanas évek közepén megjelenhettek volna. 1985-ben Erdős Péter lemezgyári popzenei atyaúristen magához hívatta Menyhártot, hogy lemezt szeretne készíteni velük. Egymás hosszas kóstálása után úgy döntöttek, hogy ezen a lemezen az éppen aktuális Európa Kiadó szólaljon meg. Megegyeztek abban, hogy a beadott műsort nem vitatják meg, nem fogják részekre szedve tételesen megtárgyalni, hanem két válasz lehetséges: igen vagy nem. Menyhárt beadta, Erdős bólintott és hamarosan megjelent a Popzene. A biztonság kedvéért a zenekarvezető beadott egy régi számokból - Szabadíts meg a gonosztól, Mocskos idők - álló műsort is, Erdős pedig arra is igent mondott.

Hogy miért nem inkább a régi felvételeket jelentették meg? Menyhárt szerint nem akartak besétálni a csapdába. Mint elmondta, az akkori magyar kultúrpolitika elég rafináltan működött: mindent ki lehetett adni, csak sosem a megfelelő időben. Bizonyos késleltetésre épült az egész, egyfajta utólagos kiárusítás folyt. Az Európa Kiadó esetében szintén ilyesmiről volt szó. Ebbe a csapdába azonban több ok miatt sem volt szabad belesétálni. Menyhárték számára sem lett volna felemelő a régi dalokat a törökbálinti stúdióban újra feljátszani, a rajongók pedig úgy érezték volna, hogy ez már nem ugyanaz, és egyébként is, mi köze az egészhez az MHV-nak.

Ezek a ma már stúdióminőségűnek nehezen nevezhető felvételek tehát majd tizenöt évvel születésük után jelentek meg. Kazettákon persze régóta ismerjük, akkoriban kézről kézre adtuk az aluljárókban, ez a zenei szamizdat azonban kiállta az idő próbáját. Bizonyítva, hogy ezek a dalok nem a napi politikára reagáló üzenetek, hanem közérzeti tudósítások voltak. Jól és kevésbé jól artikulált zenei és verbális gondolatok vannak bennük, többek, mint egy letűnt nemzedék szónikus lenyomatai. Bár e hangok - Bereményi Géza szavaival élve - "a múlt hieroglifái, a megfejtésükben nem szabad megállni" Kalandra fel hát, tisztelt olvasó!

----------------------

Kapcsolódó anyagok:

Menyhárt Jenő: Új évezred, új nyelv, új környezet >> - interjú, 2001. augusztus

A múlt hieroglifái (Európa Kiadó archívok) >> - cikk, 1997. szeptember

Menyhárt Jenő: Hibernálva az Európa Kiadó >> - interjú, 1995. szeptember

Menyhárt Jenő: Itt kísértünk >> - interjú, 1992. október