Baj van a fogalmakkal, egyet mondunk, kétfélét gondolunk, feszegette a minap kollégám, és néha igaza van. A lakodalmas zenéről például menten a Betli Duó, a 3+2, Lagzi Lajcsi és az egész bugyirock vonal jut az eszünkbe. A kilencvenes évek elején tetőzött ez a giccshullám, azóta is forog a gyomrunk, ha rágondolunk.
Pedig a szó hagyományos értelmében vett lakodalmas zenével az égvilágon semmi gond. Attól, mert szórakoztató, lehet míves muzsika, igaz örömök manifesztuma. A széki zene is bálba való, akárcsak a klezmer, az ír kocsmazene vagy a világzene tekintélyes része.
Mindezt csak azért vázoltam elöljáróban, mert amit Ali Hassan Kuban játszik, hamisítatlan lakodalmas zene. Ritmusos, dallamos, talp alá való. Mi több, ülve is hallgatható.
A hatvannyolc éves núbiai világzenei sztár az ötvenes években a "fáraók földjének ősi núbiai ritmusát dúsította a kairói metropolis lüktetésével", szaxofonnal, elektromos gitárral, basszusgitárral. A hatvanas évektől kezdődően a núbiai menyegzők és a kairói klubok sztárja, maga Szadat elnök is őt hívta muzsikálni a lakodalmába. Fáradságosabb munka ez, mint gondolnánk, arrafelé egy valamirevaló menyegző hét napi étel-, ital- és táncfolyam, legalább kétezer rokonnal.
Kuban ma a világzene egyik legnagyobb sztárja, 1992-es lemezét a kritikusok akkor a legjobbnak választották. 1994-ben járt már nálunk, most ismét tiszteletét teszi: június 24-én lép fel a Petőfi Csarnokban. Az est gerincét vélhetően Nubian magic című albuma adja, mely pár éve egyszer már megjelent, most átforgatott dalsorrenddel és két hallgathatatlan remixszel a németek újra kiadták.
Fellépte előtt egy kis hazai íz: a jelenlegi legátütőbb erejű cigány népzenei együttes, az Ando Drom mutatja be hamarosan megjelenő lemezének anyagát. A hírek szerint Zsigó Jenőék ezúttal kevesebbet kísérleteznek, a hangsúlyt a vérbő előadásra helyezve.