December 10-én a londoni O2 Arenában újra koncertet ad minden idők egyik legnépszerűbb rockzenekara, a Led Zeppelin. Bár az énekes Robert Plant szerint „egyéjszakás kaland” lesz, a többiek nem zárták ki, hogy 2008-ban - az együttes alapításának negyvenedik évfordulója alkalmából - újra turnézni indulnak. Ezzel párhuzamosan az életműből Mothership néven dupla válogatás CD került a boltokba, illetve újrakevert és bónusz dalokkal kiegészítve ismét megjelentették az 1976-os The Song Remains The Same című film zenei anyagát.

Hónapokig tartó pletykák után idén szeptemberben jelentették be hivatalosan is, hogy Robert Plant, Jimmy Page és John-Paul Jones újra összeáll, hogy fellépjen az Atlantic Records tavaly elhunyt vezetője, Ahmet Ertegun emlékére szervezett jótékonysági koncerten. A dobok mögött az 1980-ban meghalt negyedik tag, John Bonham fia, Jason Bonham ül majd. Az eredetileg november 26-ára meghirdetett, de Page ujjsérülése miatt december 10-ére áttett nagyszabású eseményen a Led Zeppelin mellett Pete Townshend, Paolo Nutini, Bill Wyman és zenekara, valamint a Foreigner is szerepel, s annak bevételét az egyetemistákat ösztöndíjakkal segítő Ahmet Ertegun Education Fund javára ajánlották fel.

Az 1968-ban alakult Led Zeppelin elsőként mutatott kiutat a hatvanas évek kifulladni látszó rhythm and blues világából a hetvenes éveket meghatározó kemény rockhoz, heavy metalhoz. Korai lemezeivel iskolát alapított, és új korszakot nyitott a rock történetében. De nemcsak a zenéje és az elementáris színpadi megszólalása hatott az újdonság erejével: Robert Plant új rocksztártípust, „a gitár Paganinijének” nevezett Jimmy Page pedig új gitárhősidolt teremtett.

Pedig a Led Zeppelin a születését alapvetően a véletlennek köszönhette: a felbomlóban lévő Yardbirds akkori vezetője, Jimmy Page gyorsan keresett néhány társat, hogy velük üsse nyélbe a már szerződésben vállalt skandináv koncertkörutat. Angliába visszatérve a zenészek aztán úgy döntöttek, hogy együtt maradnak. Kis klubokban léptek fel, jobbára underground körökben, s nem igazán vettek tudomást a föld felszínén működő világról. Zenéjük gyors térhódítása azonban hamar elveik feladására kényszerítette őket. Peter Grant lett a menedzserük, aki azonnal amerikai koncertkörútra vitte őket. A turné és a három hét alatt felvett első nagylemez egyaránt kirobbanó sikert aratott. Hat hónapig tartotta magát a legsikeresebb albumok listáján, hogy aztán átadja a helyét az újabb Zep-LP-nek, amely az Atlantic legsikeresebb vállalkozása lett, egyben a rocktörténet korszakos jelentőségű alkotása.

A Led Zeppelin esetékben nemcsak a zene, hanem maga a hangzás is forradalmian újnak számított. A fellépések hangulata, Jimmy Page energikus gitárjátéka, Robert Plant katartikus énekstílusa egyetlen korábbi együtteséhez sem hasonlítható. Aki egyszer hallotta Plant elképesztő hangerejét, sikolyait, üvöltéseit, Page gitárrohamait vagy Bonham lehengerlő dobszólóit, az sosem felejtette el. Az a hangzás, amit a Led Zeppelin még az 50-60 ezres stadionokban is produkálni tudott, egyszerűen mellbevágóan, sokkolóan, lenyűgözően, megsemmisítő erővel hatott. Igazi koncertzenekar volt: gigantikus, három-négy óráig tartó bulijain szinte földbe döngölte hallgatóságát. Sokan „a világ leghangosabb rockbandájának” tartották, és erre a címre rá is szolgált: egyik New York-i hangversenyét például még négy kilométerre is hallani lehetett.

A hetvenes évek közepéig folyamatosan turnéztak, csak Plant 1976-os görögországi súlyos autóbalesete miatt volt kénytelen először hosszabb időre leállni az együttes. A következő évben tartott újabb amerikai körút botrányai és Plant ötéves fia, Karac váratlan (vírusfertőzés miatti) halála aztán ismét padlóra küldte őket. Legközelebb 1979 augusztusában tértek vissza, 400 ezer rajongó előtt Knebworth-ben. De még mielőtt újra belelendülhettek volna, a tervezett amerikai turné előtt pár nappal, 1980. szeptember 25-én, egy átitalozott nap után, hajnalban, hányás közben megfulladt a dobos John Bonham. És ez a tragédia végképp pontot tett a Led Zeppelin pályafutásának végére.

Azóta Page, Plant és John-Paul Jones mindössze három alkalommal állt össze: 1985-ben - Tony Thompsonnal és Phil Collinsszal kiegészülve - a Live Aid koncert keretében a philadelphiai JFK Stadionban adtak egy rövid szettet; 1988-ban az Atlantic lemeztársaság 40. születésnapján egy másikat, Jason Bonhammel; legutóbb pedig 1995-ben - a Led Zeppelin beiktatásán a Rock And Roll Hírességek Csarnokába - az Aerosmith két tagjával, Steven Tylerrel és Joe Perryvel, illetve Neil Younggal közösen játszottak el három dalt.

Érthető hát a hónapok óta tartó felhajtás körülöttük. Azoknak, akiknek nem sikerült megszereznie a fejenként százhuszon fontba kerülő jegyek valamelyikét, annak biztató lehet, hogy egyes hírek szerint a koncertet rögzítik, és a világ számos televíziója tűzi műsorra a közeljövőben.

----------------------

Kapcsolódó anyagok:

Egyéjszakás Zeppelin-kaland >> - cikk, 2007. december

A Zep-sztori >> - hosszú életrajzi cikk, 1990. augusztus