Végre nem kell Bécsbe járnia annak, aki az elmúlt évtizedek egyik legegyénibb amerikai szerző-eladóját, Tori Amost szeretné koncerten elkapni: a negyvennégy éves fenomén június 24-én a Budapest Sportarénában mutatja be élőben legújabb, American Doll Posse című albumát.

Persze Tori Amos nem az a sztár, akinek dalai sűrűn forognának a hazai kereskedelmi rádiókban, mégha egy nyitottabb szemléletű és popkultúrájú országban azok bőven beleférnének bármilyen jellegű popkínálatba. Önmagában az is mutat valamit, hogy a pályaindító Little Earthquakes óta megjelent nyolc sorlemezéből eddig összesen tizenkét millió példányt adtak el világszerte, azt meg, hogy élőben mennyire elementáris, jól illusztrálja az eddigi turnéiról készült elképesztő mennyiségű illegális koncertfelvétel.

Tori Amos született tehetség, jókezű zongorista, szuggesztív előadó. Egyszerre karcos és kenyérre kenhető. A kilencvenes évek elején a rockzenében belendült női „új hullám” - PJ Harvey és Björk melletti - legkarakteresebb alakja. Bár hangjában sokban emlékeztet a nyolcvanas évek nagy kerek álmodozó szemű dívájára, Kate Bushra, ő valóban unikum, valóban az elmúlt két évtized egyik legegyénibb amerikai dalszerző-zongorista-énekesnője. A slamposabb nők fajtájából való és általában szereti megbotránkoztatni az embereket. Nyíltan énekel szexuális vágyakról és kéjérzetekről, interjúiban sem finomkodik túlzottan, koncertjein rendszeresen „ül be” kihívóan erotikus terpeszbe (sokszor még oda is nyúl), hogy aztán vadul gesztikulálva verje a billentyűket és ugráljon a hangszerei között. Videóklipjeiben és promóciós fotóin szintén előszeretettel provokatív, egyszer még azt is bevállalja, hogy állatvédelmi akcióként malacot szoptatott. De mindennél nagyságrendekkel fontosabbak elgondolkodtató, de szélesebb közönség számára is befogadható dalai, albumai.

A Myra Ellen Amos néven 1963-ban született művésznő amolyan csodagyerekként indult, állítólag ötévesen kezdett komponálgatni instrumentális darabokat, és kilenc éves korától már szövegeket is írt hozzájuk. A Baltimore-i Peabody Conservatory Of Musicban klasszikus zenei nevelést kapott, később helyi bárokban zongorázott, miközben metodista lelkész édesapja lelkesen, de eredménytelenül küldözgette demoit a lemezkiadóknak. Huszonegy évesen Los Angeles-be költözött, s végül az Atlantic látott benne fantáziát, 1987-ben leszerződtette, és Y Kant Tori Read (fonetikus szójáték, kiejtve: Why Can't Tori Read, azaz Miért nem tud Tori olvasni) címmel egy meglehetősen jellegtelen pop-metál albumot jelentetett meg tőle. A nagylemez minden tekintetben megbukott, és ez a kudarc évekre visszavetette pályáját. Szerencséjére a szerződése megmaradt, így 1990-ben újra stúdióba vonulhatott, ahol ezúttal már saját, egy szál zongorán előadott dalait vehette fel.

Az újbóli bemutatkozás sokkal fényesebbre sikeredett, az 1992 januárjában piacra dobott Little Earthquake nem csak igen erős album lett, de jól is fogyott. A média figyelmét elsősorban a saját megerőszakolását a középpontba állító, megdöbbentő erejű Me And A Gun című száma keltette fel, de ez az LP tele van mára klasszikussá nemesedett Amos-dalokkal (Crucify, Precious Things, Silent All These Years, Winter). A következő nagylemezre (Under The Pink, 1994) már több mint egymillióan voltak vevők, és szintén kedvező fogadtatásra talált a rockpéldaképek (Led Zeppelin, Rolling Stones, Nirvana) szerzeményeinek sajátos, toris újraértelmezéseit tartalmazó ötszámos Crucify EP. Ezeknek a produkcióknak és az intenzív turnéknak köszönhetően pedig az évtized közepére olyan masszív rajongótábor alakult ki körülötte, amely lehetővé tette számára a további, alapvetően szabad munkát.

Legutóbbi albuma (American Doll Posse) ismét konceptuális korong, ezúttal öt eltérő karakter (Clyde, Isabel, Pip, Santa és Tori) jelmezébe bújva próbálja megmutatni az amerikai női lélek különböző oldalait. Az egyik hippis, a másik hisztis, az egyik okos és fürkésző, a másik platinaszőke, az egyiket megérinti a politika, a mások öntudatos anya, és így tovább. Tori Amos megint nem spórolt az anyaggal, és bár első nekifutásra sok ez a huszonhárom dal, ha valaki veszi az energiát és fáradtságot a többszöri nekirugaszkodásra, sok mélységet, szépséget és erős dalokat (például Big Wheel, Body And Soul, Almost Rosey, Dragon) fedezhet fel benne.

Az új album megjelenését ezúttal is intenzív világkörüli turné követi, amelynek európai, 30 előadásból álló szakasza május 28-én Rómában kezdődött el és július 18-én Athénben fejeződik be. E sorozat pozsonyi és ljubljanai állomása közé beékelve lép fel Tori Amos vasárnap este a Budapest Sportarénában.

---------------------

Kapcsolódó anyagok:

Crossover Tori, gördülő Björk >> - kritika, 2011. december

Tori Amos közeleg >> - cikk, 2007. június

Tori Amos - Karcos és kenyérre kenhető >> - kritika, 2003. január