A blues Magyarországon évtizedekig gyakorlatilag a Hobo-honosította blues-rockkal volt egyenlő, pedig szinte a hetvenes évek végi kezdetektől létezett nálunk az akusztikus vonal. Sőt, a fehérvári fiatal dalosok találkozóin vagy a VÁZA-klubban még korábban is hallhatott a kis számú érdeklődő magyar nyelvű bluest. Például Vas Zoltán előadásában, aki az elmúlt három évtizedben írt dalainak legjavát nemrég két barátjával CD-re játszotta. A lemez anyagát élőben március 2-án mutatják be a Kolibri Pincében.

Vas Zoltán kétségkívül az egyik legelső hazai akusztikus bluesista. A kezdetek óta játszotta fanyar humorú dalait, emellett több klasszikus korai fekete bluest (Robert Johnson, Leadbelly, J. B. Lenoir) ő ültetett át magyar nyelvre. Az elmúlt harminc évben számos formációt hozott létre, akusztikusat (Vas-Bocskai Trió, Fővárosi Blues Művek, Bistro Blues Band) és elektromosat (Bluesügyi Hivatal) egyaránt. A kilencvenes évek elején ő vitte tovább a Kassák-beli Blueskocsma örökségét, többek között az FMH-ban a Komplex Blues Kantinnal.

Szintén Vas Zoltán nevéhez fűződik az első hazai akusztikus lemez: az 1991-ben megjelent Tudod, csak azért című albumon Bocskai Istvánon és rajta kívül még a Palermo Boogie Gangből ismert Szabó Tamás (szájharmonika, washboard), és alkalmanként Bacsa Gyula (tangóharmonika) játszott. Azóta viszont, bár különböző formációival rendszeresen játszott, újabb lemezanyaggal mégsem jelentkezett.

Egészen mostanáig. Tavaly többek bíztatására nekilátott visszatekinteni és az elmúlt harminc évben született szerzeményeinek legjavát két barátja - Halper László (gitár), Lengyel Attila (szájharmonika) - segítségével egy házistúdióban lemezre játszotta. A végül magánkiadásban megjelent (amúgy egykori elektromos bandája nevét viselő) Bluesügyi Hivatal című CD-n összesen tizenhét Vas-dal hallható, melyek közt van bossa novás vagy szvinges lendületű is, de azért a korongon mégiscsak a blues az úr. Stilárisan és hangulatilag egyaránt kellően változatos „kesergők” ezek, az életképeket, mindennapi helyzeteket felvillantó-kommentáló dalok, néha ugyan kínrímes, máshol abszurdba hajló szövegekkel, de alapvetően fanyar, ironikus humorral, költészeti utalásokkal, áthallásokkal. És hát a kicsengése mégiscsak szolidan optimista, miként azt Vas például a Nehéz napok bluesban megfogalmazta: „„Szorítsad az öklöd össze, akkor majd nem remeg úgy / Kacagj akkor is, amikor bőgnél, de hagyd már ezt az istenverte bluest / Mondom, ne zuhanjál össze ember arra a kurta időre még”.

---------------------

Kapcsolódó anyagok:

Vas-Bocskai Bistro - Dalok áramszünetben >> - cikk, 2001. október