Európa legpatinásabb koncerttermei és Magyarország legeldugottabb vidéki általános iskolái - ez a két véglet, ahol az utóbbi időben a Muzsikás együttes szerepel. Az okokról Hamar Dánielt, a zenekar vezetőjét faggattam.

Fotó: Fehér Sándor

• Nemrég 14 nap alatt 12 koncertet adtatok Nyugat-Európában. Méghozzá a klasszikus zene világában igen jól jegyzett Takács Quartettel közösen. Milyen régi ez az együttműködés?

2001-ben egy önálló Muzsikás, és egy Takács Qurtettel közös koncertre kaptunk meghívást Aspenbe. Ez a valamikor ezüstbányájáról híres coloradói kisváros mostanában az egyik legfelkapottabb amerikai síparadicsom télen, nyaranta viszont az egyik leghíresebb komolyzenei fesztivál színhelye is Amerikában. Az itt adott közös koncert oly mértékben sikeresnek bizonyult, hogy két amerikai turné követte. Meghívást kaptunk a New York-i Carnegie Hallban is, a komolyzene fellegvárába, ahol akkor először csendült fel általunk magyar népzene. A New York-i közönség óriási lelkesedéssel fogadta a koncertet, beleértve a New York Times kritikusát is. Ez a lelkes, elismerő kritikai visszhang teremtette meg a lehetőségét annak, hogy a Takács Qurtettel Amerika után, Európába is elhozzuk ezt a koncertprogramot, mely Bartók zenéjének népzenei gyökereit, a modern komolyzene és a népzene egymáshoz való viszonyát hivatott bemutatni.

• De hát a Muzsikás nem ismeretlen Európában. Korábban több ilyen neves helyen léptetek fel, például a londoni Queen Elisabeth Hallban. Sőt a Bartók albumotok világpremierjét szintén Londonban, a Royal Festival Hallban tartottátok 1998-ban.

Valóban jegyezték már előtte is a nevünket a világban, a folk és a világzenei területén, de ennek a koncertnek és a lemeznek köszönhetően már a klasszikus zenei körökben is felfigyeltek ránk. A Bartók lemezünket a megjelenése évében, a zenekritikusok, a műfajában a húsz legjobb lemeze közé rangsorolták. A világ számos nagyhírű koncerttermébe, fesztiváljára kaptunk és kapunk meghívást, önálló vagy neves klasszikus zenészekkel közösen. Ennek az akkor megindult folyamatnak a része a fantasztikus zenészekből álló Takács Qurtettel közös Bartók hangversenyünk is. A mostani európai turné, talán csak annyiban különbözött az eddigiektől, hogy Londont és Párizst kivéve olyan helyeken léptünk fel, melyek kifejezetten klasszikus koncertzenei „szentélyek” Európában. Ahol korábban még sohasem szólalt meg népzene. Nagyon érdekes volt, ahogy a komolyzenét, s azon belül Bartókot szerető, zeneértő közönség miként viszonyult az általunk képviselt zenéhez.

• És hogyan viszonyultak? Udvariasan tapsoltak?

A legelején valóban visszafogottak voltak, érezni lehetett, hogy még sohasem találkoztak a Bartókot megihlető népzenével. Az első döbbenet után hamar forró hangulatúvá vált a koncert és a végén pedig, büszkén mondhatom, felállva tapsoltak, sőt volt, hogy dobogva követelték a ráadást.

• Hogyan épült fel a program?

Az egész egyetlen hatalmas zenefolyamatot alkotott. Hol külön, hol együtt játszott a két együttes. Mindez más megvilágításba helyezte Bartókot. Nem illusztrációkat akartunk nyújtani, hanem megmutatni, hogy ez a két zenei világ mennyire szervesen illeszkedik, és hogy belőlük miként születhet egy újabb minőség.

• Várható közös lemez is?

A mostani londoni koncert után a Decca már megkeresett bennünket. Az egy évtizede tartó Bartók missziónknak ez valóban kézzelfogható eredménye lenne. Mi nem az évforduló kedvért tűztük műsorunkra Bartókot, jövőre is lesznek hasonló előadásaink, és nem csak külföldön. Itthon is csodálatos zenészek a partnereink, a Bartók vonósnégyes, Keller András, Jandó Jenő, Héjja Domonkos, idén lesz koncertünk Eötvös Péterrel is. A jövő évben többek között Roel Dieltiens belga csellóművésszel koncertezünk. Ekkor a középpontban Kodály cselló szóló-szonátája áll, ezt vesszük mi körbe népzenével, és Kodály gyűjtésekkel. Portugáliában, Spanyolországban, Franciaországban és Japánban lépünk fel vele, minden helyszínen tíz-tizenkét koncertet adva. Ezeken a klasszikus zenei fesztiválokon szintén mi játsszunk először magyar népzenét.

• Úgy tudom, ezzel párhuzamosan a hazai általános és középiskolákban is sorozatban adtok különleges énekórákat. Miért tartjátok ezt fontosnak?

Azért, mert szomorúan látjuk, hogy Kodály és Bartók hazájában egyre inkább háttérbe szorul a zenei nevelés Heti egy énekóra nem alkalmas arra, hogy a zenét megszerettesse velük, nem alakulhat ki a zenéhez személyes kötődés. Szeretnénk közvetlen zenei élményhez juttatni a gyerekeket, talán fel tudjuk kelteni az az érdeklődésüket. Az elmúlt másfél évben 60-70 ilyen órát tartottunk az ország különböző iskoláiban, alkalmanként sok-száz gyereknek. Ezt az idén is folytatjuk. Az iskoláktól mindössze annyit kérünk, szervezzék meg a rendkívüli, összevont ének-zene órát, a költségeket magunk álljuk, vagy szponzorok támogatják. Nyilván az, hogy mi ebben nagyon hiszünk, az átsugárzik az előadásokon. Persze néha vannak nehezebb pillanatok, különösen a kereskedelmi médián felnőtt vidéki kiskamaszok körében, de mindig kitalálunk valami nekik való műsort. Ebben a zenében éppen az a fantasztikus, hogy - mivel az életből táplálkozik - mindenkinek lehet személyre szóló élményt nyújtani.

---------------------

Kapcsolódó anyagok:

Zenefilm - Tizedik nap >>

Hamar Dániel - Womex-díj a Muzsikásnak >> - interjú, 2008. október

Muzsikás: Szól a kakas már >> - 303 magyar lemez, 2008

Hamar Dániel - Womex-díj a Muzsikásnak >> - interjú, 2008. október

Muzsikás-tanórák >> - cikk, 2006. március

Muzsikás - Bartók, Kodály és a népzene >> - cikk, 2003. december

Muzsikás - Összekötni a komoly- és népzenét >> - cikk, 2003. április

Elementáris erővel (A Muzsikás Bartók albumáról) >> - cikk, 1999. január