drMáriás mostanság egyáltalán nem kíméletes. Se írásban, se zenében. Tavaly őszi Lomtalanítása igazi kellemetlen, szúrós szociohorror regény, az idei Ünnepi Könyvhéten megjelent újabb, látomásos műve (Egy halott naplója) szintén valóságszagúan félelmetes képet fest a sokak által idealizált másvilágról, a multinacionális cégként működő drmáriási mennyországról. Zenekarával, a Tudósokkal nemrég újfent mellbevágó anyaggal lepett meg bennünket. Pedig a felvételi körülmények nm voltak igazán ideálisak: az A38 hajón tavasszal zajló stúdiómunkálatok közben jött meg az árvíz, s mire levonult, már csak nyolc órájuk maradt dolgozni.

Az 1988 végén, az akkoriban zeneileg igen élénk, pezsgő Újvidéken alakult dadaista szabadcsapat legújabb korongjának már a borítója is felér egy provokációval. Öntörvényű szónikus és verbális világuktól teljesen idegen ez a csillogó-villogó tükörgömb, miként a lemez címe is: Best of Disco. Eredetileg Best of Michael Jackson lett volna, de jogász barátaik sürgősen lebeszélték őket erről, pedig biztos néztek - pontosabban füleltek - volna nagyokat a gyanútlan tánczenerajongók, amikor beteszik a lejátszóba a CD-t.

Bár közben talán elbizonytalanodtak volna a korong felső részén lévő kutyaürülék láttán (copyright by Sex Pistols), igaz, alul rögtön ott virít az ellenpárja, a hófehér zongora. Provokatív, meghökkentő, a többséget talán meg is botránkoztató jelképhasználat ez, de az is biztos, legalább vizuálisan figyelmeztet, hogy nem árt a korongra préselt, kismonológokkal súlyosbított 15 dalhoz a megszokottól eltérő óvatossággal közeledni.

Hogy ezeket a számokat nem fogja egyetlen kereskedelmi adó sem műsorra tűzni, az már a címlistán végigfutva sem lehet kétséges: Köpj a tenyerembe, Orális kommunikáció, Ne vágd le a farkadat - csak hogy ne feltétlen a legdurvább példákat hozzuk. A szövegek, miként azt drMáriástól megszoktattuk, „szigorúak” és szürreálisak, s bár gyakran tartalmaznak a közbeszédben (sőt az elmúlt években a médiában is) megszokott népies kifejezéseket, trágár, de lényegre törő ki- és beszólásokat, a Tudósok univerzumában ezek csak ritkán válnak öncélúvá és pótcselekvéssé, az esetek többségében a gesztus, az attitűd, a provokáció inkább erősíti, semmint gyengíti a mondanivalót.

Ami alapvetően most is ugyanaz, mint a Tudósok korábbi anyagain volt: a világ romlottságát, esendőségét és abszurditását állítják pellengérre, ironikusan, önironikusan, szarkasztikus humorral vastagon fűszerezve.

„Van a világnak egy nagyon negatív, önmagából kifordult oldala, ez a diszkó, amelyik ugyan diszkónak hiszi magát, mégsem az, s mi megmagyarázzuk a fehér zongoránál, hogy igazából mi is a diszkó - nyilatkozta drMáriás a lemezzel kapcsolatban a Rockinformnak. - Annyira elöntötte a világunkat mára a hamis world music, a hamis diszkó és a hamis funk, hogy felháborodásunkban szakmai szempontokat is figyelembe véve kellett megfogalmaznunk azt, hogy ezek az ősi, nagyon fontos értékek és modernitásukban fantasztikusan megjelenő és visszaköszönő dolgok miként kerülhetnek a helyükre.”

Azt azért persze senki ne várja, hogy a Tudósok az ország diszkóiban hétvégenként haknizgató sztárelőadók vagy magukat annak gondolók pozíciójára törnének. Zenei világuk továbbra is az avantgárd rock, a jazz és a kísérleti zene között mozog. Hol energikusan, hol letargikusan. Bár ezúttal a kelleténél kicsit monotonabban.

---------------------

Kapcsolódó anyagok:

Az apokalipszis trubadúrja (drMáriás portré) >> - cikk, 2011. november

Zenefilm - első nap >>

Zenefilm - negyedik nap >>

Egyéni, erős, provokatív (Tudósok 20) >> - interjú, 2008. április

Tudó-sokk >> - cikk, 2006. augusztus

Nagy Fül a baromfiudvarban >> - cikk, 2004. október

drMáriás - Háborútól Unióig >> - interjú, 2004. február