„Budapesten lakom, és szürreális zenei szórakoztatással foglalkozom. Az elmúlt évtizedek popzenéjének hatása alatt csinálok furcsa számokat” - így indítja honlapján bemutatkozását Erik Sumo, alias Tövisházi Ambrus (29). A többség az Amorf Ördögök énekes-dalszerző-billentyűseként ismeri, ezúttal egy másik (melankolikusabb) oldalát igyekszik megmutatni a közönségnek. Most megjelent első önálló albuma (My Rocky Mountain) az idei év egyik legerősebb hazai elektronikus zenei korongja lett. (A független stuttgarti Pulver Records-nál CD-n és vinylen megjelent korongot Magyarországon a Deep Music forgalmazza.)

Fotó: JBSz

Az egykori informatikus évekig csak „másodállásban” zenélgetett, sokáig hitt abban, hogy e kétlaki élet hosszabb távon is fenntartható. Aztán kiderült, a zenélés és a programozás más életritmust igényel - miként ő fogalmazta: előbbihez sok tér meg idő kell. Így 2004 elején úgy döntött, a továbbiakban csak a zenére koncentrál. Két zenésztársával/barátjával - Dudás Zsomborral és Pápai Istvánnak - közösen kibérelt egy helyiséget, berendezte stúdiónak (Bioton), és azóta is ennek él. Itt gyúrja egybe sok kísérletezéssel és türelemmel saját és zenekara anyagait, illetve időnként másokét (Kiss Erzsi, Pannonia Allstar Ska Orchestra). Ez a mostani korong egy teljes éven át formálódott, mire Tövisházi Ambrus is úgy érezte, minden hang a helyére került.

Az Erik Sumo amúgy nem az első álneve, vélhetően nem is az utolsó (volt ő már Tristram Shandy, Erik Szamovár, Sero Muki). 2002-ben egy német kiadó sürgetésére, hirtelen felindulásból választotta ezt, benne egy távoli rokonra és saját testalkatának ellentétére utalva.

Az Amorf Ördögök „zenei szemétszedegetős, összeragasztgatós” módszerével szemben ezúttal minden hangot ő maga vagy valamelyik társa játszotta fel a stúdióban, mégha néha nem is valódi hangszerek, hanem csak zenei hang megszólaltatására alkalmas tárgyak (radiátor, parafadugókkal teli konzerves üveg) hozzák az alapot. Nála amúgy sincsenek szabályok és panelek, mindent azzal és úgy vesz fel, ahogy azt a zenei megformálás a leginkább kívánja.

Zenei elég nehezen körbehatárolható világ Erik Sumoé. A My Rocky Mountain alapvetően nyugodt, downtempós - ahogy ő definiálja: „dunatempós” -, helyenként kifejezetten lebegős, merengős, „filmszerű”, atmoszferikus album. Amolyan virtuális világ- és időutazás: van benne görög, francia, balkáni és karibi hangulat, jazz, sanzon, reggae, soul, no és természetesen pop. A javarészt saját kompozíciók között pedig három múltidézés: egy múltszázad eleji Gershwin-örökzöld (Summertime), egy 1970-es olasz táncdal (Taxi) és egy alig két éves Kispál és a Borz szám (Csillag vagy fecske). Nem kifejezetten populáris hangvételű, meg azért jócskán szürrealista, de tény: a My Rocky Mountain az idei év egyik legjobb és legszerethetőbb hazai elektronikus zenei albuma.

----------------------

Kapcsolódó anyagok:

Ambivalens bajleves >> - kritika, 2009. október

Erik Sumo - Hús-vér barkácspop >> - Tövisházi Ambrus interjú, 2008. február

Fábián Juli - Hagytam, hogy leülepedjen>> - interjú, 2009. október

Ami mozog... >> - Harcsa Veronika portré, 2009. január

Veronika kettős élete >> - Harcsa Veronika cikk, 2008. február