Huszonöt éve gyűrik az ipart, tizenöt éve világsztárok, majd\' ennyi ideje higgadtak és profik. Kezdetben még évenként jelentkeztek új anyaggal, aztán csak minden másodikban, mostanság meg tovább csökkent a tempó. Az 1998-as Up!-ot már 2001-ben követte a Reveal, majd az újabb korong eljövetelére már újabb három évet kellett várni. Mostanáig.

A masszív médiakampánnyal kísért Around The Sun a kiadó reményei szerint az idei karácsonyi piac egyik slágerterméke lehet, és ehhez a legfontosabb tulajdonsággal kétségkívül rendelkezik is: igényesen kivitelezett, de izgalommentes popzene.

Ráadásul Mike Stipe és társai mostanság az amerikai elnökválasztási kampányba is vastagon bedobták magukat, október első hetében Bruce Springsteen, a Pearl Jam, a Dixie Chick és mások mellett az Egyesült Államok huszonnyolc városát érintő Vote for Change-turné egyik sztárjai voltak. Ez részben sajnálatos (legalábbis azok számára, akik úgy vélik, nem egészséges, ha a rockzene és a napi politika időnként összebútorozik egymással), részben remek ingyenreklám az új daloknak. A marketing amúgy is kellő intenzitással dolgozik mostanság körülöttük: szeptember folyamán sorra járták Európa fontosabb városait, ahol reggel tíztől este ötig fogadták a 4-5 fős csoportokban húszpercenként egymást váltó sajtómunkásokat.

Az itt felcsipegetett morzsákból, a kiadói sajtóanyagból és nagyobb lélegzetű, neten elérhető nyilatkozatokból azért összeáll valamilyen kép. Még ha az említett aktuálpolitika mindenhol abszolút túlsúlyos is. Mike Stipe - legalábbis elmondása szerint - amúgy nem akarta annyira belevinni a politikát a dalokba, de úgy érezte, mégiscsak kell üzenni valamit azoknak, akik hisznek abban, hogy a jelenlegi elnök és kormány jó Amerikának. Szeretné bátorítani az embereket, hogy szavazzanak, persze Kerryre, mivel véleménye szerint ő az egyetlen, aki megfelelő. Különösen a Final Straw című dalban fogalmaz meg konkrét üzeneteket, de ugyanígy említhetnénk az I Wanted To Be Wrongot vagy a címadó Around The Sunt. A gitáros Peter Buck meg máshol hozzátette: ha Bush nem támadta volna meg Irakot, az emlegetett Vote For Change-turnéhoz nem csatlakoztak volna.

Beszéljünk azonban inkább az új albumról - a munkálatokat állítólag két évvel ezelőtt kezdték el, de időközben jött az életmű slágeres vetületét áttekintő Best Of lemez, és annak promóciós turnéja elvitt fél évet a stúdiómunkából. Majd Stipe-ot időlegesen elhagyta a múzsa, annyira megcsömörlött a körülötte zajló dolgoktól, hogy hónapokon át képtelen volt dalszövegeket írni. Pedig ekkorra Buck már vagy negyven dalötletet szállított, ebből később huszonötöt konkrét formába öltött, tizenkilencet felvettek, közülük végül tizenhárom hallható az albumon.

Az Around The Sun a huszonnégy éve dolgozó zenekar sorrendben tizenhetedik lemeze. Ennyi matériával a háta mögött nehéz már nagyon újat mondani az embernek, ez Stipe-éknak sem sikerül, igaz, vélhetően nem is törekedtek rá, azt játszották, ami úgy magától jött. A megszokott R.E.M.-hangzástól csak pillanatokra kalandoztak el, néhány taktusból ezúttal is rájuk lehet ismerni. Könnyen befogadható, az enerváltabb Up!-hoz és az életvidámabb Reveal számaihoz képest ezúttal némiképp melankolikusabb dalokat görgetnek itt elénk a georgiai fiúk, kerekre formázva, simára csiszolva, profeszszionálisan előadva.