Ain't Got No Money, azaz Nincs pénz - hangsúlyozza a Spo Dee O Dee együttes új lemezének borítója, rajta valaki poénképpen százdollárosokat számolgat, persze egy kivételével csupa fénymásolatot. Az 1983-ban meghalt fekete énekes-zongorista Roosevelt Sykes híres No money down című dalának első sora ez, ennek részletével nyitják a lemezt, később aztán maguk is eljátsszák azt.

"Úgy érzem, manapság igen mélypontra jutott az élőzene, és ez nagyrészt a pénztelenségnek tudható be. Nagyon élesen kettéválasztódik a klub- és a sztárvilág. Ma nagyon kevés klubzenekar engedheti meg magának, hogy felvállaljon egy lemezt" - hangsúlyozza a CD-füzetkében a zenekar frontembere, Szabó Tamás. "A nehéz anyagi helyzet miatt a zenekarok sokszor egymást is fúrják. Egymás alá kínálnak, hozzászoktatva ezzel a szervezőket az olcsó produkciók. Így nem stagnálódhat a minimális fellépti díj." - hangsúlyozza ugyanott Mezei Ádám gitáros. S miként szóban hozzáteszik: itt már rég nem az optimális életszínvonalról van szó, inkább a minimális megélhetésről.

Pedig az átlag honpolgár számára szinte kimondhatatlan nevű Spo Dee O Dee (megfejtés: Szpudiudi) már igazi klubveteránnak számít: 1998. március 6-án debütáltak Veszprémben. (A sors fintora, hogy nemrég derült ki: ezen a néven alakult a kilencvenes évek elején egy amerikai rockabilly banda is.) A szájharmonikás Szabó Tamás (34) és a zongorista Nemes Zoltán (26) a fő pillérei, ők ketten a mai napig szoktak duóban is fellépni. Szabó tíz éven keresztül a Palermo Boogie Gang frontembere volt, az elmúlt hat évben három szólóanyagot jegyez, valamint részt vett számos hazai popprodukcióban (Zorán, Charlie). A zeneiskolában és kántorképzőben nevelkedett Nemes Zoltán, fiatal kora ellenére pedig már több bluesos formációban (Mama Killed A Chicken, Paid Holyday, Deep Fried) megfordult. Hozzájuk csatlakoztak időközben huszonéves muzsikusok, és zenéjükben gyakorlatilag mindenki beletette a saját "örökségét".

Az 1999-es Drinking Wine és a 2000-es Boogie Woogie Barbershop után ez a harmadik korongja a csapatnak. Szarkasztikus blues - jellemzi Szabó Tamás, és valóban, szinte majd minden számban ott van a kellő adag cinizmus, irónia és önirónia. Különösen Slim Harpo Raining In My Heartjában vannak elemükben, az eredetileg a hatvanas években megjelent érzelgős dal a végletekig szirupos lett az ő olvasatukban, mindezt úgy, hogy egy percre sem lehet komolyan venni. De van itt lendületes boogie-woogie (Hoochie-Coochie Coo), lüktetős nagyvárosi r&b (New York Town Blues), countrys beütésű blues (Lipstick Traces), nagy sóhajjal előadott ballada (More Than You Know) és régről jól ismert dallamok (Autumn Leaves, Caravan). Plusz néhány rövid dal, ami abszolút kilóg a sorból - ilyen mondjuk a tangós-sramlis ízű Sweet Life és a Zydeco Cha-Cha.

Az új gitáros, Mezei Ádám belépésével érezhetően rockosabb, talán még modernebb is lett a hangzás, mint amit a korábbi Spo Dee O Dee-lemezeken megszoktunk. És hogy ezt azt a meglehetősen eklektikus, de mégis egységes, sok vendégművésszel stúdióban összerakott lemezanyagot miként lehet majd élőben is megszólaltatni? - nos ez kiderül január 23-án a New Orleans Music Pubban.